Egy főtéri kávéház teraszán

Mert most valóban bizonytalanságban élünk. Ezt az állapotot az idősebbek tudják jobban kezelni, azok, akik megéltek már ennél talán bizonytalanabb, válságos időszakokat is. Ők azok, akik mindig azon a véleményen vannak, hogy nem szabad azt hinni, hogy valamikor jobb volt, remélni kell, és hinni abban, hogy hamarosan jobb lesz.

A kávézással töltött időnek többszörös szerepe van. Járvány idején egy lehetőség kiszabadulni az otthon egyhangúságából, találkozni ismerősökkel, amennyire az idő engedi, megbeszélni a világ vagy csak a szűk környezet időszerű dolgait. Beszélgetés közben minden eszünkbe jut. Egyik idősebb asztaltársunk arról beszélt, hogy hova nyúl vissza a kávézás története. Ő úgy tudja, hogy az első kávéházak Isztambulban kezdték el működésüket az 1550-es években. Akkor is az volt a cél, hogy a férfiak kiszabaduljanak a zárt világukból, ismerkedjenek, beszélgessenek, szórakozzanak… Európában a 17. században váltak népszerűekké a kávézók, előbb Velencében, majd Párizsban és Londonban, végül minden városban.

Ott ülünk egy főtéri kávéház teraszán, és soroljuk azokat az eseményeket, melyek a környezetünkben és a nagyvilágban történnek. Kevés szó esik arról, ami jó, inkább azok kerülnek szóba, melyek közvetett vagy közvetlen módon megnehezíthetik az életünket. A világjárvány nagyon sok olyan dologról is eltereli a figyelmet, amit most nem sorolunk a legfontosabbak közé, később viszont jelentkezhetnek a hatásai. Mert sohasem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mindennek megvannak a következményei. Ezek lehetnek jó és lehetnek rossz következmények. Vannak olyan lépések, olyan döntések, melyeknek előre lehet látni a következményeit. A járványhelyzet nem ilyen. A politikai és a gazdasági érdekek mellett azt is szem előtt kell tartani, hogy a szakemberek sem látják át igazán, hogy mi az, amivel küzd az emberiség. A kávézóasztalnál is megoszlanak a vélemények. Van, aki a világháborúhoz hasonlítja, van, aki csupán olyan járványnak gondolja, ami egy olyan korszakban jelentkezett, amikor az embereknek nagyon gyenge az immunitásuk. A járványok a történelem során mindig akkor pusztítottak, amikor háborúk dúltak, vagy éppen háborúk után. Ezekben az időszakokban gyengült le a legtöbb ember szervezete. Azonnal feltehetjük a kérdést: egy jóléti vagy jólléti társadalomban mi okozhatja az alacsony szintű immunitást? Talán a sokat hangoztatott egészséges életmód? Vagy az, hogy nem tudni, miből és hogyan készülnek az általunk fogyasztott élelmiszerek? A mozgáshiány? Vagy éppen az értelmetlen hajsza? A test elhanyagolása? Lehetne még sorolni tovább, de hiteles választ nem adhatunk.

Ott ülünk egy főtéri kávéház teraszán, az egyik asztaltársunk teát rendelt, majd feltette a kérdést: tudjátok ti, hogy ez a zacskó, amit belelógatunk a forró vízbe, mennyire káros az egészségre? Tudjuk — bólintottunk egyszerre. Ilyen meggondolásból mindenről lemondhatunk.
Viszlát! — mondjuk szinte egyszerre. — Holnap találkozunk.

Elek György