×
2024. 03 28.
Csütörtök
Gedeon, Johanna
14 °C
erős felhőzet
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Publicisztika

Gyógyító önvigasztalódás

2020.06.20 - 18:35
Megosztás:
Gyógyító önvigasztalódás
A családorvosi rendelő előtt többen várakoznak, a doktornő még nem érkezett meg.

Egy idősebb néni már egy órája ott ül, nem szeret elkésni, no meg ideje is van. Szépen fel van öltözve, látszik, hogy ad magára. Ahogy érkeznek a betegek, mindenkitől megkérdezi, milyen ügyben várakozik. Nem kap határozott választ senkitől, a legtöbben úgy tesznek, mintha nem is hallanák, mit mond, ide-oda nézegetve tesznek néhány lépést, ránéznek az órájukra, és bosszankodnak, hogy várakozással kell eltölteniük az idejüket. A néni nem bírja szó nélkül, az újonnan érkezőket kérdezi, az egyik látszatra harmincas nő elmondja, hogy ő tulajdonképpen csak egy igazolásért jön, és menne is tovább, mert el kell érjen az anyósához a gyerekért, hogy el tudja vinni időre egy hasonló korú társával szervezett közös foglalkozásra. A néni megnyugtatja, hogy szívesen előre engedi, ő ráér, hadd menjen elsőnek az, akinek dolga van. Ő is sietne, ha várná valaki, de évek óta egyedül él, sokszor annak örül, ha nincs otthon az állandó csendben, hanem van lehetősége, hogy beszélgessen valakivel. A nő megköszöni, hogy előre mehet, az is segít, bár vannak még néhányan, akik előtte érkeztek. Ők nem mondják, hogy előre engedik, mert nem bánnak olyan pazarul az idővel.

Egy másik nő érkezett sietve. Az ajtóhoz ment, kopogott, nyitotta, s amikor azt tapasztalta, hogy zárva van, a várakozók felé fordult, és megkérdezte:

— Még nem jött?

A néni rögtön válaszolt:

— Nem. Legutóbb is késett, amikor itt volt, hogy felírassa a gyógyszereit. Van annak már egy hónapja is. Harmadik éve havonta jön felíratni a szívgyógyszereket, de vannak más problémái is. Sorolta volna minden gondját-baját, de a nő azonnal megköszönte a tájékoztatást, és elindult a kijárat felé. Tele volt aggatva ékszerekkel, az öltözete is jóval az átlag fölötti kategóriába sorolható. Külsőre nem úgy tűnt, mint aki beteg, ezt a néni is észrevette. Arra gondolt, a másik nőhöz hasonlóan neki is valami hamar megoldható dolga van. Ha nem ment volna el olyan hamar, felajánlotta volna, hogy előre engedi, de erre nem volt lehetősége.

Lassan-lassan megtelt a váróterem, ott várakozott két férfi is, mindkettő a felesége kíséretében. Látszott rajtuk, hogy valóban betegek, nem igazolásért vagy valami hasonlóért jöttek, hanem abban reménykednek, hogy ha végképp nem is gyógyulnak meg, valamit javulni fog majd az állapotuk. Az egyik férfi felesége megkönnyebbülésnek vette, ha elpanaszolhatta a bajait, a nénihez fordult, és halkan sorolta, mennyit várakozik a férjével orvosi rendelők, klinikák és kórházak előszobájában:

— Ha lehetőségem lenne rá — mondja az asszony —, mindenkit megtanítanék arra, hogy nagyon sok betegséget el lehet kerülni, ha odafigyelünk arra, hogy élünk. Mint ahogy mondani szokás: a betegséget nem kezelni kell, hanem megelőzni. Vicces megjegyzésnek tűnik, mégis érdemes elgondolkodni rajta: az ember életének az első felét azzal tölti, hogy betegségeket szerez, a másikat azzal, hogy azokat kezelteti. Mindig elmondom ezeket a gyerekeimnek és az unokáimnak, de hiába. Pedig láthatják, hogy mennyit járunk orvoshoz, és mennyit költünk kezelésekre és gyógyszerekre. Abból a pénzből sokat lehetne utazni, és jó körülmények között lehetne élni. A férjem betegségeiről nem szívesen beszélek, mert vagy meg sem hallgatnak, vagy tudomásul veszik, de változtatni az életmódjukon és az életformájukon kevesen akarnak. Pedig sok mindent el lehet kerülni azzal, hogy szembenézünk a valósággal. Ha tudunk megálljt parancsolni az élvezeteknek, és nem mulasztunk el olyan dolgokat, amik nélkül nem lehet egészségesen élni.

Közben megérkezett a doktornő és az asszisztense. Elsőként a nő ment be, aki tele volt rakva ékszerekkel, majd a másik nő, akinek a néni megígérte, hogy bemehet előtte. A néni még várt volna, de szólította az asszisztensnő. Régi ismerős, tudták róla, hogy elsőnek érkezik. A férjét elkísérő asszony a többi várakozónak mondogatta:

— Az egészségre akkor kell vigyázni, amíg még megvan. Amikor egy betegség megjelenik, az magával hozza a többit. Halljuk néha, hogy valaki meggyógyult, kigyógyult a betegségből, de ez nem valóság, hanem önvigasztalás. Kigyógyulni sem testi, sem lelki betegségből nem lehet. Az önvigasztalás könnyít a betegségek elviselésében, ez viszont nem gyógyulás.

Elek György

 

Tudás- és érzelemmentesen
Az egyik hírportálon olvastam a napokban, hogy a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen megszűnik az esztétika kar, amit azzal indokolnak, hogy nincs rá igény, az ott szerzett diplomával nem lehet jól fizető álláshoz jutni.
A jónak tűnő középút áldozatai
Mindig tiszteltem azokat, akiknek volt mindenről saját véleményük, és abból nem engedtek, bármi történt.
Az otthon az, ahol élünk
Imre több mint húsz éve költözött be faluról városra. Ez idő alatt nagyon megváltozott olyan szempontból, hogy kissé idegenné vált számára a kerti munka, sőt, az udvarseprés és az ezekhez hasonlók is.