Imádkozó, Istenben bízó lélek

Többéves munka és küzdelem eredménye ez a kötet, melynek megjelenésével valóra vált a szatmárhegyiek régi álma, de nagy örömöt okoz a vallásos verseket kedvelő olvasóknak is. Kovács József lelkipásztor a könyvbemutatón elmondta, hogy hosszan tartó kutató-, könyvtári és gyűjtőmunka eredménye a 840 oldalas kötet. A lelkipásztor édesapja, Kovács Ferenc, az egyházközség korábbi lelkipásztora révén már gyerekként elkezdett ismerkedni Krüzselyi Erzsébet életével és költészetével. Verseskötetekből, méltatásokból, újságokból, kiadatlan kéziratokból, mint színes mozaikkockákból próbált meg összerakni egy Krüzselyi Erzsébetet ábrázoló képet. Közben évente megrendezte a Krüzselyi Erzsébet szavalóversenyt, hogy közelebb hozza a verseket az olvasni, szavalni szerető emberekhez. Mivel Krüzselyi Erzsébet egy istenfélő, vallásos ember volt, az egyház felkarolta hagyatékának megismertetését. Ez a fajta istenfélelem, a minden nehézség ellenében az Istenben bízás megosztja az irodalmat művelő, szerető és kanonizáló közösséget. Van-e helye a vallásos költészetnek az irodalomtörténetben? — tehetjük fel a kérdést. Krüzselyi Erzsébet a szatmárhegyi temetőben nyugszik, nevét viseli a helyi nőszövetség, emlékére szobrot állítottak, évente szavalóversenyt rendeznek a tiszteletére, melyen kizárólag az ő verseit szavalják.
A kötetet a Szatmárhegyen élő Gál Gyöngyi magyartanár mutatta be. A könyv értéket hordoz — hangsúlyozta. A könyv alkotója és olvasója is világot teremt. Olyan virtuális világot, amely megtanít minket jobban megérteni a minket körülvevő valóságot, sőt, önmagunkat. Ez a könyv, amelyet most útjára bocsájtunk, fontos egy kisebb és egy tágabb értelemben vett közösség számára. Fontos a szatmáhegyi magyarság számára és fontos a keresztény emberek számára. Mi, szatmárhegyiek büszkék lehetünk arra, hogy neves személyiségek születtek, éltek itt, adni tudott e hely neveket a magyar kultúra számára (szerk. megj. — Páskándi Géza, Krüzselyi Erzsébet) — emelte ki az előadó. Ugyanakkor arra is büszkék lehetünk, hogy ezt a helyet lakják olyan értékőrzők, akik felkutatják és átviszik a túlsó partra azokat az értékeket, amelyek megadják identitását, sajátos arculatát ennek a közösségnek. Ilyen személyek Kovács Ferenc és Kovács József református lelkészek. Az ő kitartó, áldozatos munkájukat dicséri ez a kötet, amely hiánypótló több értelemben is. A tragikus sorsú, máramarosi származású, de élete utolsó éveit Szatmárhegyen élő Krüzselyi Erzsébet költészetét kevesen ismerik. Pedig az önállósodás útján elinduló erdélyi irodalomban Csendország rabjaként hitelesen szólaltatja meg a női lélek, a természetszeretet, az istenközelség élményét. Empátiára van szükség ahhoz, hogy megértsük, mit jelent átélni a vakság, a siketség létállapotát. Ugyanakkor megtapasztalható verseiben az a legyőzhetetlen alkotási vágy, amely leküzd minden akadályt, és az isteni gondviselésben bízva hisz abban, hogy hangtalan, láthatatlan szavaival szólni tud az emberiséghez, üzenetei eljutnak lélektől lélekig. Irodalomkedvelő, maga is alkotó ember lévén, édesapja által, majd autodidakta módon készült fel hivatására, a költői megszólalásra. Rendkívüli megszólalási vágy élt benne, hogy kitörjön a csend birodalmából. Kortársai is értékelték verseit, gyermekverseit, novelláit. Közülük Gárdonyi Géza, Reményik Sándor, Szabolcska Mihály, Reichard Piroska és Berde Mária nyilatkoztak elismerőleg: „... az új sorsban rá tudott ébredni az idők új mondanivalóira, és megérezte Áprilyban, Mécs Lászlóban, Reményik Sándorban a maga szellemi útitársait.” „... Krüzselyi Erzsébet életműve az emberi szellem életerejének, önmagáért való értékének világító tanúsága.” (Berde Mária). Olyan szellemi környezet fogadta tagjai közé, mint a máramarosszigeti Szilágyi István Irodalmi Kör, az Erdélyi Irodalmi Társaság, a Kemény Zsigmond Társaság, olyan folyóiratok közölték írásait, mint a Brassói Lapok, a Pásztortűz, az Ellenzék, a Pesti Napló, az Új Idők, a Vasárnapi Újság stb. Tehát Krüzselyi Erzsébet költészete (életében nyolc kötete jelent meg) az erdélyi irodalom sajátos színfoltjaként beletartozik a magyar, az erdélyi, a