Elbúcsúzott Nagy Norbert gyakornok lelkész

Hat hónapnyi szolgálat után Nagy Norbert gyakornok lelkipásztor a vasárnap délelőtti istentiszteleten köszönetet mondott Istennek és a gyülekezetnek a befogadásért és az eltelt időszak áldásaiért. Igehirdetését Lukács evangéliuma 17. fejezetének első hat versére építette: „Az elmúlt időszakban, a világjárvány okozta nehézségek közepette talán belőlünk is gyakran feltört az a kérés, ami a tanítványok ajkáról is elhangzott: Uram, növeljed a mi hitünket! A megpróbáltatásokban és a kihívásokban az a legfőbb kérdés, hogy van-e bennünk hit. A hit révén vethetjük teljesen alá értelmünket, szívünket és akaratunkat az Istennek. Ha engedelmesen kitartunk a remélt dolgokban való bizodalomban, Ő megáldja bennünk a hitet és a reménységet. Ezért nincs okunk félni, és nem kell rettegnünk az akadályok láttán, mert hittel és Jézus Krisztussal az oldalunkon győzni fogunk. Növekedjen hitünk az Istennek való szolgálatban és a gyülekezet közösségében, hogy oda szánt és hitből fakadó jócselekedeteink által valódi szolgáló életünk legyen a Krisztus Jézusban! Az igaz ember hitből él. Ez lesz életének fő energiaforrása. Adja a mindenható Isten, hogy növekedjünk egyre nagyobb hitben és ismeretben, egyedül Isten dicsőségére!” — biztatott az igehirdető.

Búcsúbeszédében Lukács evangéliuma 2. részének 29. verse alapján szólt: „Mostan bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek — valóban meglátták az én szemeim az Úrnak jóságát és kegyelmét ebben a gyülekezetben, és hálás az én szívem, hogy ezt a parányi kis időt itt szolgálhattam nálatok. A mögöttünk lévő idő sok áldást, de nehézséget is hozott magával. Egy nagy megrázkódtatás és próbatétel után érkeztem hozzátok, lelkileg megtörve, de Isten iránt való bizalommal. Ugyanakkor nem voltam egyedül ezzel az érzéssel, hiszen ideérkezésemkor a gyülekezetet is megrázta egy szeretett személy, feleség, édesanya elvesztése. Ebben a reménytelennek tűnő helyzetben kölcsönös segítségben és vigasztalásban lehetett részem. Az első bemutatkozó istentiszteletemet még beárnyékolta a fájdalom, de a sebek lassan begyógyultak, és valóságosan szárnyra kelhettem a gyülekezet közösségében” — mondta Nagy Norbert, személyre szólóan köszönve meg a bátorítást a gyülekezetnek és lelkipásztorának.

„Útravalóként” Rácz Ervin a Timóteushoz írott második levél első verse alapján köszönte meg Nagy Norbert szolgálatát, és buzdított: „'Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely Krisztus Jézusban van!' Egy rendkívül tehetséges ifjú lelkipásztort ismerhetett meg a gyülekezet fél év alatt, akinek mindannyiunkkal egyetemben kegyelemben való növekedésre van szüksége. Isten adjon kegyelmi ajándékot, karizmát a talentumok mellé, és vezérelje őt az egyenes úton!” — kívánta, majd Kupán Erzsébet Reményik Sándor Akarom, fontos ne legyek magamnak… kezdetű versét szavalta el.

A gyülekezet hálás volt a szolgálatért és azért, hogy ilyen tehetséges ifjú lelkészek vannak. A délutáni istentiszteleten a gyülekezet másodéves teológiai hallgatója, Pop Titus először szolgált gyülekezetében. Áldás volt rajta.

SZFÚ