Hordalék

A szükségállapot idején — egyéb okos ötlet híján — országszerte 300 ezer személyt bírságoltak meg összesen 130 millió euró értékben az előírt szabályok megszegéséért, még orvost is, aki eltagadta, hogy fertőzött, és romlottságában bement a kórházba dolgozni. Az átlagban 2100 lejes büntetés drákóinak tűnik a hazai jövedelmekhez képest, ezt főleg a kisnyugdíjas, tájékozatlan és akár már enyhén butácska nénik és bácsik sínylették meg nagyon. Az csak hab volt a tortán, hogy a szervek szinte kajánul és minden empátiát mellőzve osztogatták a bírságokat. A büntetések összegét egy idő után a kormány még jócskán emelni akarta, hiszen neki nem fáj, csak egy tollvonás, és ekkor került az ügy az Alkotmánybíróságra. És láss csodát, a legfelsőbb taláros testület a 152/2020-as döntésével alkotmányellenesnek nyilvánította a kijárási tilalom megszegéséért kirótt büntetéseket.

Ilyen helyzetben minden józan és normális ember azt gondolná, hogy akkor hivatalból megsemmisítik a bírságok jegyzőkönyveit, és visszafizetik a már befizetett büntetéseket, de nem oda Buda, a mi döntnökeinket más fából faragták. Mert a megbírságoltak mind a 300 ezren törvényszéken kell hogy kérjék a büntetés törlését, ha látni akarják a pénzüket, újabb nagy össznépi játék van kibontakozóban. Gonosz büntetése ez a kisembernek, de a hatóságoknak is, hiszen a bíróságok eddig is túlzsúfoltak voltak, egyedül az ügyvédek dörzsölgethetik nagy vigyorogva a kezeiket. Csak nem azt gondolják és remélik a bársonyszékek koptatói, hogy az emberek jó része idegenkedik törvényszékre járni, és akkor marad a pénz? Vagy csupán a közéletünk civilizáltságának a görbe tükre ez?

Az Országos Statisztikai Intézet közölte, hogy 2019-ben, bár 9049 hektárral több volt a kivágott erdő, mint az előző évben, a romániai erdők területe mégis 9165 hektárral nőtt. Nincs ebben azonban semmi ördöngösség, és mindenki maga döntse el, hogy ügyesek vagyunk vagy hazugok, mert ez úgy történt, hogy nem erdős és leromlott területeket, elsősorban legelőket csatoltak fákat rájuk gondolva az erdészeti alaphoz. Én a legrafináltabb ügyességre szavazok. Na de hogy jön ez a koronavírus- járványhoz? Hát úgy, hogy a közölt járványügyi adatoknak pont annyira lehet hinni, mint az erdőkkel kapcsolatosaknak. Sose fogjuk megtudni, hogy pontosan hányan voltak betegek és hányan haltak meg, mert gyenge és elégtelen volt a szűrés, kusza volt az összesítés, és főleg a miatt a régi hazai kórság miatt, hogy valakik valamiért, tudatlanságból vagy érdekből mindig belepiszkálnak a statisztikai adatokba. Ezért nem tudtuk és tudjuk meg soha, hogy hányan haltak meg például az 1970-es árvízben vagy az Unio 1987. januári katasztrófájában, hogy hányan vagyunk erdélyi magyarok, vagy hányan írástudatlanok az országban. Sejthető, hogy a statisztikai retusálóknak nagyobb a becsük nálunk valahol, mint az egykori Egyiptomban a fáraó szentséges hátsó fertálya pásztorainak. Egy biztos, megyénkben a hivatalosan közölt koronavírus-fertőzöttek és elhunytak száma a tűzvonalban dolgozó egészségügyi személyzet szerint a valóságban nagyságrendekkel nagyobb.

Egyszerű tényként olvashatjuk, hogy a koronavírus-járvány alatt példátlan mértékben megdrágultak az egészségügyi védőeszközök, de nincs felháborodás, nincs lincshangulat, hiszen csak furcsa érdekessége ez mai életünknek. Az egészségügynek a legnagyobb bajai és költségei közepette 50–500%-osan drágultak a maszkok, álarcok, kesztyűk, védőruhák, köpenyek, digitális hőmérők és fertőtlenítőszerek, nem tudom, hogy a temetkezési vállalkozók drágítottak-e. A kereskedelem vezérei gátlástalanok, ezért szükség lett volna a törvény szabályzó szigorára, de a törvényeink kezelői rá sem hederítettek erre a „jelentéktelen” dologra, mintha önmaguk is érdekelve lettek volna ebben a disznó és nagy üzletben. Szinte szóba sem jött ez az elhanyagolható apróság, pedig erkölcsileg ugyanaz történt, mint mikor az éhhalállal küszködőnek tízszeres áron kínálják az ételt. Nagyon sajnálatos, hogy az erkölcsi alapnak teljesen híján vagyunk. Láttam egy kisfilmet az utolsó szatmári akasztásról, a börtön udvarán történt, és elszenvedőjének az volt a bűne, hogy statárium idején lopott. Na de honnan olyan nagy börtönudvar?

Tisztelettel,

Dr. Zagyva Miklós