Hanyagolható online óra

Azt gondolja, hogy aki akar tanulni, nem keresi a kibúvókat, nem épít a tanár-szülő, rosszabb esetben a tanár-diák elnézésekre alapuló jó kapcsolatok kihasználására. Nem feladata a tanárnak, hogy mindenféle megjátszott jópofizásokkal megkedveltesse magát a diákkal, sokkal inkább a diáknak van szüksége rá, hogy a tanárra hallgasson, akkor is, ha abban a pillanatban éppen nem ért egyet vele. Mészáros tanár úr soha nem törekedett arra, hogy népszerű legyen a diákok és a szülők körében, az ő dolga az, hogy leadja és számon kérje a tananyagot, a diák pedig el kell döntse, hogy mi az, amit meg akar tanulni, és mi az, amit fölöslegesnek tart.

Amióta online oktatás van, Ábel nem igazán aktív. Mészáros tanár úr többször figyelmeztette őt is, a szüleit is, hogy a tanévet így is le kell majd zárni, így is felelni kell, s aki nem sajátítja el az anyagot, megbukik. Ezt sem Ábel, sem a szülei nem vették komolyan, csak mosolyogtak rajta. Ki az, aki ilyen körülmények között, ilyen nehéz helyzetben képes arra, hogy megbuktasson egy diákot, aki igyekszik minden tőle telhetőt megtenni a tananyag elsajátításáért? Nem lehet informatikai zseni — gondolták magukban.

Ábel sosem volt korán kelő, amikor iskolába megy, mindig csengetés után rohan be az osztályba, amióta pedig otthon van, nem is törekszik arra, hogy idejében felkeljen, a szülei pedig nem zavarják, hadd pihenjen… Az online óra kezdetén sokszor az osztály fele sem vesz részt, vannak, akik később bekapcsolódnak, mások pedig technikai hibákra vagy más okokra hivatkozva kiszállnak. A tanárok hozzáállása sem egyforma. Sokan túl megértők, aminek az az előnye, hogy a saját hibáikra és mulasztásaikra is magyarázatot találnak azzal, hogy hirtelen jött az egész, sem a tanárok, sem a diákok nincsenek felkészülve az online oktatásra.

Ábel anyukája halkan figyelmezteti gyermekét, hogy most már fel kellene kelni, ideje lenne reggelizni, no meg az órán sem ártana részt venni. Az apuka szerint egy kicsit határozottabban kellene fellépni, mert a tanulásnak akkor is jelentősége van, ha nem az osztályban történik.

— Reméljük, túljutunk a jelenlegi nehézségeken — mondja az apuka —, és visszaáll minden a maga rendjébe, a felvételi tételei közül pedig nem veszik ki azokat a részeket az anyagból, amiket karantén idején tanítottak. Ha kivennék, sem segítene, mert a legtöbb tantárgy anyaga egymásra épül, azokat nem lehet különválasztani.

Az anyuka lazábban fogja fel a dolgokat:

— Évek óta csak beszélnek róla, hogy kevesebb lesz a tananyag, hogy nem kell majd annyit magolni és olyan tantárgyakat tanulni, amikre sohasem lesz szüksége az életben. Mit érek én vele, hogy tanultam tudományos szocializmust, ha a rendszer megbukott?

— Én is kérdezhetném, hogy mi értelme van annak, hogy én megtanultam lámpás televíziót javítani, ha azt már évek óta nem gyártják — vág vissza az apa. — Véleményem szerint mindent meg kell tanulni, amire az embernek lehetősége van és amire képes. Te is mindig mondod — néz a felesége szemébe —, amikor nem tetszik valakinek a viselkedése, hogy mennyi buta ember van a világon. Ne azon dolgozzunk, hogy még több legyen, hanem azon, hogy ne legyenek ilyenek!

Egyre jobban emelkedett a hangjuk, egyre többször vágtak egymás szavába, el kell ismerni, hogy bennük is keveredett a butaság és a jólneveltség, aki ezt a beszélgetést hallotta volna, nem a legpozitívabb jelzőkkel illette volna őket. Ez az a jelenet, amelyik magyarázatot ad arra, hogy miért alszik még mindig a gyerek, amikor már rég órája van.

A hangos beszélgetésre vagy a hátfelfekvést elkerülendő kijött a szobájából Ábel. Nem látszott kipihentnek, dörzsölte a szemét, nyújtózkodott, beleroskadt egy fotelbe, és csak nézett ki a fejéből. A szülei egyszerűen nem tudták kezelni a helyzetet. Egymásra néztek, és hallgattak. Kis idő múlva megszólalt az apa:

— Óráid vannak. Nem kapcsolódsz be?

Ábel az órájára nézett, és halkan csak annyit mondott:

— Mészáros tanár úrral van órám. Majd bepótolom.

Elek György