Félünk a kóbor kutyáktól!

Mielőtt nekikezdek gondolataim kifejtéséhez, meg kell hogy mondjam, nagy szimpatizánsa vagyok én is a négylábúaknak, de ugyanakkor elítélem mindazokat, akik póráz nélkül sétáltatják kedvenceiket. Úgy gondolom, hogy emellett tarthatatlanná vált a már annyiszor emlegetett kóbor kutyák ügye is a városban. A szatmárnémeti vasúti hidat elhagyva, a töltés és a Szamos folyó között iszonyatos élményben volt részünk feleségemmel, amikor 6-7 kóbor jószág — falkába verődve, mint a farkasok — kerékpározás közben felénk jött. Annak ellenére, hogy nem veszítettük el lélekjelenlétünket a támadó falkával szemben, egynek mégis sikerült feleségem bal lábát megharapni. Csupán annak volt köszönhető a szerencsés végkifejlet, hogy vastag zokni és télies, vastag öltözet volt rajta. Ezek a kutyák a Szamos strandon tanyáznak. De kérdezem én, mi történik abban az esetben, ha a kutyák nincsenek beoltva, és egy kutyaharapás következtében ki tudja milyen betegség lép fel? Hihetetlennek tűnik, hogy 2013-ban a Brâncoveanu Iskola és a Romtelecom közötti részen elhelyezett kukákból egy idősebb nő jelenlétében 2-3 kutya várta a kihalászott ételmaradékokat. A kutyák mindeközben szabadon szaladgáltak az iskolából kijövő gyerekek és az őket kísérő szülők jelenlétében.

Városunk vezetőségének a figyelmébe ajánlom a fent említett probléma minél hamarabbi megoldását. Hiszen mint tudjuk, van eszközünk e régi probléma megoldására.

Drága kutyaszerető barátaim! Mi ezentúl is szeretni fogjuk négylábú kedvenceinket, de ha pórázon sétáltatjátok őket, még nyugodtabbak lehetünk!

Oláh István