Erőltetett baráti látogatás

Nem azért, hogy zongoraművészek legyenek majd, hanem úgy gondolták, jó az, ha a gyereknek bővül a kulturális érdeklődése, s ha reál szakon folytatja a tanulmányait, akkor igazán sokat számít majd, ha a konkrétumok világából betekintést kap az érzelmi világba is. Napjainkban, amikor egyre több szakbarbárt nevelnek, nagyon fontos lenne, hogy a fiatalok olyan ismeretekhez jussanak, melyek szélesítik a látókörüket. A zongoraismeret csak egy kis szilánknak tűnik az ismeretvilágban, de valójában sokkal több irányba nyithat, ha az illető személy megtanul rálátni a lehetőségekre. A zongorázni tudó személy bekerülhet civilizáltabb körökbe, ahol megismerkedhet olyan emberekkel, akikkel ha jó viszonyokat ápol, újabb és újabb kapcsolati források nyílhatnak meg előtte.

A zongoraóra nemcsak a két lány számára teremtett olyan helyzetet, hogy barátság alakuljon ki köztük, hanem a szülők számára is. Gyakran találkoztak, amikor a lányokat elvitték az órákra vagy értük mentek. Amikor az apukákra került a sor, hogy a lányokat vigyék vagy hozzák, és volt lehetőségük várakozás közben néhány szót váltani, mindketten egyetértettek abban, hogy a gyerekeket hagyni kellene, hogy egyedül menjenek-jöjjenek, mert egyrészt annyi mozgás kell, másrészt pedig jobban megtanulják az önállóságot, hogy ne csak bábuként tegyék-vegyék őket, hanem az eszüket használva találjanak megoldásokat az adódó nehézségekre. Ha egy fiatal úgy önállósul, hogy nagyon sok tapasztalatot, a rálátáshoz való képességet visz magával, akkor nem kell attól tartani, hogy az önállósághoz való ragaszkodás miatt kiszorul a közösségből. Az anyukák erről hallani sem akartak. A mai iskolásoknak nincs idejük arra, hogy jövés-menéssel töltsék az időt, s bár azzal egyetértenek, hogy kell a mozgás, azt viszont hetente kétszer meg lehet tenni valamilyen edzőteremben, ahova szintén autóval viszik a gyerekeket.

A két lány szülei egyre gyakrabban találkoztak, míg egyszer Ilona apukája úgy gondolta, lehetne szervezni egy közös kerti partit. Mindenki jónak tartotta az ötletet, amikor felvetette, és hosszas egyeztetések után kitűzték a dátumot, s megegyeztek abban, hogy az ötletadó lesz a házigazda. Innen már sokkal nehezebben mentek a dolgok. Emma anyukája a háttérből — Emmának kiosztva a feladatokat — irányította az egyeztetéseket. Ha kerti parti, akkor lehet sütés-főzés. Mi lesz az, és mit kell vinni? Ha a kertben lesznek, lehet sportosan öltözni, vagy mennek egy átlagos öltözetben, és ott majd átöltöznek? Ez így ment napokon át, Emma pedig már kezdett belefáradni, főként, amikor ezeket a kérdéseket feltette Ilonának, aki mindig csak annyit mondott: „Nem kell komplikálni.” Végül Ilona anyukája azt javasolta, hogy rendeljenek pizzát.

Nagy volt a kert, lehetett sétálni. A két lány nem igazán élvezte a „bulit”. Néhány perc múlva bevonultak a házba, nem igazán élvezték a szülők rideg társaságát. Mindenki megpróbált viselkedni, ami egy idő után nagyon befagyasztja a hangulatot. Mindnyájan érezték, hogy képtelenek összehangolódni. Ilona anyukája többnyire a munkahelyén találkozik emberekkel, őket megszokta, és más választása nem lévén alkalmazkodik hozzájuk. Otthon ritkán fogad vendégeket, néha-néha egyik másik közeli rokon látogatja meg, de ők feltalálják magukat, nem igényelnek különösebb istápolást. Ők nagyon ritkán mennek közösségekbe, rokoni látogatásra is csak különleges esetekben, nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy hirtelen feltalálják magukat, ha idegenek közé kerülnek. Emma szülei folyton attól félnek, hogy nem tudnak megfelelni az elvárásoknak, ezért mindent azzal rontanak el, hogy megpróbálnak jól viselkedni, és nem veszik észre, hogy éppen a túlzott jól viselkedésük miatt válnak unalmasakká. Emma apukája megpróbálja elviselhetővé tenni a délutánt azzal, hogy a kerti fákról kérdezi a háziakat, vagy valami közéleti témával igyekszik feldobni a beszélgetést, de nem sok sikerrel.

A két lány egyszerre siet a főbejárat felé, ahol csenget a pizzafutár. Átvették a pizzákat, kirakták azokat a kerti asztalra, és példát mutatva nekiláttak az elfogyasztásuknak. A szülők egy ideig egymást kínálgatták, majd a lányoktól tanulva kézből ették a pizzát, mint aki otthon érzi magát.

Elek György