Fekete sereg

Az évek során tűzoltófecskendővel, ultrahanggal, éles töltényes lődözéssel, kíméletlen facsonkításokkal és döglődő varjú halálhörgését utánzó hanggal próbálták elkergetni a fekete madarakat a Kossuth-kertből és a régi kórháztól, de azok most is ott vannak, és köszönik, jól érzik magukat. Így hát a városháza-varjak örökmérkőzés állása jelenleg 0–5.

A vetési varjak évezredekig segítették az embert, és megbecsülésnek örvendtek, mert féregtelenítették a felszántott földeket, és így azok többet teremtek. A féregtelenítő és rovarirtó vegyszerek megjelenésével (ezekből most mindannyian és mindennap eszünk) azonban a madarak fölöslegessé váltak, a falusi ember pedig kikiáltotta őket közellenségnek, és tűzzel-vassal irtani kezdte őket. Az európai varjúpopuláció 85–90%-a kipusztult ezért, ennek a története igazi horror, csak erősebb idegzetűek kutassák. A homo sapiens roppant önző és beképzelt tud lenni, a természet idővel el is pusztulhat emiatt. Az üldöztetések mellett a varjak vidéki élettere is beszűkült, mert erdőket, fasorokat vágtak ki, Szatmáron például teljesen a Kerekerdőt és jelentős mértékben a Nagyerdőt, Sárerdőt és a Szamos-part fáit. Ilyen helyzetben az okos varjak, mert az intelligenciaszintjük olyan, akár egy 2–3 éves gyermeké, a városokban kerestek és keresnek menedéket, ahol több a szemét és a szabad ételhulladék, ott még inkább. Károgásukért (énekesmadarak!) és piszkaikért azonban most a városiak üldözik őket, de hova mehetnének, ha élni akarnak? A hajkurászásukról jut eszembe, hogy Érmindszenten, egy ottjártamkor az Ady-múzeum udvarán rengeteg vakondtúrás volt az Ady-szobor körüli gyepen, és a dada-unoka gondnoknő éppen szert szórt a földhányásokba. „Ettől nem pusztulnak el — magyarázta —, csak átmennek a szomszéd telekre.”

Bár március 15-től augusztus 15-ig tilos zavarni a varjakat (Magyarországon 2001-óta egész évben védettek, mert 400 000-ről 50 000-re csökkent az állományuk), úgy hallik, hogy a Kossuth-kertben májusban kiújul a városháza és a varjak vetélkedője. A hivatal Bird-X nevű, lézerrel, hanggal és ultrahanggal működő amerikai nehézfegyvereket vet be a madarak ellen, így próbál meg változtatni a siralmas 0–5-ös eredményen. A módszer, bár fejlett technikának tűnik, nem sokban különbözik az ősember által használtaktól, az is tűzzel, ordibálással, husángokkal, kövekkel próbálta meg elhajkurászni környezetéből a kellemetlenkedő, zavaró állatokat. Az ilyesmi eddig sem hozott eredményt, és valószínű, hogy a varjaknak most is megvannak már a terveik az újabb támadások kivédésére. Temesvár volt vezetője, a híres-hírhedt Robu is minden ilyen módszert kipróbált, majd beismerte, hogy legyőzték őt a varjak.

Elgondolkodtató, hogy a modern és sapiensnek mondott ember mindig erőszakhoz folyamodik, és nem is fárasztja magát azzal, hogy okos, természetbarát módszereket keressen a varjúkérdés vagy az ehhez hasonló gondok megoldására, oly módon, hogy a kecske is jóllakjon, és a káposzta is megmaradjon. Pedig ajánlások vannak, például magas, gyorsan nővő fákból álló erdőt ültetni a szeméttelepek mellé, ez rokonszenvesnek tűnik. Szatmáron is felvetette valaki egy ilyen erdőnek az ültetését a volt Udvari úti szeméttelepre, de lemosolyogták. De még az is elképzelhető, hogy dróthálót húzzanak a Kossuth-kerti sétányok és játszótér felé, amit 2–3 év alatt borostyánnal be lehet futtatni, ez akár szép is lehetne. Valószínű, hogy több ilyen módszert is lehet találni, csak természetbarátként kell az ügyhöz állni, és az ehhez értő szakembereket ilyen irányba kell mozgósítani. Csak érdekesség, hogy egy francia természetvédelmi parkban idomított varjak szedik össze az emberek hagyta szemetet és cigarettacsikkeket.

Mi, a laikus szatmáriak józanabb része érdeklődéssel várjuk az újabb városháza-varjak mérkőzést, sportszerűen azt kívánva, hogy győzzön a jobbik.

Tisztelettel,
Dr. Zagyva Miklós