Elveszítjük azt, ami nem csak a miénk!
Sokszor tér vissza a tudatomba Arany János Toldijának következő sora: „Ég a napmelegtől a kopár szik sarja, tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta”. Napjainkban nemcsak a szöcskenyájak tikkadtak, hanem a városokban és falvakban lakó emberek is. Nem elég a nap perzselő sugárzása, még baromi meleg hőhullámok is érkeznek Afrika felől, melyek következményét mind nehezebben bírják az emberek. A perzselő nap hatására a parkokban leperzselődnek a fák, és az utcán egy pár nap alatt elszárad a fű. A mezőn meg visszamarad a fejlődésben a kukorica és a napraforgó. De a legnagyobb kárt Közép-Európában az elsivatagosodás okozza, lásd a Duna-Tisza közét és az Al-Duna mentét, Turnu Severintől Galacig. A Szahara évente 30-40 km-t halad délről a Földközi-tenger felé, valamikor ide is el fog érni, ha az emberek, országok nem tesznek ellene. Ez az elsivatagosodást nem lehet megakadályozni, de ennek a folyamatnak le lehet csökkenteni a sebességét azzal, hogy az istenadta édesvizet igyekszünk visszatartani az árterületeken, árkokban, kanálisokban és víztárolókban, valamint fokozott erdősítéssel.
Valamikor az erdei és a mezei árkok mindig tele voltak vízzel, ma már az eső is csak egy-két napig áll bennük, mert elfolyik. Régen az erdészek és a földtulajdonosok gondja volt, hogy az árkokban mindig legyen víz. De ezt a gazdaszellemet az előző rendszer kiirtotta belőlük. Nem kellene legalább csak egy méter széles földgáttal mérsékelni a víz elfolyását? Az elmúlt évtizedekben lecsapolták a lápokat, mocsarakat és az árterületeket is, hogy növeljék a termőföldet. Ez az elgondolás sem hozta meg az elvárt eredményt, mert az így nyert földterületek pár év alatt kimerültek, és így most kihasználatlanul állnak. A földben a vízréteg annyira lesüllyedt, hogy egy-egy helyen már nem lehet a kutakból vizet merni.
Nagy és vétkes felelőtlenségnek tartom azt, hogy az ország területén leesett esőt és az országba folyók által befolyt édesvizet egy az egyben kifolyatják az országból, mikor az édesvíz világszerte létkérdés lett. Milliók szenvednek szerte a világon ivóvíz hiányában. Ilyen körülmények között felvetődik a kérdés, hogy mit lehetne tenni az édesvíz minél nagyobb mértékű visszatartására és az elsivatagosodás mérséklésére? Szerintem az erdősítés fokozására kellene koncentrálni, és minden mezőgazdaságilag kihasználatlan területet erdősíteni kellene. A már elsivatagosodott területeken 30-40 km szélességben erdősávot kellene kialakítani, vagy kis területű erdőket, ligeteket stb. Újabban mind többet beszélnek egy kínai fafajtáról, a császárfáról (smaragdfa), mint e célra a legajánlottabb fafajtáról, mivel gyorsan nő, nagy a levele, és sokféle hasznosítási lehetőséggel bír. Az erdőgazdálkodás elvein is kellene változtatni, háttérbe szorítani a rablógazdálkodást mert amit nyerünk a húson, azt elveszítjük a levesen. Ez irányban még sok a tennivaló. A rablógazdálkodás következtében kiirtották az út menti fákat, főleg nyárfákat, melyeket eladtak feketén a gyufa- és furnérgyáraknak. A rendszerváltás után a megyei vezetők arra hivatkoztak, hogy azért vágták ki az út menti fákat, mert a rendőrség kérte, mivel az elkorhadt fák veszélyesek a közlekedésre. De nem csak az elöregedett, korhadt fákat vágták ki, hanem az összeset. Az embereket azzal csillapították, hogy ültetnek helyükbe mást. Azóta is csak ültetik, de sehol se látszik. Tulajdonképpen a népi bölcsesség szerint a mosdóvízzel kiöntötték a gyereket is.
Valahogy ebben az elsivatagosodó világunkban eltűntek a természetvédők, mintha nekik ebben a dologban nem volna egy szavuk sem, mintha külön malomban őrölnének. Kellene legyen nekik egy listájuk az elvégzendő feladatokról, melyeket le kellene tegyenek a hatóságok asztalára, hogy tudják, mi a teendő, és hogy mennyibe kerül stb. Na meg a lakosságot sem kellene kihagyni a természetvédelemből. Az utóbbi években jelentős lépéseket tettek az erdőültetésekkel, de nem eleget. Valahogy ebbe a kampányba jobban be kellene vonni a helyi hatóságokat és az embereket.
Isten és ember ellen való vétek, hogy hagyjuk elfolyni az édesvizet, melyet ingyen kapunk. Az eljövendő generációk nem fogják nekünk megbocsátani ezt az értelmetlen pazarlást.
Szabó Tibor
