Gezemice

Október 4-től az országban tartós kormányválság van, de nem a járvány, hanem a marakodás okán, a politikusok azóta gumigerinccel, szégyentelenül és bármi áron csak a saját érdekeikért hadakoznak, és se idő, se energia nem marad a néppel és főképp a járvánnyal törődni. A járvány szempontjából ez mondhatni szerencsés helyzet, mert az öntelt, elrugaszkodott és egészségügyileg teljesen analfabéta politikusok beleavatkozásainak, egészségügyet fingató beleszólásainak a hiánya valószínűleg nagyon kedvezően hatott a járványgörbére. A politikusok vezényelte járványidőben volt olyan nap, hogy többen haltak meg, mint az EU-ban összesen, és nálunk volt a legnagyobb primitív felzúdulás is a valóban szükséges, járvány elleni intézkedések miatt, ez szintén a balkezes politikai vezetésnek tudható be. Nem a józan ész, hanem a szigorító intézkedések néhány napra fellendítették az oltakozási kedvet, hát olvashattuk is rögtön a felelős szervek fellengős, szóvirágos eszmefuttatásait, hogy év végére el fogjuk érni a nyájimmunitást, akár a 80%-os átoltottságot is. Ez persze csak mese, mese, meskete, mert az oltóközpontok megint konganak az ürességtől. A 75%-os oltottság nyájimmunizáló hatása is csak egy ábránd, ez más fertőző betegségek védőoltásainál csak 80–85%-os beoltottság felett következik be, és csak akkor, ha nem tartanak 5000 résztvevővel pártkongresszust vagy lagzit 1700 vendéggel.
Az októberben és november elején tetőző negyedik hullám súlyosan érintette minden szinten az oktatást is. Előbb két hét kényszervakáció volt, ennek a végeztével pedig csak ott kezdődhetett el fizikai jelenléttel az oktatás, ahol az intézmény személyzetének legalább 60%-a be van oltva Covid-19 ellen. Szatmár megye ebből a szempontból elég jól áll, csak 20%-ban van online oktatás, de Kovászna megyében például ez 81% (ezek a makacs székelyek!), Szucsáván 70% és Bihar megyében 56%. Még óvodák is vannak online oktatásban — hogy ez hogyan történik, azt szívesen megnézném.
Az oktató intézmények személyzete zömében egyetemet végzett tanárokból áll, és csak kis százalékban tisztviselőkből, takarítókból, karbantartókból vagy kapuőrökből. Tanáraink nagy része tisztességes pedagógusként és értelmiségiként, apaként, anyaként, közösségi lényként vagy akár emberként beoltatta magát, megértve, hogy ezzel egyformán szolgálja úgy a saját, mint a közösség érdekeit is. Azért, hogy egy tünetmentes fertőzéssel meg ne betegítse a diákjait vagy a tanártársait. Azért, mert nem félrevezetésekre, megtévesztésekre és rémhírekre figyelt, hanem a tényre, hogy a koronavírusos betegek közül Romániában már 52 000 meghalt, az oltástól azonban még senki. Az ilyen nevelőre a szülő nyugodt lélekkel bízhatja a gyermekét. Mi a helyzet azonban azokkal a szerencsére kisebbségben levő pedagógusokkal, akik valamilyen személyi okból vagy elgondolásból, fittyet hányva a gyermekek, a tanártársak és a világ érdekeire nem oltatták be magukat, és ezzel okai lettek sok helyen az online oktatásnak? Romániában az online oktatásnak sokféle okból kifolyólag — ezt már sokan megírták — nagyon kicsi vagy nulla a hatásfoka, ezért az, aki ezt előidézi, a tanuló ifjúság ártalmára van. A nem beoltottak azonban nem ezen gondolkoznak, nem beoltatják magukat legalább most, hanem egyénileg, csoportosan, a szakszervezeten, de még az RMPSZ-en keresztül is vehemensen tiltakoznak a sajnos nagyon is szükséges megszorítások ellen. Vajon miféle sötét babonavilág, újkori primitívség vagy boszorkányság keríthette a hatalmába az ilyen, egyetemeken pallérozott embereket? Esetleg mindenkinél okosabbnak gondolják magukat? Vagy akaratlanul is azt bizonygatják, hogy a tanultság nem egyenlő az intelligenciával?
Végső eszközként talán az lenne a leghelyesebb, hogy ne legyen online oktatás, de a be nem oltott tanárok, tanítók vagy óvodai nevelők ne mehessenek be a tanintézményekbe. Ez azonban nálunk nem járható út. Az egészségügyben volt már próbálkozás arra, hogy csak a beoltottak dolgozhassanak a kórházakban, ami létfontosságú lenne, hiszen egy bevitt vírus sorokat tarolhat a legyengült betegek között. Az alkotmánybíróság azonban, mert az oltásellenesek rögtön oda rohantak, alkotmányellenesnek ítélte ezt a kezdeményezést, és egy furcsa, nyakatekert demokrácia nevében a közösségi érdekeket teljes mértékben alárendelte a rosszul értelmezett egyéni szabadságjogoknak. Bizony vakvágányon vagyunk, és mögöttünk a talpfák is felszedve. Ilyen helyzetben nincs mit csinálni, várni kell, reménykedve, hogy hátha egyszer majd a tanügyben, az egészségügyben, de az egész társadalomban is felülkerekedik a józan ész. Vagy tán haszontalan a jámbor türelem?
 
Tisztelettel,
Dr. Zagyva Miklós