Iohannis politikai játszmája
Mintha a képviseleti demokrácia nem arról szólna, hogy a képviselők és a szenátorok a parlamentben az őket felhatalmazó választók érdekeit kellene hogy képviseljék. Az utóbbi években Európa más országaiban is csupán néhány százalék különbség van a pártokra leadott szavazatok között, ez pedig megnehezíti a kormányalakítást, elég sokszor előfordul, hogy a kormányalakítással megbízott pártok nem találják meg azokat a szövetségeseket, akikkel együtt tudnak működni, nem alakulnak hosszabb időre működőképes koalíciók, ugyanis a koalíción belül is folyton feszült a helyzet, minden párt arra törekszik, hogy kormányszerephez jusson. Valahol ez természetes, mert mi célja lehet egy olyan pártnak, amelyik nem akar kormányozni?
Így van ez Romániában is, mondhatnánk, a rendszerváltás óta. Kevés olyan kormánya volt az országnak, amelyik hosszabb ideig hatalmon volt, most úgy tűnik, esély sincs arra, hogy egy hosszabb ideig megmaradó kormány alakuljon.
Klaus Iohannis politikai játszmái sokban hasonlítanak a Traian Băsescuéihoz, a különbség az, hogy Băsescu sokkal előrelátóbb, sokkal rafináltabb volt. Iohannis mindent megtesz azért, hogy a PNL-t tartsa hatalmon, ezért bevállalja a politikai válság elhúzódását is, ami látható és a mindennapi életünkben érezhető módon hozza magával a gazdasági krízist. Iohannis ezért a kormánybuktató pártokat teszi felelőssé, és kormányalakítással bízza meg a kormánybuktatást kezdeményező USR vezérét. Meggyőződése, hogy az USR nem tud parlamenti többséget kialakítani, mert a kormánybuktatásban részt vevő PSD nem fogja támogatni. A PSD hangoztatja az előrehozott választásokat, de jól tudja, hogy az lehetetlen, hiszen a PSD-frakcióban ülő honatyák sem szavaznák azt meg, mert nagyon sokan tisztában vannak azzal, hogy egy újabb választás esetén még a listára sem kerülnének fel. Iohannis tehet még egy kísérletet Florin Cîţu jelölésére, ő viszont a jelenlegi hozzáállásával esélytelen arra, hogy a parlament elfogadja. Az államelnök játszmái nagyon átgondolatlanok, képtelen kiszámítani a lépéseket, nem lát előre, mint ahogy korábban Traian Băsescu, aki már a harmadik-negyedik lépést is látta, amikor megtette az elsőt.
Érdekes módon — a nagy demokráciában — az embereknek ebbe nincs beleszólásuk, holott az egésznek róluk kellene szólnia. A választópolgárok nézik a televíziót, hallgatják a rádiót, olvassák az újságot, figyelik a hírportálokat, s közben azt tapasztalják, hogy naponta emelkedik mindennek az ára, és a járvány 4. hullámában volt már olyan nap is, amikor világviszonylatban is itt szedte a legtöbb áldozatot a koronavírus…
Elek György
