Hadadi történelmi emlékek nyomában
A történelmi emlékek arra buzdítják a látogatót, hogy dokumentálódni, kérdezősködni kezdjen, hiszen a poros, göröngyös út, ami Alsószoporról ide vezet, nem is sejteti, hogy hány király, kor, csata, járvány, báró, birtokos hagyta itt a nyomát. A község műemlékei megérdemelnék a felújítást, restaurálását, a turisták kényeztetését.
A szó szoros értelmében is királyi végvár állt itt, bár nyomait elsöpörte az idő. Annyit tudunk csupán, hogy a 14. század közepén Nagy Lajos király rendeletbe foglalta és kijelölte a Hadadra építendő királyi végvár létesítését. Még ezelőtt, a 13. századi tatárdúlások szétforgácsolták a vidék kis falvait, és a gyors újraszerveződés arra enged következtetni, hogy az Árpád-házi királyok idején is lakott település volt Hadad. Nézzük az írásos történelmi emlékek, épített műemlékek kutatásában elmerült történészek eredményeit: „A 14. század végén Erzsébet királyné, I. Nagy Lajos király özvegye a két szomszédos falut, Hadadot és Nádasdot, a Kusalyi Jakcs családnak adományozta. A Jakcs család székhelye a Szilágy megyei Kusalyon volt, ők egyébként a vidék nemes famíliái közül a legjelentősebbek ebben a korszakban. Valószínű, hogy a fejlődés fő mozgatórugója a birtokos Jakcs család volt, akik a 14. század végén, nem sokkal a település birtokbavétele után várat emeltek itt. A vár stratégiai és katonai szerepe inkább a későbbi évszázadok során nyilvánult meg, de igazgatási szerepe és gazdasági vonzereje jótékony hatással volt a vár alatti településre is. Végül a birtokok az erdélyi fejedelem kezére kerültek. A középkorban Hadad központjává vált a vidéknek. Gazdasági felvirágzását korabeli dokumentumok is alátámasztják.
A 16. század kezdetétől Hadad vára szerepelt a Magyar Királyságot és az Erdélyi Fejedelemséget érintő minden fegyveres konfliktusban. A 17. században végvárként a török elleni harcok egyik bázisa, majd a kuruc lázadás idején Rákóczi hadserege szállta meg. 1710-ben foglalták vissza az osztrákok, de az ellenségeskedések megszűntével végleg elvesztette katonai szerepét, akár a térség többi vára.
A Wesselényi család 1584-ben vált a település birtokosává fejedelmi adomány révén. A birtokos Wesselényi család felépítette a lakás céljára sokkal kényelmesebb, ma is álló barokk kastélyt. A 19. század során került Hadadra a Wesselényi család hadadi ágával kötött házasság révén a svájci eredetű Dégenfeld család, amelyik egy másik kastélyt épített a Wesselényi család kastélya közelében.
A Wesselényi család telepítette be Hadadra a 18. század során a német lakosságot. Ez a vidék további fejlődését lényegesen meghatározó tény volt, mivel a német közösség gazdasági és kulturális szerepe jelentősen hozzájárult a modernizációhoz, és sajátos arculatot adott Hadad építészetének. A német közösség fejlődését a második világháború törte meg, egyes családok a visszavonuló német csapatokkal Németországba menekültek, az itt maradottak közül 43 személyt a Szovjetunióba deportáltak 1945-ben. A kommunizmus évei alatt még inkább csökkent a német közösség létszáma, az emigráció különösen az 1980-as években gyorsult fel. Mára a település lakosságának csak elenyésző százalékát alkotják.
A hadadi református templomot a 15. században építették gótikus stílusban. A jelenlegi torony a 20. század elején épült kisebb méretű elődje helyén. A templom bútorzatának legjelentősebb darabja a kő szószék, amelyet 1754-ben készített Sipos Dávid. A szószék homloktábláját virágmotívumok díszítik, itt kapott helyet a megrendelőkre, Wesselényi Ferencre és nejére, Rhédei Zsuzsannára, valamint a készítés idejére utaló felirat. Az elmúlt két évtized földcsuszamlásai súlyos károkat okoztak a templom épületében, hajóját teljes egészében újjá kell építeni.
Az evangélikus templomot a 19. században Hadadra telepített német közösség építtette. A hívek elvándorlása miatt a templom elhagyatottá vált, a földcsuszamlások során állaga erősen megromlott. A belsejében megőrződtek a padok, a kőből készült szószék és az 1916-ban festett oltárkép, amely a getsemáni kertben imádkozó Krisztust ábrázolja.
A hadadi Wesselényi-kastély építését Wesselényi Ferenc kezdeményezte 1787-ben, a barokk stílus virágzásának és elterjedésének idején. Fő helyen, a bejárati ajtó fölött kapott helyet a Wesselényi és mellette a Bethlen család címere. Az elrendezés ritkaságnak számít Erdélyben, inkább osztrák ízlést tükröz, a két címert ugyanis egy angyal tartja a kezében, fölötte koronával.
A főhomlokzaton a Wesselényi és a Rhédey család címerét helyezték el. A kastély belső struktúrája nagyrészt változatlanul megmaradt, viszont a bútorzat és a belső díszítés java része eltűnt. Megmaradt a két márványkandalló, a parkett, a lambériák és a bejárati ajtók. A kastély legimpozánsabb helyisége a hatalmas ablakokkal megvilágított ovális nagyterem. Mennyezetén megőrződtek az eredeti stukkó díszítések. A kastély melléképületei működésük idején a konyhának, a pékségnek, a cselédlakásoknak és az istállóknak adtak helyet, U alakban rendezve. Egykori épületdíszeiket a kommunista időkben tették tönkre.
A kastély bejáratának gazdagon díszített urnákat tartó kőoszlopai ma is megmaradtak.
A Dégenfeld-kastélyt a 19. század második felében építették. Első tulajdonosai a Wesselényiek voltak, akik nászajándékba adták az épületet a Dégenfeld családnak. A kastély eklektikus stílusban épült, U alakban. Impozáns homlokzatát a Wesselényi és a Kendeffy család címere díszíti.
A falu temetőjében, a református templom közelében található a Wesselényi család kriptája. A ma már romos állapotban lévő, négyszögletű épületet téglából emelték, az egyik oldalába három márvány síremléket falaztak. Kettő 18. századi, Rhédey Zsuzsánna és Wesselényi Ferenc emlékét őrzi, egy pedig fél évszázaddal későbbi, Wesselényi Farkasé. A kripta közvetlen közelében további négy sírkő áll a Wesselényi család különböző, 19. században élt tagjainak emlékére.”
Forrás: Hadad – Történelmi és kulturális kalauz, Szatmár Megyei Múzeum, 2008
Összeállítás: Szatmár Megyei Kulturális Turisztikai Iroda, Szatmár Megyei Múzeum
