×
2024. 03 29.
Péntek
Auguszta
18 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Publicisztika

Elszigetelő korlátozások

2020.11.18 - 17:50
Megosztás:
Elszigetelő korlátozások
Fehér József és felesége, Anna állandó szorongásban élnek, mióta beállt a világjárvány. Megviseli őket a bezártság, a megfertőződéstől való félelem, a tehetetlenség, bár ők azt állítják, mindez kibírható, nem ezek okozzák a legnagyobb problémát számukra, hanem a folyamatos aggódás a két gyerek miatt.

Mindketten Magyarországon élnek. A fiú — ő a nagyobbik — elektrotechnikát végzett Pécsen, ott dolgozik már két éve egy német tulajdonban lévő vállalatnál, egyelőre nem számít a hazatérésre. A lány egyetemista Budapesten, ő filológia szakon tanul, sohasem beszél arról, hogy haza szeretne jönni, bár azt sem mondja, hogy nem. A világjárvány megjelenése előtt mindketten gyakran jártak haza: a fiú elutazott Budapestre, felvette a lányt, együtt jöttek és együtt mentek. A szülők már akkor is sokat aggódtak, de vigasztalta őket, hogy a két testvér felkeresheti egymást, és ha csak tehetik, hazajönnek, néhány napra itthon érzik magukat, majd felpakolva a hazaival visszatérhetnek.

A fiú szereti a munkáját, a fizetésével is meg van elégedve, bár sokat költ albérletre és étkezésre. Nincs ő elveszve a konyhában, de legtöbbször estig marad a munkahelyen, s mire hazaér, már van annyira fáradt, hogy lebeszélje magát a sütés-főzésről, inkább útközben megvásárol egy gyorsételt, és azzal elvan. A főnökei nem éreztetik vele, hogy határon túlról érkezett, de ha túlórázni kell, valamilyen oknál fogva mindig rá gondolnak elsősorban… 

A lány, aki harmadéves, nem érzi ezt a megkülönböztetett vagy az ottaniakhoz képest kialakult hátrányos helyzetet. Számára most az a fontos, hogy tanuljon, és majd később elválik, mi lesz. Amióta elkezdődött az online oktatás, teljesen el van zárkózva egy lakónegyedi tömbházlakásban, sem a tanáraival, sem az évfolyamtársaival nem találkozik. Nem erre számított, azt remélte, hogy az egyetemi évek pozitív emlékei mindig megmaradnak benne, lesz miről beszélnie a gyerekeknek és az unokáknak, ugyanis a lány mindig arra vágyott, hogy nagy családja legyen. 
Az egyetemen teljes mértékben átálltak az online oktatásra, a lány úgy döntött, hogy hazamegy, és az újabb intézkedésig otthon marad. A mai műszaki eszközök lehetővé teszik a távoktatást, aminek egyesek örülnek, mások nem. Megbeszélte a testvérével, hogy együtt mennek haza. Az egyeztetések során jött a vészhelyzeti bizottság rendelete, melynek értelmében az egyetemisták karantén nélkül hazamehetnek, mások viszont nem. Ez esetben a lány hazamehetett, a fiú viszont csak akkor, ha visszatérése után vállalja a karantént. Ezt semmiképpen sem vállalhatta, hiszen szombat-vasárnapra hazamehetett volna, de hétfőn már dolgoznia kellett. 

Hosszan töprengtek azon, miként lehetne találni egy kiskaput, hogy a fiú akár csak néhány órára átjöhessen, de nem találtak megoldást. Beültek az autóba, elmentek az országhatárig, ahol a fiú testvére kezébe adta a csomagokat, hogy elinduljon az ellenőrzőponthoz, majd onnan tovább hazáig. Egymás szavába vágva próbálták megnyugtatni a másikat, hogy ez az állapot nem tarthat sokáig, közeleg a megoldás.

Nem volt egyszerű a szülők dolga sem. Ők már régről tudják, mit jelent a határzárás, és azt is jól tudják, milyen érzés az, amikor megnyílnak a határok, és mehet bárki a világ bármelyik tájára. Megtervezték, hogy elkészítik a két gyerek kedvenc ételeit, majd készítenek egy csomagot a fiúnak, mire visszautazik, most pedig tudomásul kell venniük, hogy a lány egyetemistaként jöhet, a fiú viszont nem. Ki gondolta volna néhány évvel ezelőtt, amikor már mindenki a schengeni övezet bővítéséről beszélt, hogy fordul a világ, és lehetetlenné válik az utazás? Mit gondolhatunk arról, hogy miként alakul a kapcsolattartás a világban szétszóródó családtagok között, amikor folyton a szabadságról, az emberi jogokról, a szabad akaratról… beszélünk, miközben egyre több fizikai vagy szellemi korlát jelenik meg, ami elszigeteli egymástól az embereket?

Elek György