Felvágottakat csak mértékkel!

A modern nyugati táplálkozásban központi helyet foglalnak el a felvágottak, a különböző feldolgozott húsipari termékek. Mindennapi étrendünk részeivé váltak, szeretjük őket, mert finomak, gyorsan készíthető belőlük szendvics vagy hidegtál, praktikusak a gyerek tízóraijához vagy hideg vacsora kellékeként. De mit tartalmaznak valójában a felvágottak?
A romániai Fogyasztókért Egyesület (APC) vizsgálata szerint a bolti felvágottak egy része nagyon sok sót, szójafehérjét, gluténszármazékot, cukrot, tartósítószert, színezéket, aromát, ízfokozót és állományjavítót tartalmaz. Általában elmondható, hogy minél kevesebb a hús egy felvágottban, annál több ízfokozó van benne, ami a leggyakrabban a rendkívüli népszerűségnek örvendő nátrium-glutamát. Ez az anyag a csökkentett zsírtartalmú élelmiszerek divatba jövetelével terjedt el, amikor is a gyártók a hiányzó íz pótlása érdekében kezdték használni. A felvágottakat kárminsavval színezik, aminek alapanyaga a kokcsinella, a fügekaktuszokon élősködő bíbortetű nőstényeinek porából kivont anyag.
Az APC által vizsgált baromfipárizsikban például a hús, a szalonnabőrke és porcogó mellett még 19 adalékanyag is volt, a termékek 73 százalékának ízét pedig nátrium-glutamáttal fokozták. A vizsgált virslik 42 százaléka a kármintól kapott „szép” színt, ugyanakkor 93 százalékuk tartalmazott 2–11 adalékanyagot, és mindössze 7 százalékuk volt adalékanyag-mentes.
A Fogyasztókért Egyesület ugyanakkor nemcsak egymással hasonlította össze a népszerű felvágottakat, hanem az egyik hazai húsfeldolgozó 1990-ből származó szabványával is. Mint kiderült, akkor 100 kilogramm parizerhez 70 kilogramm első osztályú húst használtak fel és 30 kilogramm szalonnát, melyet borssal, szerecsendióval, pirospaprikával és fokhagymával fűszereztek. A párizsit ugyanakkor szarvasmarha- vagy juhmembránba, illetve celofánba töltötték. Száz kilogramm virsli előállításához a párizsival megegyező arányban használtak fel első osztályú húst (70 kilogramm) és szalonnát (30 kilogramm), az extra aprókolbász 65 kilogramm másodosztályú húsból és 35 kilogramm disznóhúsból készült, jellegzetes fűszerezéssel, száz kilogramm frankfurti kolbász 30 kilogramm első osztályú húsból, 20 kilogramm szalonnából és 50 kilogramm disznóhúsból készült, melyhez csak borsot és szerecsendiót adtak, míg száz kilogramm lengyel kolbász 78 kilogramm másodosztályú húsból és 22 kilogramm disznóhúsból készült, só, bors, pirospaprika és fokhagyma hozzáadásával. Utóbbi termékeket kivétel nélkül bélbe töltötték.

Sok a só

Amint az kitűnik, jelenleg a különféle felvágottak nagy adag sót, zsírt továbbá a tartósításhoz használt nitriteket tartalmaznak. Az Amerikai Rákkutatási Intézet szerint bármely füstöléssel, pácolással, sózással vagy kémiai szerrel tartósított húskészítmény kapcsolatba hozható a vastagbélrákkal. Néhány szakértő gyanítja, hogy a tartósítás során használt anyagok a szervezetben rákkeltő vegyületekké alakulhatnak át. A só mennyisége már egy pár szelet felvágottban is elérheti a 310–480 milligrammot. A magas sótartalmú étkezés pedig köztudottan növeli a magas vérnyomás kialakulásának kockázatát, ami a szívbetegségek és az agyvérzés fő okozója.
Az Egészségügyi Világszervezet rákkutató szervezete szerint napi ötven gramm feldolgozott hús rendszeres fogyasztása tizennyolc százalékkal növeli a vastagbélrák kockázatát. A vörös húsok esetében pedig a valószínűsített, de nem bizonyított kockázat napi 100 grammonként tizenhét százaléknyi növekedést jelent. Ez azt jelenti, hogy napi egy virsli vagy három szelet sült szalonna már növeli a kitettséget.

Bumbuluţ Krisztina