Ez már örökre így marad
Arra nincs konkrét magyarázat, hogy mivel lenne több dolga, mint másnak, hiszen a lánya már elkerült a háztól, állatokat nem tart, munkába jár úgy, mint mások, a férje pedig sokat tudna segíteni az otthoni munkában, ha igényt tartana rá. Ő az a típus, aki mindent maga szeret csinálni, mert mint mondja: „Mások kezével csak a tűzbe szabad nyúlni.” Közben folyton panaszkodik, hogy nincs egy perc szabadideje sem, mert minden dolog rá vár. Ünnepnek számít, ha valaki bemegy hozzá a házba, mégis folyton takarít, azt tartja, hogy nem azért kell naponta letörölni a port és felmosni a parkettet, mert az nem tiszta, hanem azért, hogy felfrissüljön. A szomszédok egy ideig mosolyogtak, amikor látták a szorgalmát, ma már elfogadják, hogy ő ilyen. „Minden faluban van egy ilyen” — mondják. Ma már, amikor nemcsak divattá, hanem félig kötelezővé is vált a másság, miért ne fogadnának el egy ilyen asszonyt, akire lényegében szomszéd vagy ismerős szemmel semmi különöset nem lehet mondani, legfennebb azt, hogy bogaras.
Otthon, a falak között egészen más a helyzet. Amikor a gyerek hazamegy, bevisz a házba egy kis vidámságot. Folyton mesél, beszámol minden lépéséről, érdeklődik az ismerősök iránt, kihúz minden fiókot, megnézi, mi változott. Azt is észreveszi, ha egy pohár vagy egy csésze hiányzik, mindent számontart, és minden fontosabb tárgyhoz tud kötni egy történetet. Az apa nagyon örül annak, amikor a lánya otthon van, mert életre kel a ház. Ő maga nagyon fárasztónak tartja a csendet, örül annak, hogy a vidámságot és a beszédességet tőle örökölte a lánya, és remélhetőleg az anyjának csak a jó tulajdonságait viszi tovább.
Amikor férjével ketten vannak, akár egy óra is eltelik úgy, hogy nem szólalnak meg. Az asszony végzi a dolgát, a férje szintén. Vannak dolgok, amiket együtt csinálnak. Ilyenkor megtörik a csend, de csak akkor, amikor muszáj. A férj néha megjegyzi: „Ha valaki betekintene az életünkbe, azt hinné, egy Csehov-drámát lát.”
A férj egyre többször teszi fel magában a kérdést: mi volt az, ami egykoron összehozta őket? Visszagondolt az első találkozásaikra, és megpróbálta felidézni azok emlékeit. Nem olyan történetek jutnak eszébe, melyek a csendről szólnak, hanem inkább az akkori fiatalokban már nem létező romantikáról. Érdemes lenne tanulmányozni olyan statisztikákat, melyek olyan kutatások eredményeit tükrözik, hogy azok a házasságok sikeresebbek-e, melyen romantikára épülnek, vagy azok, amelyek fiatalos szerelmi kalandokra. Bármelyikről esik szó, ahhoz, hogy egy induló párkapcsolat házassággá érlelődjön, nem hiányozhat a két fél egymás iránti vonzalma, az a vonzalom, aminek a fokozódása tartja össze a kapcsolatot. Nincs erre recept, mert minden vonzalom más: akkor is, ha testi, s akkor is, ha lelki. Az igazi az, amikor mindkettő jelen van, bár sok olyan példa van, amikor ez sem elegendő a hosszú távú mintaegyüttlét megmaradásához.
A férj — felsorakoztatva emlékezetében a közös múltat — semmilyen okot nem talál arra, ami miatt megszűnhetne a vonzalom. Így már csak arra lehet gondolni, hogy kezdetekkor sem volt érdektelen a vonzalom. Akkor tovább kell vinni a gondolatmenetet, és magyarázatot keresni arra a kérdésre: mi miatt maradtak együtt ennyi éven át? A feleség zárkózottsága sokféleképpen magyarázható, de semmilyen szempontból nem lehet összekötni a férjével kialakított hűvös viszonyával. Mint ahogy fordítva sem: ezt a viszonyt nem lehet összekötni a világtól való zárkózottságával. Ha az a környezet, melyben él, nem vonzó számára, találhat baráti közösséget más környezetben is. Ha a férje iránti vonzalom megszűnt, ha hiányzik az az érzelmi kötődés, ami szükségszerűvé teszi a közelséget, az érzelmi vágyak kielégítéséhez más társat keres. Semmiképpen sem magyarázat az, hogy a csend és a távolságtartás keretei közé menekülve élje le az életét.
Ott ülnek most is a csendben, az átlagember által elképzelhetetlen távolságtartásban. Nem lehet mondani, hogy megoldásra várva, mert a megoldás kulcsa az ő kezükben van. Azt sem lehet mondani, hogy teljes belenyugvással, mert miért akarnák azt, hogy így maradjon?
Elek György
