Gyakoribb a szorongás és a depresszió

— A világjárvány nagyon sok mindenben megváltoztatta az emberek életét. Legtöbbször az anyagi hátrányairól beszélünk, holott sokkal nagyobb problémákat okoznak az emberek életében azok a lelki károsodások, melyek a járványidőszakban jelentkeztek.

— Próbáltam követni, hogy a világjárvány kezdete óta hogyan alakult az emberek pszichéje. Sokat változott, hiszen másfél éve, amikor megjelent a vírus, elég nagy fokú volt a bizonytalanság — most is bizonytalan a helyzet —, mára egy kicsit polarizálódott. Az elején nem tudott senki semmit, emiatt nagy volt a félelem és a szorongás, de az emberekben ott volt a remény is, hogy ez csak egy átmeneti probléma lesz. Ami eddig megváltozott, az az, hogy ez a tartósság megviseli az emberi elmét, lélektanilag egy olyan helyzet, amire nincs megoldás a közeljövőben, okozhat komoly szorongást, esetleg depressziót is. Ebben látom annak az okát, hogy megnőtt a depressziók és a szorongások száma. Az emberek lassan két év után sem látják a megoldást, illetve a végét a történetnek. Mindig jelennek meg újabb és újabb rémhírek és valós hírek, hogy jön a következő hullám, és még rosszabb lesz. Ez az állandó stressz és bizonytalanság sokakban előidéz és okoz depressziót és szorongást. Erre kell legyen hajlam, általában olyan személyeknél következnek be ilyen jellegű problémák, akik hajlamosak az egészet sötétnek látni, nem igazán jellemző rájuk a remény, az ilyen emberek hamar depresszióba esnek.

— A másik aspektus, amivel találkozunk, az, hogy megjelentek az oltásellenesek és oltáspártiak, és kialakult egyfajta szembenállás közöttük. Ez a szembenállás kezelhető valamilyen módon, vagy számon kell tartani mint társadalmi problémát?

— Az emberekben nő a harag a döntéshozók iránt, hogy képtelenek megoldani ezt a helyzetet, illetve hogy milyen megszorításokat tartanak még mindig fenn. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy nemcsak a depresszió és a reménytelenség uralkodik el, hanem a harag is. Nagyon sokan úgy értelmezik ezt az egészet, mintha egy világméretű összeesküvéssel állnánk szemben, ami az emberiség megtizedelése. Ez egy eléggé felelőtlen hozzáállás, de nagyon eluralkodott az emberekben. Hozzám jönnek olyan emberek, akik meg vannak győződve arról, hogy ez egy kitalált dolog. A valóság ennél árnyaltabb, ez is rombolja az ember lelkiállapotát, amikor úgy érzi, hogy a megszorítások által le van szűkítve az élete, nagyon sok olyan lehetőség van megvonva tőle, ami eddig jellemezte az életét, a mindennapjait. Ez szintén egy olyan stresszfaktor, ami szorongáshoz és depresszióhoz vezethet, hiszen úgy érzi az ember, hogy ketrecben van. Tudjuk, hogy a beoltottak és az oltatlanok között eléggé éles határ alakult ki. Ez az ellentét még tovább élesedhet, kialakulhat a harag a másik táborral szemben, amiért az oltatlanoknak csökkentik a jogaikat. Ez negatív energiákat gerjeszt, ami nem használ az emberi pszichének. Az embereket lelkileg megviseli, hogy a kialakult kellemetlen állapotnak nem látszik a vége.

— Milyen lelki problémák adódhatnak ebből a helyzetből?

— Amivel én szembesülök, az a depresszió, ami nagyon sokféle tünettel rendelkező lelkiállapot, amik lehetnek akár testi tünetek is: fejfájás, gyomorpanaszok, alvászavarok és minden olyan tünet, amit a stressz vált ki. Egyre több ilyen tünettel lehet találkozni. Amikor az ember meg kell küzdjön ezzel a helyzettel, a nehézséget fokozza az, hogy elhúzódik a stresszhelyzet, s újabb nehézségek adódnak, ugyanis a hosszan tartó stresszre a test is reagál, nem csak a psziché. Nem csak mentálisan jelentkeznek a tünetek, nagyon sokszor átadódnak a testnek is. Megnőtt a szervi panaszok száma is, sajnos ezt sokan nem megfelelő módon értelmezik, ezért nem pszichológushoz vagy pszichiáterhez fordulnak, hanem családorvoshoz. A családorvosok is tapasztalták azt, hogy megnőtt a testi panaszok száma, de emögött nagyrészt ez a bizonytalan helyzet van. Beszűkül az élettér, beszűkülnek a lehetőségek, akár családon belül is. Elzártság, karantén nehezíti a kapcsolattartást. Az embernek szüksége van a kapcsolatok fenntartására, mert a kapcsolatok minőségi és mennyiségi csökkenése és elszegényedése depresszióhoz vezet. Sokan nem tudják megmagyarázni maguknak, hogy miért kedvetlenek, miért csökken a teljesítőképességük, akár a munkahelyen, akár az otthoni tevékenységben. A járványhelyzet következményeit a szorongásban és a depresszióban lehet összegezni.

