Ius murmurandi — a mormogás joga

Amíg — Romániában — az 1989-es változásokig nagyon sok embert meghurcoltak, ha nem egyezett meg a véleménye az akkori rendszer elveivel, harminc éve az alkotmány szavatolja a véleménynyilvánítás szabadságának a jogát. Ezzel a joggal sokan élnek, de kevesen vannak azok, akik tudatosan és bölcsen, nemes célok és szándékok érdekében emelik fel a szavukat. Az idősebbek még emlékeznek azokra az időkre, amikor a falnak is füle volt. Amikor kényes témákról otthon is csak suttogva beszéltek. Számukra megkönnyebbülésnek számított a szólásszabadság gyakorlásának a lehetősége. A legidősebbek között — akik hosszabb ideig éltek diktatúrában — még mindig vannak, akik kényes témákról nem beszélnek, attól tartva, hogy abból baj lehet.

A szólásszabadsággal kapcsolatban egyes kérdések nap mint nap felmerülnek a közélet vitái során. A szólásszabadság morális kérdés, emiatt történik az, hogy más és másként értelmezik. Ebből a másként történő értelmezésből fakad, hogy míg egyesek nem élnek a szólásszabadság lehetőségével, addig mások túllépik a morális határokat. Egy jogra hivatkozva tesznek szélsőséges kijelentéseket. A jog valóban nem szab határokat: meddig tart a jobb és a bal, a le és a fel… Erre hivatkozva bárki bármeddig elmehet anélkül, hogy törvényt sértene.

Meddig nem törvénysértés a szóbeli túlkapás? Hol kezdődik a rágalmazás, a becsületsértés, a megalázás? Mindez az emberek jó akaratára, jó szándékára, erkölcsére, érzelmi és értelmi döntéseire van bízva, ezeken a területeken pedig nagy hiányosságok vannak a mai társadalomban. A szólásszabadság és a véleménynyilvánítás joga igazán azokat illeti meg, akik abban a témában, melyben megszólalnak, nem támadhatók. Ne vádoljon hazug másokat hazugsággal, tolvaj tolvajlással, erkölcstelen erkölcstelenséggel, buta butasággal…, mert van hozzá joga a vélemény- és szólásszabadság jegyében, de embertelen az, amit tesz. Mindez fordítva is igaz. Nem sértődhet meg a hazug, ha hazugnak nevezik, a tolvaj, ha tolvajnak, az erkölcstelen, ha erkölcstelennek, a buta, ha butának…, mert az a véleménynyilvánítási és szólásszabadság megsértése.
Nem telik el nap, hogy a szólásszabadságra hivatkozva ne hallanánk személyekre vagy csoportokra vonatkozó súlyos vádakat. Számtalan esetben hamis vádak hangzanak el közéleti személyiségekre vonatkozóan, s ha bebizonyosodik, hogy hamisak a vádak, maguk az igazságszolgáltatók is arra hivatkozva mentik fel a hamis váddal illetőket, hogy éltek a szabad véleménynyilvánítás lehetőségével.

Hogyan lehet megfékezni, akár elhallgattatni a hangoskodókat, a rosszindulatú vádaskodókat? Semmiképpen sem tiltással, hiszen a demokrácia legfőbb jellemvonása a szabad véleménynyilvánítás. Ahhoz, hogy a véleménynyilvánítási és a szólásszabadság morálissá váljon, intellektuális fejlődésre van szükség, ezt a fejlődést pedig minden korosztálynál egyszerre kell elkezdeni. Az intellektuális nevelés évezredeken át különösebb külső beavatkozások nélkül történt, mindaddig, amíg a hatalmak és a hatalomra vágyók/törők elkezdték irányítani a nevelést. Ma már ott tartunk, hogy teljes mértékű befolyás tapasztalható, és egyre több irányból. Az oktatás-nevelés terén is a demokratikus elvek uralkodnak: a többség dönti el, mi a jó és mi a rossz, mit kell tanulni és mit kell hagyni feledésbe merülni, kik legyenek azok, akik tanítanak, a kisebb csoportok pedig arra törekednek, hogy meggyőzzék a többséget a maguk igazáról. A véleménynyilvánítás és szólásszabadság mint emberi jog létezik, de létezik úgy is, mint a demokrácia alapelve, hiányzik viszont az a morális háttér, amitől ez a jog értékké válhatna.

Elek György