Elmaradt érettségi találkozó

Annyira másképp látták a világot, hogy ők ketten nem sokáig bírták volna egy fedél alatt. Mint osztálytársak, jól megvoltak: elmentek kirándulni, színházba, közösségi rendezvényekre… A pályaválasztáskor nagyon elvált az útjuk. Nóra filológia szakon folytatta tanulmányait Kolozsváron, az egyetem elvégzése után előbb egy fordítóirodában dolgozott, volt tolmács, körülbelül két éve pedig egy turisztikai irodában dolgozik. Dávid mindig különcködött. Vonzotta a politikai pálya, ezért nyelveket és politikai gazdaságtant tanult. Jól tudta, hogy a politikában nem elég a rátermettség, sok akadállyal kell megküzdenie, amíg megtalálja a helyét az induláshoz. Egyetemi tanulmányait Debrecenben kezdte, majd felkerült Budapestre, s közben két félévet Svédországban töltött, azt remélve, hogy ott sok ismerethez és tapasztalathoz jut. Alkalmassága, a szerencséje vagy valami más miatt mindig jó irányba tartott az útja. Már az egyetemi évek alatt kapott megbízatásokat, részt vett rendezvények megszervezésében és azok lebonyolításában, nem volt oka soha aggodalomra, hogy nem úgy alakulnak a dolgai, ahogy szerette volna.

Ebben az évben lett volna a húszéves érettségi találkozójuk, ha nem úgy alakultak volna a dolgok a világjárvány miatt, hogy egy számukra ilyen fontos esemény elmaradjon. Dávid ebben a helyzetben is megpróbált megoldást találni. Több próbálkozás után nem marad más, mint az online érettségi találkozó. Létrehozott egy olyan csoportot, melybe minden volt osztálytárs bekapcsolódhat úgy, hogy láthatják, hallhatják egymást. Mint minden osztályban, itt is sokan lemorzsolódtak, nem jelezték vissza részvételi szándékukat. Egyesek amiatt, mert úgy alakult az életük, hogy nem szívesen beszélnek róla, mások időszerűtlennek tartják a jópofizást, számukra fárasztó az, amikor meg kell játszani a szépet és a jót, csak a szépről beszélni, és figyelmen kívül hagyni a kellemetlen dolgokat.

Nóra sem gondolja úgy, hogy túl sok értelme van az online találkozónak, hiszen online bármikor fel lehet venni a kapcsolatot bárkivel, s ha ez nem jön létre természetszerűen, akkor nincs értelme erőltetni. Természetesen ha mások ezt fontosnak tartják, akkor ő nem áll félre.

Végül nem jött össze az online érettségi találkozó. Nóra és Dávid kétszer-háromszor hosszabban elbeszélgettek Skype-on, úgy érezték, mégis van bennük valami közös, de az is lehet, hogy éppen a különbözőség miatt vonzzák egymást. Volt mit mesélniük magukról. Ahogy belemerültek, egyre őszintébbek voltak egymáshoz.

— Amikor elkezdtem az egyetemet — mesélte Nóra —, mint minden fiatalnak, nekem is voltak nagy terveim és álmaim, én is hittem abban, hogy megvalósíthatom önmagam — úgy ahogy az akkori jelszó hirdette —, több leszek, mint más, és kihasználom azokat a lehetőségeket, amiket az Európai Unió ígért. Nem azt kaptam, amit vártam, annál sokkal többet. Rájöttem, hogy az ember egy idő után nem akkor elégedett, ha magas pozícióban van, és jól áll anyagilag, hanem akkor, ha van egy számára megfelelő házastársa és legkevesebb két olyan gyereke, mint a mieink. Ha ez megvan, a többi jön magától.

Dávid figyelt, bár a másként gondolkodását nem tudta elrejteni. Szinte lerítt róla, hogy ő mást akart.

— Én soha nem tudtam megelégedni azzal, amit adott a sors. Mindig többet akartam, és mindig küzdöttem azért, hogy megkapjam a többet. Ez mindig nehéz volt, főként akkor, amikor egy hosszabb küzdelem után jöttem rá, hogy a célom elérhetetlen. Kezdetben nagyon tudtam örülni annak, hogy sokat utazhatok. Hogy felnéznek rám. Hogy nem vagyok a tömegbe besorolva, hanem tudnak rólam, hogy vagyok. Egy idő után rájöttem, hogy azért tűrnek meg bizonyos beosztásokban, mert mások munkáját is én végzem el. Most jött el számomra az az idő, amikor kezdem észrevenni, hogy nekem is az hiányzik, amit te már megkaptál, ami lehet, hogy számomra már pótolhatatlan, hogy amikor hazamegyek, ne a csend és az üres szoba várjon. Most vagyok abban a korban, amikor egyszerre nézek előre és hátra, és több látnivaló van mögöttem, mint előttem.

Nóra és Dávid osztálytársak voltak, a közös emlékeik megszépültek. Vajon képesek lesznek-e megszépíteni mindazt, ami előttük áll?

Elek György