Harangnak lenni Isten kezében

Vasárnap délután a szigetlankai református templomban Rácz Ervin házigazda lelkipásztor köszöntése után a szászrégeni Sófár Zenekar dicsőítése csendült fel. „Csend van bennem…” kezdetű énekkel hangoltak az ige hirdetésére, majd többek között így bátorítottak: „Kicsi szív, mondd, miért remegsz? Melletted van Istened, Vigyáz rád, jól tudod, Elűzi Ő a bánatod. Kicsi szív, bátran örülj, Látod, már nem vagy egyedül, Veled jár Jézusod, Elűzi Ő, elűzi a bánatod.” A Sófár hangja megnyitja az eget, hogy imáink könnyebben közelebb kerüljenek az Úrhoz — ezen alkalommal is megtörtént.
Az igét Ghitea Szabó József Levente pelbárthidai lelkipásztor, s nem mellesleg a HarangSzó Rádió nagyváradi stúdiójának szerkesztője és a Harangszó Gyülekezeti Lap felelős szerkesztője hirdette Pál apostol rómabeliekhez írott levele 10. részének 9. és azt követő versei alapján: „Mert ha te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta őt a halálból, megtartatol. Mert szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az idvességre…” A prédikáció az üdvösségről szólt, ami nem csak a beszédet jelenti, hanem a magatartást, viszonyulást az élet mindenféle dolgához. Mindent meghatároz az, hogy tudom, üdvösségben járok, kiválasztott vagyok Jézus Krisztus által. Hallgassuk az üdvösségről szóló üzenetet, és adjuk tovább! Isten az embert munkatársává hívja, hogy együtt mutassuk meg az üdvösség útját szeretteink, környezetünk számára. Ennek megfelelően cselekedjünk, és a reménység soha nem hagy el” — mondta a lelkipásztor.
Dr. Puskás Csaba, a Szatmári Református Egyházmegye főgondnoka igei köszöntőjében a harangszó néhány jellemzőjét emelte ki: a toronyba történő felhúzás után az emberek többsége nem látja a harangot, csak a hangja nyilvánul meg számukra, onnan ismerik meg az ott élők, rejtett hangszer, nem hivalkodik. Mi okból szólal meg? Vannak napszaki harangozások, mint a déli harangszó; van kísérő harangszó — temetések tartozéka —, de van, ahol a híveket is hazakíséri. Rendkívüli események, tűzeset, óévbúcsúztató… az idő múlását jelzi. „Hívom az élőket, elsiratom a megholtakat” — üzeni a régi latin harangfelirat. Legfontosabb feladata: istentisztelet előtt hívogató harang gyűjti egybe a híveket. Mivel a haranghasználat sok városban megkopott, nincs jelentősége a hétköznapi életben, ezért fontos a „HarangSzó Rádió, Közösségre hív”. Kihez szól? Mindenkihez. Csak kevesen hallják meg. Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak. Akinek van füle, hallja. Ugyanúgy szól minden alkalommal. Nem változtatja a hangját. Mindig ugyanazt mondja. Mint a Sófár. Mit mond? Csak Róla szól! Bármilyen szolgálatod van, mindegy, mit teszel, csak Róla szóljon! „Légy te is harang, Isten kezében — vagy akár kis csengő! De szólj alkalmas és alkalmatlan időben, csak Róla szólj! Úgy, hogy: 'Ne legyünk hiú dicsőségkívánók.' (Gal 5, 26) Isten dicsőségét hirdessük! Soli Deo Gloria!” — buzdított a főgondnok.
A Sófár Zenekar tolmácsolásában egy gyönyörű fohásszal ért véget az alkalom: „Adj, Uram, erőt, hogy a barátomat megtaláljam, Adj új jövőt, fénylő arcodat meglássam Erdély újra éljen, lobogjon tiszta ének, Örömtáncot járjon, lelkem Téged áldjon.” Úgy legyen!”