×
2021. 11 29.
Hétfő
Taksony
6 °C
Gyenge eső lehetséges
1EUR = 4.95 RON
1USD = 4.39 RON
100HUF = 1.34 RON
Publicisztika

Egymás mellett, egymás nélkül

2020.05.13 - 14:31
Megosztás:
Egymás mellett, egymás nélkül
István és Erika az ötvenes éveiket élik. Sokunkhoz hasonlóan ők is nyolcadik hete élik meg a bezártságot. István egy magáncégnél dolgozik beszerzőként.

Munkája során keveset ül az irodában vagy a műhelyben, mindig van járni valója, most nem könnyű hozzászoknia ahhoz, hogy a nap jelentős részét otthon tölti. Erika tanítónő. Számára nem olyan nagy kihívás az otthon maradás; ami hiányt jelent számára, az a gyerek, aki külföldön dolgozik. Elfoglaltsága miatt amúgy is ritkán tud hazajönni, a mostani szigorítások miatt pedig nem tudni, mikor jöhet legközelebb. Így van az, hogy István és Erika a nap huszonnégy órájában együtt vannak, és ők sem tudják, mi az oka, hogy nem tudnak egymásra hangolódni. Minden reggel fél nyolc és nyolc óra között ébrednek. Előbb Erika megy ki a konyhába, megfőzi a neszkávéját, leül a fotelbe, és a telefonon átadja magát a virtuális világnak. Néhány perc múlva néma csendben megjelenik István, elkészíti a maga presszós kávéját, behozza az újságot, leül az asztal mellé, és kávézás közben azt böngészi.

Nem sokkal később elkezdődik a reggeli: Erika zabpelyhet tejjel, István szalonnás rántottát reggelizik. Reggeli után István bekapcsolja a számítógépet, megnézi, kapott-e valami üzenetet vagy megbízást a munkahelyről, s ha igen, elkezd azzal foglalkozni, ha viszont nem, akkor bekapcsolja a televíziót, és nézi a híradásokat.

Erika készül az online órákra, előkészíti az anyagot, hogy amikor beindul a virtuális iskola, minden a maga rendjén menjen. Nem jelent gondot számára az online oktatás, de sokat bosszankodik, hiszen elég gyakran tapasztalja, hogy a gyerekek hozzáállása komolytalan. Sokszor az egész napja rámegy a leckeleadásra és a dolgozatok javítására, mégis azt tapasztalja, hogy nincs meg a kellő eredménye a munkájának, a számonkérés pedig lehetetlen.

István hiába próbálja megtörni a csendet, Erika elfoglaltságára hivatkozva csendre inti, később fáradtságra és fejfájásra hivatkozik, így tovább marad a némaság, mintha nem is egymáshoz tartoznának. István értetlenül néz, amikor Erika a harmadik kávét issza, és gyógyszer után kutat egy fiókban. Sokkal egészségesebb és hatékonyabb módszerei is vannak a felfrissülésnek, de Erika ezeket elutasítja. Azt tartja, hogy az ő élete, ő dönti el, hogy mit kezd vele, mindenki törődjön a maga életével. István ezzel teljes mértékben egyetért, csak azt nem tudja elfogadni, hogy akinek megadatik, hogy normális életet éljen, miért az abnormálisat választja.

Erika idegesítőnek tartja, hogy István egész nap tétlenkedik, ő pedig egész nap el van foglalva, pedig István is találhatna magának valami értelmes foglalkozást. Nem szeszély, hanem valós elvárás az, amikor Erika azt szeretné, ha István észrevenné, mennyi mindent elvégezhetne ő is anélkül, hogy arra fel kellene szólítani. István viszont értelmetlennek találja azt, hogy egy olyan lakásban, ahol csak ketten vannak, naponta fel kell porszívózni, letörölgetni a bútorokat, fertőtleníteni a parkettát, és még sorolni is hosszú, hogy mennyi felesleges dolgot kell elvégezni.

Az ebéd sem mindig közös. A reggelihez hasonlóan Erika valami könnyű ételt dob össze, István pedig néha beéri azzal, ha olyan kedvében van, hogy készít valami „gyomorkitöltőt”, ami újabb vitákat szül, mert lesz egy csomó piszkos edény, meg mindenből lehull valami a földre…

Délutánra már oldódik egy kicsit a hangulat, a kommunikáció is megváltozik, bár a nyugalom csak addig tart, amíg egyikük sem mond olyat, ami a másikat kiborítja. Néha szóba kerül, hogy ezekben a napokban mennyi jó dolgot lehetne tenni együtt, és pótolni a rég halmozódó hiányosságokat, de esély sincs közös nevezőre jutni. Megint jön a fáradtság, a fejfájás, a szédülés, a rossz hangulat. Arról szó sem lehet, hogy kimenjenek egy kicsit a szabad levegőre, a napsütésbe, vagy bent, a lakásban lazítsanak egyet, hogy tovább ne is soroljuk, mennyi mindent lehetne még tenni az egészségért.

Este cseng a telefon. A gyerek jelentkezik. István és Erika mosolyogva rohannak, leülnek egymás mellé, bekapcsolják a kamerát, és több mint félórán át beszélgetnek úgy, hogy mindhárman folyton egymás szavába vágnak.

Elek György

Cookie