partiumi magyar irodalomba, és kötődik ehhez a közösséghez, ahol élt és alkotott, még ha helyzeténél fogva keresztfia tenyerébe is rajzolta a betűket, hogy megörökítse gondolatait. Ahhoz, hogy e kötet létrejöhessen, több lelkes, irodalomkedvelő személy kitartó munkájára volt szükség. Úgy érzem, meg kell említenünk Muzsnay Árpád szatmári krónikásunk kutatómunkáját, ami sokat lendített Krüzselyi Erzsébet költészetének újra felfedezésén, a szatmári köztudatba emelésén. Kovács Ferenc lelkipásztor már 1998-ban elindította Szatmárhegyen a Krüzselyi-kultuszt. Így értékelte Krüzselyi Erzsébet költészetét: „Imádkozó, Istenben bízó lélek volt, ezért kedves egyházunk s gyülekezetünk számára.” Azóta a Szatmárhegyi Nőszövetség az ő nevét viseli, a gyülekezeti ház előtt mellszobra áll. Kovács József lelkipásztorral együtt évente megszervezik a Krüzselyi szavalóversenyt, melyre az egész megyéből ide sereglenek a vallásos verseket kedvelő kicsik és nagyok. A szavalatokat neves zsűritagok bírálják el: irodalomtörténészek, egyetemi tanárok, kultúrával foglalkozó szakemberek. Ilyen minőségében már járt nálunk Egyed Emese egyetemi tanár is, akit újra körünkben köszönthetünk. A digitális világban kénytelen-kelletlen valamennyien otthon vagyunk. A Wikipédia szabad enciklopédia Krüzselyi oldalán Muhi Miklós szatmári művész portréja látható.

Ez a könyv, amelyet most útjára bocsájtunk, fontos egy kisebb és egy tágabb értelemben vett közösség számára — állapította meg Muzsnay Árpád, aki maga is részt vett a Krüzselyi-hagyaték felkutatásában. Fontos a szatmáhegyi magyarság számára, fontos a keresztény emberek számára.
Szőcs Csaba, a kolozsvári Verbum Kiadó igazgatója ismertette a kiadó munkáját, elmesélte, hogyan került kapcsolatba Kovács Józseffel, és miért éppen ez a kiadó gondozta a kötet megjelenését.
Egyed Emese költő, irodalomtörténész kifejtette: lehet, hogy Krüzselyi Erzsébetnek nem tűnik minden verse kimunkáltnak, ezek bizonyára jobban hangzanának zenei kísérettel, de ezekben is mély érzések vannak. Jó hogy megjelent ez a kötet, amiben több műfajban és stílusban megírt szövegek vannak. A kötetben a Krüzselyi-írások mellett a szerkesztő a Krüzselyi-életmű értelmezéséből is válogat. A kötet nem azok közé a kötetek közé tartozik, melyeket regényszerűen el lehet olvasni. El kell olvasni egy-egy verset, egy-egy levelet, tanulmányt stb., és el kell mélyülni azokban, majd visszatérni, ha máshol hasonló vagy eltérő gondolat fedezhető fel. Fontos, hogy beszéljünk arról, milyen nyomot hagyunk magunk után a földön. A Krüzselyi-verseket olvasva lényeges, hogy milyen harcot látunk meg azokban, és észrevesszük-e azt, hogy milyen nyomot akart maga után hagyni. Azáltal, hogy kifejezési formát keresett, elterelte a figyelmet a fájó dolgokról. Mégis mindenre reagált, kapcsolatban akart lenni mindenkivel. Akkor szenvedett a legjobban, amikor egyedül maradt, amikor úgy érezte, hogy szüksége van emberi kapcsolatokra. Otthon volt a Bibliában, nagyon érdekelte a kultúra és a társadalom működése. Az ő kapcsolatteremtő szándéka az élő emberekkel, a személyiségekkel, akiket közel érzett magához, a fájdalomra vagy az örömre való reagálása arra a következtetésre vezet, hogy azok a kutatások, amelyek keresik az emberi érzékenységnek az anatómiai összetevőit, azt eredményezik, hogy nem csak annyi érzékszervünk van, amennyit eddig ismertünk, hanem ott van a bőr, aminek szüksége van az érintésre. Erről ír a verseiben. Ez a könyv nem arról szól, hogy milyen az ideális ember, hanem arról, hogy vannak, akik attól emberek, ha egymásra is érzékenyek, és képesek hitelesen beszélni magukról.
Muzsnay Árpád, aki szintén kötődik Szatmárhegyhez, a gazdag Krüzselyi irodalmi hagyaték értékeinek XX. század végi első ismertetőjeként kapott szót. Ő is nagy hangsúlyt helyez a helyi értékek felkutatására és azok ápolására, ezen a területen más településekhez hasonlóan sokat tett ezért Szatmárhegyen is.
A könyvbemutatón Zilahi-Kató Klára tanárnő irányításával Krüzselyi Erzsébet-verseket szavalt a helyi iskola három diákja: Medgyesi Henrietta, Medgyesi Hanna és Fehér Anikó.
A kötet megvásárolható a szatmárhegyi lelkészi hivatalban.