Gondoskodás

Az országban a 640-es számú, 2017. szeptember 7-i kormányhatározat foglalkozott legutóbb a témával, ennél zavarosabb rendeletet, bár nálunk bővében van az ilyesmi, már rég nem olvastam. A politikusok időnként önreklámozásra használják ezt a gyermekétkeztetést, volt, aki nagy garral még banánt (a csimpánz jut eszembe) vagy akár mézet is ígért a gyermekeknek. A valóságban azonban ezt az ügyet országosan, de nálunk is a nagy érdektelenség övezi, rosszak a szabályozások is, kevés a pénz is, a beszállítókkal a szerződések sokszor féléveket csúsznak, a legnagyobb baj azonban az, hogy a gyermekek a lehető leggyengébb minőségű ételeket kapják, de efelett mindenki szemet huny.

Vezető emberektől szűkebb környezetünkben is sokszor azt hallhatjuk, hogy a tej-kifli program pénzkidobás az ablakon, mert a gyermekeknek nem kellenek az ételek, vagy eldobálják azokat a szemétbe. Igen, ez is megtörténik, de mit csináljon a gyermek például egy rothadt almával? A leglényegesebb azonban az, hogy számos gyermek éhesen elfogyaszt mindent, amit kap, mert otthonról egyáltalán nincs ellátva. Egy tizenhárom fős osztályban 2–3 gyermek visz tízórait, 5–6 pénzt kap, hogy vásároljon ennivalót magának, a többi pedig éhesen megeszi akár a rossz minőségű tejet, kiflit, kekszet vagy almát is. Na de honnan is tudhatnák ezt a bársonyszékekben ülők?

Azt olvashatjuk, hogy ennek a hivatalos uzsonnáztatásnak az online oktatás alatt is működnie kellett, és a szülők elmehettek az élelmekért az iskolákba, de legalábbis én ilyenről Szatmáron nem hallottam. Mi lett akkor az élelemmel? A már valós iskolába járás után is csak késéssel indult meg a tízórai osztása, jelenleg a gyermekek felváltva tejet kapnak kiflivel vagy kekszet almával. Mivel a puding próbája az evés, hogy lássam, mit is kapnak a gyermekek, az elmúlt héten végigettem az egész menüt, és ezt találtam:

Kifli: Tordán készítik, lejárati dátum nincs a csomagoláson, vagy átlátszók a számok. Cukor is van benne. Szájba véve fűrészpor érzetet kelt, se íze, se bűze, nagyon száraz, nehezen forog a szájban, nehéz lenyelni, nagy éhség kell az elfogyasztásához. A kutyánk például nem ette meg.
Tej: Vasluiban csomagolják gúla alakúra, UHT (ultrapasztörizált, tartós), lejárati dátuma november. Tejpormentes, írják a csomagoláson, de az íze teljesen tejporos. Fogyasztható, de a színén kívül semmiben sem hasonlít a megszokott bolti tejekre. A gyerekek nem kaptak hozzá szívószálat, az éhesebbje ezért HB grafitceruzával szúrta ki a csomagolást, és szájjal szívta ki a tejet (ó, higiénia!).

Keksz: Galacon gyártják, szeptemberig érvényes. Ronda, idétlen a kinézete, de az íze nem rossz, fogyasztható. Cukor van benne jócskán, és tesznek bele glutént is. A mai, nagyobb terméshozamú búzafajtákban mind több a glutén, és ezért mind gyakoribbak a gluténérzékenyek is, ilyen helyzetben aztán teljesen elképesztő, hogy egy pékipari termékbe még plusz glutént is tegyenek.

Alma: Tordán csomagolják, de Lengyelországban termett. A csomagoláson nincs lejárati dátum, csak annyi, hogy első osztályú termék. Első osztályú létére csúnya, valamitől ragacsos, több helyen ütődött, egyik ütődésnél meg van rothadva. A szára körül penészes, belül a magház körül sötétbarna, romlott. Ízetlen, és nem élvezhető, ilyen rossz almát a szatmári piacon nem lehet venni. A tyúkok tessék-lássék csipegettek belőle, de csak amíg odanéztünk.
Hát ez van. A gyermekeknek ezen a silány étkeztetésén talán úgy lehetne lényegesen javítani, ha az összes ez ügyben felelős szervnek is kötelező módon el kellene fogyasztania a naponta kiosztott tízórait. Nem haragból, nem büntetésként, á, dehogy, csak sajátos figyelemfelkeltésként. És ha ne adj`Isten ez egyszer megtörténne, arra nézőként én is befizetnék nagyon szívesen.

Tisztelettel 

Dr. Zagyva Miklós