Gyalogtúra a Nagy-Hagymás-csúcsra
Hargita és Neamţ megye határán fekszik a Hagymás-hegység (Hăşmaşul Mare), vagy más néven a Bárány-havas. Ez a különleges, mészkősziklákkal tarkított terület egyedi természeti jelenség a környéken. 1990 óta a Békás-szoros-Nagyhagymás Nemzeti Park része (Parcul Naţional Cheile Bicazului-Hăşmaş), Orbán Balázs pedig A Székelyföld leírása című művében így jellemezte: „Oly szép és ragyogó táj, melynél szebbet se Svájcz, se Tirol felmutatni nem képes.”
Gyalogtúránk az egykori bányavárosból, Balánbányáról indul. A 800–840 méter tengerszint feletti magasságból hűs vizű forrás, dús legelők és égig érő fenyvesek kísérnek egészen a mitikus Egyes-kő árnyékában fekvő menedékházig. Az 1504 méter magasságban található, turisztikai gócpontnak számító házat még 1932-ben emelte az Erdélyi Kárpát Egyesület.
Ez a Hagymás-hegység egyetlen, minden évszakban látogatható menedékháza, mely 2010-ben teljesen újjá lett építve, és azóta is folyamatosan fejlesztés alatt áll a Gál család gondnokságának köszönhetően. Itt kapott helyet az információs iroda és a hegyimentő-szolgálat bázisa is.
A Nagy-Hagymás-csúcsra vezető turistaösvény pontosan a menedékház mögül indul. A piros sávú jelzéseket kell követni, előbb kicsit ereszkedve, majd újra folyamatos emelkedőkkel. A fenyvesbe vezető útszakaszon még elég széles, köves ösvény vezet, de a nyílt legelőn már ritkák a jelzőtáblák. Mindenképpen tanácsolt egy pontos térképet magunkkal vinni. Gyakoriak a tehéncsordák és juhnyájak, illetve az őket őrző kutyák. "
(…) mert a legszebb, leginkább meglepő helyek a hegyek között, a szük völgyületekben, a nehezen megmászható magas bérczek kebelében vannak elrejtve, mintha a természet az ily helyeket féltékenyen dugdosná az emberi kiváncsiság elől, mintha azért akarná azokhoz az embert bajjal és fáradsággal juttatni, hogy igy jobban méltányolja; mert az az emberi természetben van, hogy a mihez küzdéssel és nehézségek legyőzésével juthat, azt inkább óhajtja, inkább méltányolja.” Orbán Balázs
A hegyvonulat legmagasabb csúcsa a Nagy-Hagymás 1792 méteres magasságával. Az első jelzőtáblát 2009-ben tűzték ki, a kilátón pedig a már ismeretes EKE által emelt kereszt fogad. Innen páratlan panoráma nyílik az egész vidékre. Nyugatra, a mészkőszilák szakadékos oldalában az Olt völgyét láthatjuk. Itt találjuk a két folyó (Maros és Olt) forrásvidékét is, melyhez legenda is fűződik.
A legenda szerint Balánbánya felett élt egy Tarkő nevű tündér. Volt két állandóan veszekedő lánya: Maros és Olt. A tündérkirály száműzte a lányok édesapját a Fekete-tengerhez. A lányok vágytak apjuk után, így Tarkő folyóvá változtatta őket, de kikötötte, hogy csakis együtt érhetnek célba. De ők folyóként is mindig vitatkoztak, így más-más úton indultak el. Maros nyugodt folyással nagyobb utat tett meg, hogy elkerülje az akadályokat, majd előbb a Tiszába, később a Dunába folyt. Olt heves hömpölygéssel csapódott az akadályoknak, míg teljesen kimerülten ért el a Vöröstoronyi-szoroshoz. Itt hallotta meg újra nővére hangját, és a Dunába torkollva az út utolsó szakaszát már együtt folytatták a tengerig.
A Nagy-Hagymásról nyugat-északnyugati irányban láthatjuk a Kelemen-havasokhoz tartozó kopasz csúcsokat, észak-északkelet irányban szinte lábunk alatt a misztikus Gyilkos-tavat és a Békás-szorost. Keletre a Kis-Békás-völgy terül el, míg délkeletre a szomszédságban lévő Egyes-kő tornyai, valamint az Öcsém-tető és az Ördögmalom rettegett kőomlásai köszönnek vissza.
Természetesen ehhez is legendák kötődnek. Az egyik szerint egy helyi pásztor azzal fenyegette meg az ördögöt, hogy ha nem őrli le a kalyibája mögötti sziklát, akkor kifüstöli a pokolból. A másik szerint egy székely özvegyasszony gyönyörű lányának udvarolt az ördög, s azért, hogy ne nyerhesse el a lány kezét, azt a lehetetlen feladatot kapta, hogy három nap alatt őrölje le a sziklát.
Abban viszont mindkét legenda egyetért, hogy az ördög a mai napig visszajár, és éjszakánként bánatában tovább őrli a sziklákat. A fenyőerdővel borított hegyek és völgyeikben fekvő mezők, a szurdok meredek mészkőfalainak gyér és alacsony növényzete teszi változatossá a havast.
A park egyetlen szigorúan őrzött, látogatóktól elzárt része a Fekete-Hagymás és környéke, ahol kizárólag tudományos kutatások zajlanak. A karsztvidék sajátos növény- és állatvilággal rendelkezik, csak a Hagymás-hegységben több mint 1140 fajt tartanak nyilván. A legelterjedtebb a lucfenyő, jegenyefenyő, erdei és vörösfenyő, a lombhullatók közül a nyír és a bükk. Védett állatai a zerge, hiúz, barna medve, farkas és siketfajd. Védett növényei például a jelképként is használt havas gyopár, kisasszonypapucs, tárnics, zergeboglár. Ez a rendkívül változatos hegyvidéki táj egyre több természetszeretőt vonz a hegységbe.
„Kevés népnek van annyi tájszépsége, kevésnek annyi érdekes őserejű eredetisége, kevés földön van annyi kincse a természetnek, mint a Székelyföldön. Ott áll ez bájainak, gyógyító erőinek, kincseinek minden csodájával…” Hankó Vilmos (1896)
A Nagy-Hagymás kilátóján állva káprázatos csipkeszegélyt alkot a mészkőképződmények játéka, mely körvonalán visszatekinthetünk a gerinc platójára. Rémít a szinte függőleges falakat alkotó szakadék, s a mélység vonzása ugyanúgy szédítő, mint a magasság, mely itt úgy érezzük, szinte átölel. A kilátás minden képzeletet felülmúl, s hallani, ahogyan a szél a bércek között süvítve legendákat mesél, vagy ahogyan a sziklák válaszolnak a madarak szavára.
Szöveg: Habarics Ilona
Fotók: Habarics Zsolt
