„Ha mi tehetjük és olthatunk, csináljuk”

Ha minden a tervek szerint halad, április végétől már nem kell az oltási platformot ostromolniuk és szabad időpontot vadászniuk azoknak, akik szeretnék megkapni a koronavírus elleni oltást, mert a családorvosi rendelőben is megkaphatják a vakcinát. A megyei közegészségügyi igazgatóságok március végéig összesítik, hány családorvos akar részt venni a kampányban — igaz, megkeresésünkkor még nem tudták, milyen követelményeknek kell megfelelnie egy vidéki családorvosi rendelőnek, de örömmel üdvözölték a lehetőséget, amely első perctől a legkézenfekvőbb megoldás kellett volna legyen, s azt sem rejtették véka alá, milyen nehézségekkel szembesül egy vidéki háziorvos a járvány idején.

Nem tudnak a járványról

Az Ugocsa csücskében praktizáló dr. Orosz Eszter 2220 páciens egészségi állapotáért felel, s bár ellátottainak zöme kökényesdi, mint mondja, Szatmárnémeti és Csedreg között minden faluban van betege, családja, és nagyon várta már, hogy végre őket, a családorvosokat is bevonják az oltási kampányba. „A központosított oltási rendszer rossz, átláthatatlan, sokat kell várakozni, ami sokkal idegölőbb. Ez a legegyszerűbb nekem is mint családorvosnak, de főleg a betegnek, nem kell Szoporra vagy éppen Nagybányára menniük. Az elmúlt hetekben napi 20–30 új embert regisztrálok a várakozási listára — eddig egyetlenegy személy kapta meg azt a bizonyos üzenetet, el is ment a szatmárnémeti oltóközpontba, ahol nem tudtak róla.

Zűrzavar, harc, mindenki résen kell legyen, és le kell csapjon a szabad időpontra — egyfajta aki bírja, marja helyzet, arról már nem is beszélve, hogy naponta legalább ötvenszer kell kilépni a munkaprogramból, belépni az oltási platformra, aztán vissza a munkaprogramba, és marad a bizonytalanság, közben pedig a beteg is telefonálgat, hogy mikor mehet már beoltatni magát… és persze ebben a helyzetben is a családorvosokon csattan az ostor, hiszen (tisztelet a kivételnek) őket kéri számon a páciens, hogy miért nincs még időpontja, miért nincs még előjegyezve az oltásra” — sorolja. Mint mondja — s ez nemcsak az ő véleménye, hanem nagyon sok kollégájáé is —, maga az oltási kampány indítása volt rossz. „Kellett volna egy központ, ami automatikusan előjegyzi a betegeket (akár életkor, akár betegségük függvényében), így nagy a zűrzavar, mindhárom oltási szakasz össze van engedve, és hát igen, a zavarosban jól lehet halászni… Az, hogy a tervek szerint április végétől a családorvosi rendelőkben is elkezdődik az oltás, az a reális megoldás. Én nagyon megörültem, amikor bejelentették, hogy végre ezt is be akarják vezetni. Felszabadultságot és megkönnyebbülést jelent, de nem csak nekem, az orvosnak — az emberek is megnyugodtak. Ha mi tehetjük, és olthatunk, csináljuk. Feleannyi időbe sem fog telni, mint most, hatékony is lesz, és valószínűleg többen is jönnek majd, hiszen nem Szatmárnémetibe vagy valamelyik több tíz kilométerre lévő oltási központba kell elmenniük, hanem csak ide a községbe, s mivel a Johnson&Johnson által kifejlesztett vakcina nincs alacsony hőmérsékletű tároláshoz kötve (azaz megszokott hűtőszekrényben tárolható, akárcsak az influenza elleni védőoltás), ilyen szempontból nem jelent semmiféle plusz terhet vagy problémát számunkra” — magyarázza. Nem hallgatja el azt sem, hogy bár több mint egy éve tart már a koronavírus-járvány, az emberek nagy százalékának még mindig „halvány gőze sincs az egészről, csak puffog a korlátozások és egyéb kellemetlenségek miatt”.

