×
2021. 12 05.
Vasárnap
Vilma
0 °C
Borult idő
1EUR = 4.95 RON
1USD = 4.38 RON
100HUF = 1.36 RON
Helyi érték

„Gondolatban visszajárok Szatmárnémetibe”

2021.08.19 - 17:00
Megosztás:
„Gondolatban visszajárok Szatmárnémetibe”
Paulovics László Szatmárnémetiben látható képeinek nyolcvan százaléka még nem volt kiállítva: egy ideje a mozgás a fő témája, az ilyen jellegű képekből tíz alkotást láthat a közönség / Fotó: A szerző felvétele
Paulovics László festő, grafikus, díszlettervező pályafutása Szatmárnémetiből indult, majd a sors Németországba, onnan Magyarországra vezérelte. Több alkalommal volt kiállítása Szatmárnémetiben, jelenleg a Szatmár Megyei Múzeumban láthatók a képei.

Középfokú tanulmányait a Nagybányai Művészeti Középiskolában kezdte, ennek megszűntével a Marosvásárhelyi Művészeti Középiskolában fejezte be (1954), s a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafikai szakán szerzett oklevelet (1961). Andrásy Zoltán, Cs. Erdős Tibor, Kádár Tibor tanítványa.

Pályáját a Nagybányai Drámai Színház díszlettervezőjeként kezdte, 1964-től a Szatmári Állami Magyar Színház (később Északi Színház) díszlettervezője. Tagja a Képzőművészek Szövetségének. Részt vett az Országos Díszlettervezői Triennálékon, egyéni kiállítással Erdély minden nagyobb városában és Bukarestben is bemutatkozott, számos nemzetközi metszetbiennálén, ex libris tárlatokon, rajzkiállításon szerepelt. 1985-ben Németországba települt át, majd a 90-es években Szentendrére költözött. A művésszel legújabb szatmárnémeti tárlata berendezésekor beszélgettünk.

— Mindig nagy rajongója voltál szülőföldednek, 1985-ben mégis a kitelepedés mellett döntöttél. Mi volt ennek az oka?

— Nem volt szándékomban elhagyni az országot. Ha tudtam volna, hogy öt éven belül véget ér a Ceauşescu-rendszer, azt az öt évet bevállaltam volna. Emberként valahogy bírtam, de művészként ellehetetlenültem. A színházi díszleteket már csak vászonból készíthettem. Számomra ez úgy tűnt, mintha gúnyt űznék a művészetből. A szatmárnémeti színház díszlet- és jelmeztervezőjeként termékeny művészi-szellemi közösségben éltem, dolgoztam, mondhatom eredményesen, hiszen festői, grafikusi tevékenységem is figyelemmel kísérte a közönség és a kritika. A Ceauşescu-diktatúra fokozódásával egyre elviselhetetlenebbé váló szatmárnémeti évek után, a 80-as évek közepén családommal együtt Németországba emigráltam.

— Történt-e törés, szükség volt-e az újrakezdésre?

— Külföldön folytattam a munkásságomat a megszokott polgári felfogásban. Az ottaniak nagyon közvetlenek voltak hozzám, nagyon kedveltek, fél éven belül a vesztfáliai Iserlohn városában találtam otthonra és a szomszédos Barendorfban tágas műteremre, hogy abban dolgozzak. Máshol nem biztosítottak volna ilyen lehetőséget. Egy fenyőerdő közepén volt ez a műterem, nagyon kellemes klímában, jobbat nem is lehetett volna találni. Valamikor egy ipari cég működött ott, a házak is ötszáz évesek voltak. Itt éltem és tevékenykedtem közel húsz évig, majd áttelepedtem Szentendrére. Szentendrén egy kiváló műtermem van, jók a fényviszonyok, én terveztem meg az ablakot, minden feltétel megvan az alkotáshoz. Gondolatban nagyon sokszor visszajárok Szatmárnémetibe. Most is sokat merítek a szatmári emlékekből, nem tudok elszakadni ettől a várostól.

— Hova tart most a képzőművészet, mert egyre sokszínűbb?

— Az a jó, ha sokszínű. Mindig is sokszínű volt. Az 1900-as évek elején sokkal átláthatóbb volt. Ma már az a fő felfogás, hogy megérzésre nézzük a képeket. Beleérzünk dolgokat a képekbe. A képek sugallnak bizonyos dolgokat, és azokon gondolkodunk el. Nem keresünk a képeken konkrétan egy arcot vagy egy kezet, egy alakot, hanem beleképzeljük magunkat.

— Téged napjainkban milyen témák foglalkoztatnak?

— Egy ideje a mozgás a fő témám, az ilyen jellegű képekből van most kiállítva tíz darab. Érdekességként hoztam egy 1971-ben, Szatmárnémetiben készült képet, hogy lássa a közönség, milyen stílust képviseltem abban az időben. A mozgás a képeken a kontúrokon fedezhető fel, erős kontúrok változnak és puhulnak azzal, hogy színek is kerülnek melléjük. Részben nagyobb felületeken jelennek meg a színek, részben kisebben, és csak a kontúrok hatnak. A kontúr lehet egy belső mozgás, ami benne van az emberben. Mindig van egy elképzelése az embernek, ami felé tart. Ezeken a képeken felismerhető a rohanó élet.

— Milyen képek vannak még kiállítva?

— Íróportrék — Makkai Sándor és Jékely Zoltán —, minden szatmárnémeti kiállításra készítek egy új Gellért Sándor-portrét, van egy új Kós Károly, ami tavaly készült stb. Az itt látható képek nyolcvan százaléka még nem volt kiállítva.

— Sokan azt állítják, hogy a kultúrában, a művészetekben egyfajta értékválság, értékváltás megy végbe. Te hogy látod ezt?

— Nincs értékváltás, hanem van egyfajta befolyásolás. Bizonyos dolgokat befolyásolnak, azokat elvezetik egy más irányba, mint amit mi normálisan gondolunk. Elvezetik egy olyan világba, amitől mi még távol állunk. Ez a hatás nálunk még nem épült be, de valószínűleg itt sem lehet majd elkerülni. Az a cél, hogy a művészeten keresztül próbálják befolyásolni az embereket egy számomra elképzelhetetlen világba. Nálam mindig győzött a józan ész, nem tértem le semmilyen más irányba. Ezt tanácsolom másoknak is.

Elek György

Képzőművészeti kiállítás nyílt Szatmárnémetiben
A Képzőművészek Országos Egyesülete Szatmár megyei fiókszervezetének szervezésében nyílt meg tegnap az ez évi utolsó tárlat.
Alakul a város legnagyobb parkja
Technikai okok miatt és a minőség érdekében határidő-hosszabbítást kért a kivitelező, hiszen füvesíteni, játszóteret gumírozott védőburkolattal ellátni csak adott időjárási viszonyok között lehet.
Különleges, egyedülálló múzeum
Távolról sem megszokott, közösségi térként is működő múzeum készül, amelynek keretében 6000 négyzetméteres, központi ingatlant és területet kapnak vissza rendbe téve a szatmáriak.
Cookie