Egy nap a nagyszülők kedvéért

Minden reggel ugyanabban az órában ébred — vasárnap és ünnepnapokon is —, szinte percnyi pontossággal végzi a dolgát. Felöltözik, kimegy az udvarra megetetni a szárnyas állatokat, férjével, aki már megfejte a tehenet, megbeszélik a legfontosabb teendőket, majd bemennek reggelizni. A gyerekek mindig mondják, hogy hagyjanak fel az állattartással, mert nem való az már nekik, ők azonban ragaszkodnak hozzá, mert jó az, ha van az udvaron egy tehén, egy disznó, néhány tyúk, hogy biztosítsa a házi tojást és a tejet, hogy tudjanak tejfölt és túrót készíteni, és húst se kelljen venni. Az unokák már más világban nevelkedtek, ők nem értékelik a házi tejet és a tejtermékeket, a házi csirkét sem szívesen eszik, mert nem olyan, mint amivel meg vannak szokva. Erzsike — Viola mama lánya — sehogy sem tudja megmagyarázni, hogy az unokákért kár fáradozni, korán kelni és egész nap foglalkozni valamivel, mert nekik megvan a sajátos étkezési rendjük, amitől nem térnek el. Viola mama úgy tesz, mintha egyetértene a lánya szavaival, mégis odarak egy palack házi tejet, egy csomag túrót és egy borkán tejfölt, hogy otthon használja majd el.

Viola mama harmadik hete hívja a lányát és az unokákat, hogy menjenek el szombaton egész napra, mert befőzés lesz, amihez jól jönne egy kis segítség. Erzsike nem akart nemet mondani, pedig tudta, hogy semmi értelme nincs a befőzésnek, hiszen a tavalyi befőttekből is alig használt valamit, csak fogják a helyet a kamra polcain, előbb-utóbb majd kidobja azokat, vagy ha lesz kinek, odaajándékozza. A gyerekek egyszerre tiltakoztak, hogy be van tervezve a kirándulás, amúgy is rosszul vannak az ecetszagtól, és elmegy az étvágyuk, amikor látják, hogy a melegre összegyűlnek a legyek. Ebben az időszakban városon is túl kell élni a befőzés időszakát, bárhol halad el az ember, az ablakokból kiárad valamilyen illat, ami ha valami jó ételről árulkodik, akkor is zavaró. A Viola mamával egykorúak leggyakrabban uborkát raknak, paradicsomot főznek be, zakuszkát készítenek… Olyan dolgok ezek, melyeket az üzletekben elfogadható áron meg lehet vásárolni, és a minőséggel sem észlelhetők bajok. A fiatalabbak már áfonyából, málnából, szederből és erdei gyümölcsökből is készítenek dzsemet, a leggyakoribb viszont a gyümölcsök lefagyasztása. Viola mama azért is szeretné, ha eljönne a lánya és az unokák, mert rendszeresen nézi a televízióban a sütő- és főzőversenyeket, és nem egyszer lát olyan dolgot, amire ő is kíváncsi, de az elkészítésére nem szívesen vállalkozik. És ekkor jön a ráadás. Viola mama elárulja a lányának, hogy a szomszédba elég gyakran kimennek hétvégén városról a gyerekek és az unokák, s ilyenkor az udvaron bográcsban főznek és rácson sütnek. Mindig megkínálják, s nem mondja azt, hogy nem jó, de nem igazán ragaszkodik hozzá, azt viszont nagyon szeretné, ha az ő gyereke és unokái is élettel töltenék meg az udvart.

Erzsike férjét maga mögé állítva kompromisszum árán ugyan, de sikerült meggyőzze a két lányát, hogy szombaton a nagymamánál lesz sütés-főzés az udvaron. Hogy ne unatkozzanak, a lányok vittek magukkal barátokat is, akik örömmel belementek a buliba.

A nagymama és a nagytata igazi huszonegyedik századi emberekként álltak a dolgokhoz. Erzsike meglepetten figyelte őket. A gyerekeket felkészítette, hogy ne vegyék sértőnek, ha valamilyen rendetlenség miatt rájuk szólnak, hallgassák meg őket, és végezzék tovább a dolgukat. A nagyszülők mindenre nyitottak voltak, mindent a rendelkezésükre állítottak, minden meg volt engedve, csak garantált legyen a jókedv. Elkészült az étel, mindenki az asztalhoz ült, és jóízűen evett. Jó volt, hiszen ők készítették közösen. A nagymama mindenből tett egy edénybe, és átadta a kerítésen a szomszédnak. „Az unokák főzték — mondta nagy büszkeséggel. — Lehet, hogy egy kicsit hangosak, de ez már más világ, mint a miénk volt.”

Másnap reggel ugyanaz történt, mint máskor. Viola mama és a férje felkeltek, elrendezték az állatokat, eltakarították az udvart, majd bementek, és jóízűen ették azokat az ételeket, melyek tegnapról maradtak.

Elek György