Gondolat a házasság hetén

A Szatmári Friss Újság hasábjain február 11-én megjelent A házasság hetén a családokért című cikk hatására szeretnék bemutatni egy részletet Legeza Jószef A házasság alkonya című írásából (forrás: Görögkatolikus szemle, 2012. 12. szám).

A házasságnak nincs alkonya. Az alkony a naplementét előzi meg. A szerelem nem vonul el, mint a Nap, nem tűnik el az idő múlásával, csak átalakul.

Kötélen a Niagara fölött címmel a latin-amerikai szerző, Alonso Alegría egy kötéltáncosról ír, aki azzal szórakoztatja a közönséget, hogy kötélen átmegy a Niagara-vízesés fölött. Egy alkalommal az ifjú Carlo odalép hozzá, hogy összebarátkozzon a légtornásszal, és rávegye, hadd mehessen át vele a kötélen a Niagara fölött. Amikor a kérést Blondin, az artista meghallotta, elutasította. Nem lehet. Elég egy rossz mozdulat, és mindketten a szakadékba zuhanunk — indokolta Blondin. De a fiú addig kérlelte, hogy végül csak beleegyezett azzal a feltétellel, hogy előtte tanuljanak meg együtt mozogni. Elkezdték a gyakorlást, teljesen egy lett a mozgásuk, szinte az életük is. Így már neki mertek vágni a na gy produkciónak, hogy együtt menjenek át a Niagara fölött.

Az előbbi drámában megfogalmazottakat írja le Garai Gábor az Artisták című versében is.

Élő csipesz, lóg a trapézen

a férfi fejjel lefele,

foga közt kettős tárcsa, mintha

mágneses nyelvet öltene.

A vonzás túlsó pólusán függ

s forog a nő – feszül a száj!

Micsoda csók! – Köztük csupasz tér,

tömör csönd s véletlen halál.

Micsoda egymásrautaltság

leng itt ég alatt, föld felett,

micsoda gyakorlott, makacs vágy

ment s kockáztat két életet!

Milyen figyelemben forognak

s mily fegyelemben, tudva: csak

együtt szállnak, ha egyikük vét,

mindketten aláhullanak!…

Ó, ha így tudnánk összefogni

egymásra bízott szeretők,

mintha folyton fönn-szállva, mintha

folytonos zuhanás előtt!

Ha együtt tudunk mozogni házastársunkkal, nem a napba, hanem a mennyországba is el tudunk jutni.

Tisztelettel,

Zabik Erszébet