Faluturizmus kérdésekkel

Akkor még nem értette, miért jó az, ha valakinek annyi dolga van, hogy levegőt venni sem marad ideje, de Kiss András, a földrajztanára megmagyarázta neki.

— Tudom, hogy eddig arra biztattalak, hogy földrajz szakra felvételizzél, de te is láthatod, hogy manapság ez nem biztos állás. Az elmúlt tizenöt évben voltak olyan évek, amikor három-négy iskolában tanítottam, hogy legyen meg a teljes katedrám. Olyan időszak is volt, amikor tíz percem volt, hogy átmenjek egyik iskolából a másikba. Nem volt könnyű, de nem volt más választás. Nem lehet tudni, mi változik addig, amíg te elvégzed az egyetemet, annyi látható, hogy a turisztikának nagyobb jövője van, mint a földrajztanításnak. A turisztikai szakon is nagy szükség van a földrajzi ismeretekre, szóval amit eddig tanultál, csak előnyödre válhat.

Zénót nem kellett különösebben meggyőzni, hamar belement, már első éven elkezdett tervezni úgy, ahogy arra a tanárai tanították: első lépésként megvásárol falun egy parasztházat. Van ilyen parasztház? Miért ne lenne? És lehet, hogy olcsón hozzájuthat, mert kinek kell ma már parasztház? Főként falun. A falusi ember városra vágyik, szeretne minél hamarabb megszabadulni a hagyományos falusi háztól, nehogy valaki megtudja, honnan származik. Pedig a falusi turizmusnak az a lényege, hogy a falun élő ember legyen büszke az értékeire. Azokra a hagyományos értékekre, amikbe belenőttek az ősei. Minél messzebbre vezethető vissza egy ember családfája, annál nagyobb esélye van arra, hogy minél gazdagabb hagyatékot birtokoljon a népi kultúrából. Ahogy járja a falvakat — hogy kutatásokat végezzen —, nem ezt tapasztalja. A mai falusi emberek számára a népművészet már nem érték. Nem értik, mi lehet az oka annak, hogy jómódú emberek arra költik a pénzüket, hogy megvásároljanak olyan tárgyakat, melyeket a tulajdonosuk előbb kidobott a házából, majd igyekezett a hátsó udvarról is eltávolítani.

Ha meglesz a ház, a következő lépés az lesz, hogy berendezze azt úgy, ahogy mondjuk száz évvel ezelőtt kinézett egy hasonló ház. Megtapasztalta, hogy ez nem olyan egyszerű. Azok a tárgyak, melyek lomnak tűntek, ma már egyre ritkábbak. Az pedig, hogy egy házat berendezzen, egyszerűen lehetetlen. Hogy lesz neki falusi tájháza, ahova elviszi a turistákat? Nagy eséllyel sehogy. Ha lenne is, mi történne? Jönnek a turisták, megnézik, és mennek tovább. Igen ám, de a főiskolán arra is megtanították, hogy hagyományos helyi ételekkel kell megvendégelni az arra járókat. Ezt már végig sem merte gondolni. A ház mellett legyen föld, tartson állatokat, termesszen zöldségeket és gyümölcsöket, ha lehet, valami olyat, ami ritkaságnak számít, mert nem biztos, hogy nagy igény lesz arra, ami bármelyik élelmiszerüzletben megtalálható. A turistákat el is kell szállásolni, a szobákat rendben kell tartani, az ételeket el kell készíteni… Nem igazán vannak olyan turisták, akik beérik azzal, hogy látnak egy parasztházat. Látványt úgy lehet biztosítani számukra, hogy el kell vinni őket irodalmi, történelmi és kulturális emlékhelyekhez. Ez viszont mind olyan kiadásokat igényel, ami nem biztos, hogy nyereséges.

— Kiss tanár úrnak bizonyára jók a meglátásai — gondolkodik Zénó —, azt viszont nehéz róla elképzelni, hogy van receptje az elképzelések gyakorlatba ültetéséhez. Lehet, hogy a tanári katedráról úgy tűnik, hogy minden jobb annál, mint négy iskolában tanítani, de nem biztos, hogy ez lenne a véleménye akkor is, ha foglalkozna valamennyit a turisztikával. Amikor nekem a tanári pálya vagy a helyi turizmus fellendítése közül kellett választani, az utóbbit választottam, mert akkor erre kaptam biztatást. Ha a tanári pályára irányítottak volna, lehet, hogy most azt gondolnám, milyen ostoba voltam, hogy a biztosról lemondtam a bizonytalanért.

Zénó most abban a helyzetben van, amikor még van lehetősége váltani. A választás akkor lenne sikeres, ha nem mások javaslatára döntene, hanem megkeresné azt a foglalkozást, amit akkor is szívesen végezne, ha nem lenne túl nagy a jövedelme, de azért megélne belőle. Ez már nehezebb döntés, mint Kiss tanár úrra hallgatni.

Elek György