Hideg fröccs mellé forró kérdések

A PMN Kossuth-kerti programsorának hosszú évek óta elmaradhatatlan — képletes és szó szerinti — megállója az önkormányzati vezetőkkel, politikusokkal való, hivatalos keretektől mentes beszélgetés, amelynek során egy pohár finom fröccs mellett bárki kötetlenül kérdezheti a megye és a város vezetőit, a parlamentereket, akik igyekeznek megoldásokat keresni a felvetett problémákra, illetve válaszokat adni a kérdésekre. Vasárnap a Borudvarban a beszélgetést moderáló Kovács Zsolt gurította oda az első, örökké aktuális és igencsak fajsúlyos „kérdéslabdát” Kereskényi Gábor szatmárnémeti polgármesternek, Maskulik Csaba város- és Kovács Máté megyemenedzsernek, Pataki Csaba megyei tanácselnöknek, Nagy Szabolcs és Magyar Lóránd parlamenti képviselőknek, valamint Turos Lóránd szenátornak — azt firtatva, hogyan is alakul az a bizonyos magyar-román viszony a választások után, 2021-ben.

A hergelés egy plusz kihívás

„Hozzá vagyunk már szokva, hogy román-magyar konfliktusok (és szítás) igazából választási években vannak — s ennek például tavaly a járvány sem szabott gátat —, de 2021-ben már dolgozhatunk, építkezhetünk. Persze megvannak most is az uszító egyének, akik nem csak a közösség vezetőit, de az egész közösséget támadják” — válaszolt Kereskényi polgármester, a szociáldemokraták parlamenti képviselőjére, Radu Cristescura utalva, de mint mondta, rajta kívül is sok szélsőséges van, per pillanat megbújva, akik főleg a közösségi oldalakon, álprofilok paravánja mögül végzik destruktív tevékenységüket. „Az uszítás, inzultálás, támadás nem újdonság, bár a bicskanyitogató hangnem bennünket is meglep néha — viszont válaszunk mindezen támadásokra a munkánk, amit a polgármesteri hivatalban, a megyei tanácsban, a parlamentben végzünk. Úgy hiszem, ezzel nem vallunk szégyent közösségünk előtt, és nem okozunk csalódást” — tette hozzá.
Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Pataki Csaba tanácselnök is, emlékeztetve: a 2020-as, igen sikeres helyhatósági választásokat követően egyesek folyamatosan azzal hergelik a közvéleményt, hogy túl sok a magyar ember a megye és a város vezetőségében. „Ez a hergelés egy plusz kihívást jelent számunkra, s még inkább úgy kell dolgoznunk, hogy nemzetiségi hovatartozástól függetlenül mindenkinek jó legyen. Van egy-két ember, akinél beragadt a kampánytű, és még most is, bő fél évvel a kormánykoalíció létrejötte után is ugyanazt a lemezt fújja. De nem panaszkodunk. Erősek vagyunk, mert a közösség mögöttünk áll” — mondta (szerk. megj.: a „beragadt tű” jelen esetben a nemzeti liberális Adrian Cozma képviselő, aki vasárnap délelőtt, az Oţeloaiai Folklórfesztivál megnyitóján, a jelen lévő Patakinak is célozva szavait háborgott a prefektusi hivatal járványügyi előírásai miatt, hisz „ha a csíksomlyói búcsút meg lehetett szervezni, akkor az oţeloaiai találkozót is meg lehet”).