— Vannak szülők, akik túlságosan gondoskodók, túlságosan óvják-védik a gyerekeiket. Ezek a gyerekek képesek lesznek arra, hogy önálló élethelyzetekben meg tudjanak küzdeni a rájuk háruló nehézségekkel, miután kikerülnek a bezártságból?

— A gyerekek számára sem jó a bezártság. Téves felfogás az, hogy a gyerekek szeretnek egész nap a számítógép mellett vagy telefonnal a kezükben ülni. Ők is érzik, hogy ez nem a normális életvitelnek a része. Alapvető emberi szükséglet az, hogy szocializálódjunk, barátkozzunk stb. A gyerekeknél kicsi kortól nagyon fontos, hogy közösségben legyenek. Gyakran a betegség miatt vagy a betegségtől való féltés miatt a gyereket nem viszik óvodába. A hosszas bezártság nagyon rossz a fejlődés szempontjából, mert a társas kapcsolatoknak van egy nagyon lényeges szerepük a gyermek személyi fejlődésében. Ha a gyermek megtapasztalja a közösségnek a szabályait, a kommunikációnak és az együttlétnek a szabályait, akkor a pszichéje is normálisan fejlődik. Ha csak otthon, bezárva és túlféltve éli az életét, akkor egy csomó olyan tapasztalatról marad le, ami neki létszükséglet lehet, ami nélkül nem lehet normálisan élni, s ennek az elmaradását később nem lehet bepótolni. Azok a gyerekek, akik az elmúlt két évben többnyire otthon voltak, nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is visszamaradtak a fejlődésben. Nem találkoztak azokkal az ingerekkel, melyek kell érintsék őket.

— A szellemi-érzelmi fejlődés hiánya a szülő felelőssége, mert a szülő is a telefonnal a kezében tölti el idejének a jelentős részét. Hogyan lehetne a szülőket rávezetni az online világból való minél nagyobb mértékben történő kiszakadásra?

— Nagyon sok szülő áll elő azzal a magyarázattal, hogy azért bízza a gyereket a számítógépre, mert neki sok dolga van, és azért van a kezében a telefon vagy ül a számítógép mellett, mert számára ezek az eszközök munkaeszközök. Ha a mai ember életvitelét nézzük, látjuk, hogy rengeteg teendője van, nem csoda, hogy nincs elég idő a gyerekre. Azt a kevés időt, ami van, minőségi idővé kell tenni, értelmesen kellene kihasználni. Az nem megoldás, hogy az anyuka odaülteti a gyereket az eszközhöz, hogy nézze a mesét. A számítógépek és a telefonok nem pótolhatják az emberi kapcsolatokat. A jelenlegi helyzetben az iskola is arra kötelezi a gyerekeket, hogy ott üljön az eszközök mellett, holott a gyereknek emberi kapcsolatokra, emberi kontaktusokra lenne szüksége, és nagyon sok közös játékra, hogy kiszabaduljon önmagából. A szülő-gyerek kapcsolat csak akkor alakulhat ki normálisan, ha a gyerek megtapasztalja, hogy reagál különböző élethelyzetekben a szülő bizonyos dolgokra. Ha nincs meg a társas kapcsolat, akkor a gyerek egy nagyon szűk világképet fog az agyában kialakítani, nem fog megtapasztalni nagyon sok olyan helyzetet, amivel neki később szembesülni kell. Ezeket a helyzeteket nem fogja tudni kezelni, mert nem lesz rá mintája. A gyerek csak azt viszi tovább, amit a szülőtől megtanul, amit a szülők viselkedéséből megtapasztal.

— A szülők viselkedése elfogadható, vagy nekik is szükségük van a fejlődésre?

— Az emberek el vannak szokva egymástól. Sok esetben ez a férj-feleség kapcsolatra is érvényes. Ennek is meglesznek az utóhatásai. A testi érintkezés nagyon fontos, de ez a bezártságkor nem fog megnőni, ha addig sem működött igazán. Nem lehet mindenre magyarázatot adni csak azért, hogy elhitessük elsősorban magunkkal azt, hogy nem mi vagyunk a felelősek, hanem a helyzet vagy a másik fél. Azok a házastársak, akik korábban nem találtak időt és módot arra, hogy egymással és a gyerekkel megbeszéljék a napi dolgaikat, bezártság esetén sem találnak, ami később problémákhoz vezet. Nagyon sok gyerek azt látja, hogy apuka is és anyuka is telefonon rendezi a dolgait, és együtt keveset beszélnek, s ugyanezt fogja tenni ő is. A gyerekbe beleivódik a szülői modell, ami később fog negatív módon jelentkezni. A járványhelyzet nem javított a közvetlen kapcsolatokon, sok esetben megnőtt a házastársi konfliktusok mennyisége.

Elek György