Magánúton szerzik meg a szakinformációkat

Hasonló gondolatokat fogalmaz meg dr. Pap Sándor és felesége, egyben asszisztensnője is, akik több mint két évtizede látják el Avasújváros község (de nem csak, hiszen 1945 fős pacientúrájukban vannak avasfelsőfaluiak, vámfaluiak is) betegeit. „Épp most kaptuk meg a megyei közegészségügyi intézet (DSP) körlevelét, amelyben értesít, hogy március 29-ig kell választ adnunk, hogy vállaljuk-e betegeink immunizálását a rendelőnkben — persze, hogy benne vagyunk, mi a legelső perctől ennek a megoldásnak lettünk volna a hívei. Igaz, arról még fogalmunk sincs, melyek azok a kitételek, amelyeket egy 'mezei' rendelőnek teljesítenie kell, milyen felszereltségbeli követelményeknek kell eleget tennünk (például akkor a rendelőben kötelező módon kell-e lennie például defibrillátornak, ami eléggé sokba kerül), mert ezzel kapcsolatban még senki nem mondott egy szót sem — úgy sejtjük, ha valamelyik vidéki családorvosi rendelő nem vállalja az oltáskampányban való részvételt, azt főképp a követelmények számlájára kell majd írni, mintsem magának az orvosnak az érdektelenségére; de mint mondtam, pillanatnyilag még nem tudjuk, melyek ezek a kitételek. És az emberek beoltása egyértelműen munkaidőn, pontosabban rendelési időn kívül kell történjen, szombaton vagy vasárnap, mert másképp nincs hogy, a rengeteg bürokrácia miatt. Maximálisan oltáspártiak vagyunk, és a családorvosi rendelők bevonásával sokkal több lesz az immunizált személy — húsz éve ismerjük már az embereket, a pácienseinket, a szervezetüket, tudjuk, ki mire hogy vagy hogy nem reagál. Az oltási platform programja hol működik, hol nem; a községben nagyon sok a magyar anyanyelvű lakos, közülük rengetegen nem értették, mit is kell csináljanak, mire is kell kattintsanak, mikor végre sikerül belépniük a platformra, elkeseredetten hívtak, kérték a segítséget” — mondják.

Ugyanakkor hangsúlyos elégedetlenséget fogalmaznak meg a hivatalos szervek (megyei/országos közegészségügyi igazgatóság, egészségbiztosító, szaktárca) igencsak hiányos információközlésével, kommunikációjával kapcsolatosan. „Senkitől semmiféle hivatalos szakinformációt nem kaptunk a mai napig sem az oltások milyenségével kapcsolatosan — az emberek viszont érthető módon elárasztanak a kérdésekkel. Marosvásárhelyi orvoskollégáktól, volt egyetemi évfolyamtársaktól, különböző portálokról szerezzük meg az információkat — bár az utóbbiakon olvasottakkal kapcsolatban folyamatos bizonytalanságban is vagyunk, hiszen leellenőrizhetetlen, ők honnan, milyen tudományosan igazolt eredmények vagy minek alapján írják ezt vagy azt, s ennek következtében nagyon sok válasz esetében kell hozzátennünk: 'én is ezt olvastam'. De említhetjük az AstraZeneca körüli 'cirkuszt is', sok fiatal hívott, kérdezett, szerették volna tudni, mihez kezdjenek az oltás utáni tünetekkel — becsülettel összeírtuk mindet, itt van a rendelőben, de senki nem volt kíváncsi rá, nem volt hova, kinek jelenteni, leadni” — mondják.