Egyszerű matematika

Az országos politikában sincs ez most másként, mutatott rá Magyar Lóránd: „A kormányzás nem működik kifogástalanul — 2021-ben minden a Nemzeti Liberális Párt elnökválasztásáról szól, ellehetetlenítve a bukaresti légkört és a kormányzást. Nagyon nehéz tárgyalni velük, s többek között épp emiatt nem startolhatott még el a kormányfinanszírozású, vidéki gazdaságok fejlesztését célzó fejlesztési terv sem” — mondta.
Turos Lóránd szenátor arra hívta fel a figyelmet, hogy nem szabad azzal a sztereotípiával áltassuk magunkat, miszerint a kisemberek jól elvannak egymással, a politikum szítja az uszítás tüzét. „Nem így van! A román lakosság több mint fele Magyarországot tekinti a második legnagyobb veszélynek Oroszország után. Nincs ez másként a politikában sem: kampányban tücsköt-bogarat ránk mondanak, utána kalapolnak, hogy velük kormányozzunk. Nincs olyan politikai párt, alakulat, amelyben ne lenne egy nagyon nacionalista vonal — például az USR–PLUS nagyon magyarbarát pártnak próbálja feltüntetni magát , aztán egyszer csak kibújik a szög a zsákból, mint amikor az igazságügyi miniszter az RMDSZ-t vádolta a kormánykoalíció döcögéséért. Az ilyenekkel együtt kell élni — együtt is élünk száz éve, nem újsonság már. A mi feladatunk, hogy mindezek ellenére tudjunk helytállni, ne gondoljuk magunkat kevesebbnek vagy gyengébbnek, mint a többségi nemzet, s tudjunk leülni velük tárgyalni adott, közösségünk számára fontos kérdésekben” — fejtette ki. Nem hallgatta el azt sem: az előző mandátumban (s nem csak) azért haragudtak sokan az RMDSZ-re, mert a szociáldemokratákat támogatta, most meg azért, mert Rareş Bogdan pártjával van kormánykoalícióban. „Nem mi választjuk a koalíciós partnereket — ők választanak bennünket. 6%-os a parlamenti képviseletünk, nem duzzoghatunk, mint az ovis gyerekek — ahhoz, hogy mi bármit elérjünk, új törvényt hozzunk, törvényt módosítsunk, a 6 százalékunk mellé szükség van még 45%-ra. Ez egyszerű matematika. Azért választottak meg bennüket, hogy a magyar közösség problémáit megoldjuk — ehhez pedig egyrészt kell a partnerség a közösségünkkel, másrészt pedig kell a partnerség parlamenti, kormányzási szinten.”

A frontvonal itt van

Nagy Szabolcs képviselő s egyben az RMDSZ Szatmár emgyei szervezetének ügyvezető elnöke egy újabb aspektusból közelítette meg a kérdést: mint mondta, mindig is részt vett, és szeretett a választási kampányokkal, azok megszervezésével, lebonyolításával, majd kielemzésével foglalkozni, hiszen az egy különleges hatalmi eszköz, a döntés joga, s a közösség döntése olyan erőt ad, s egyben olyan védfalat alkot, ami megállíthatja a (főként nacionalista) támodásokat. „Az RMDSZ kormányzati szerepvállalása többé-kevésbé elhallgattatta ezeket a nacionalisa felhangokat — de ez nem jelenti azt, hogy a gond megoldódott volna. Távolról sem. És bevallom, én a koalíció pártjainak részéről komoly építkezésre számítottam idén és a következő három évben annak tükrében, hogy minden választás 2024-ben lesz, amikor egyszerre érnek véget a négy- és ötéves mandátumok is. Elképesztő harc lesz minden szinten, a nagypolitikától a kisemberig — de ez az év semmi másról nem szólt, szól, s valószínűleg nem is fog, mint a belső acsarkodásokról” — mondta.
Zárszóként summázta Kereskényi polgármester: „A székelyeket szapulják sokan a náluk dúló magyar-magyar csatározásokért, de ők elég sokan vannak, és még megengedhetik maguknak az egy közösségen belüli versengést; mint ahogy Brassóban is megtehette a városvezetés (az egyébként nagyon szép) gesztust az alig 5%-os magyarság felé, hogy piros-fehér-zöldben világította meg a Cenk teteji feliratot — és vagyunk mi, a 35%. És itt van az igazi front, ahol a háború vérre megy, meghatározva a magyar közösség sorsát 40–50 évre.”

Szabó Kinga Mária