Jobb együttműködés

A vidéki családorvosokra (jóval intenzívebben) nehezedő nyomást vázolja a Pusztadaróc községben praktizáló, és 2800 beteget ellátó dr. Mare Adriana is. „Több mint egy éve elképesztő leterheltséggel dolgozunk, még ha ez a külvilág számára nem is érzékelhető olyan látványosan: a napi konzultációk száma 40–50-re duplázódott, a telefon szó szerint éjjel-nappal cseng, s a gyakorlati vizsgálat, kezelés mellett pszichológusok is vagyunk, tanácsot adó 'anyák és apák', hiszen a lelket is kell tartani a betegekben, függetlenül attól, hogy otthon, házi elkülönítésben vagy valamelyik kórházban vannak — és ez legalább olyan fontos, mint a test gyógyítása. Elmondhatatlanul kifáradtak, vagyis inkább kizsigereltek vagyunk — ezt minden kollégám nevében kijelenthetem —, ám mindennek ellenére örülök, hogy a családorvosok is bekerülnek a gyakorlati oltási folyamatba, mert az előjegyzésekből, időpontfoglalásokból is kivesszük a részünket, viszont azzal, hogy a rendelőben én adom be a vakcinát, rengeteg értékes időt megspórolok. Hogy hogyan fog zajlani, az a következőkben derül majd ki, de az biztos, hogy csak a munkaidőn, rendelési időn túl tudjuk vállalni, mert máskor egyszerűen nincs mikor — eszementen sok a bürokrácia, a túlbonyolított papírozás, a különféle szervekkel (és nem csak) való kapcsolattartás — és valószínűleg az egészségbiztosító pénztár sem fogja engedni, hogy munkaidőben zajlódjon az oltási kampány. Meg kell ezt az egészet alaposan szervezni — ha lesz ki megszervezze. Mi már amúgy is időnk és teherbírásunk határán vagyunk, zsonglőrködünk a 24 óra beosztásával, miközben egyre égetőbb szükségünk van a valóban 8 óra pihenésre, de még mindig csak ebből tudunk elvenni, lefaragni — miközben látszik, érzékelhető a pihenés hiánya. A járvány kiélezett mindent, az emberek idegesebbek, érzékenyebbek, kétségbeesettebbek, és a mi idegrendszerünk is ki van készülve, közben pedig morálisan is 'helyre kell rázni' őket. Folyamatos harc, sokszor szélmalomharc, még ha kifelé nem is látszik: győzd meg a pácienst, hogy menjen tesztelni, hogy menjen el a kórházba, mert hallod, hogy beszéd közben alig kap levegőt, és tudod, hogy nagy a baj, de félnek a kórháztól (a vidéki emberekben még inkább benne van ez a félsz, mint a városiakban), s mikor végre eljut a kórházba — a legtöbbször szirénázó mentőautóban —, már késő… Kegyetlen időszakot élünk. S a meggyőző munka mellett tudatosítani az emberekben, hogy az egyetlen megoldás az oltás (amiről szintén sok mindent nem tudunk még), közben józanul gondolkozva diagnosztizálni, kezelést felírni, beteget ellátni, úgy, hogy szinte szünet nélkül csengenek a telefonok. És folyamatosan a fejünkhöz vágják, hogy 'zárt ajtóval vagyunk', mert biztos nekünk így könnyebb, kényelmesebb — pedig dehogy, csak épp a 'zárt ajtónak' is alapos oka van, mert nem lehet egy koronavírus-gyanús esetet, egy hőemelkedéses kisgyermeket és egy hat hónapos terhes nőt ugyanabba a váróterembe beengedni. És igen, kimondottan nehéz nevelői munka az előzetes bejelentkezésre rászoktatni a pácienseket, mikor eddig mindenki egyszerre jöhetett. Hatalmas az igénybevétel, és maximális a kimerültségünk” — sorolja, avasújvárosi kollégáinál még élesebb kritikát fogalmazva meg a megyei közegészségügyi igazgatósággal kapcsolatban. „A DSP-nek sokkal jobban együtt kellene működnie velünk. Az eltelt egy év alatt nem éreztük, hogy egy közös csapat vagyunk vagy lennénk — járvány van, közösen kellene harcolni ellene. Mi maximálisan megtettük és erőnk felett megtesszük ma is azt, ami a feladatunk, sőt, sokkal többet. Az ő részükről is lehetne (kellene legyen) hajlandóság az igazi együttműködésre” — summázza keserűen.

Szabó Kinga Mária

Fotó: MTI