Járványhelyzet: indokolt (lett volna) a szigorítás?

Mint ismeretes, kormány- és koalíciós válságot robbantott ki, az egészségügyi miniszer és egyik államtitkára azonnali leváltásához vezetett az a rendelet és a Hivatalos Közlönyben való megjelentetése, amely egy település vesztegzár alá vonásának feltételeit módosította, pontosabban jelentősen szigorította volna — az elvégzett tesztek száma lett volna az egyik fő tényező a fertőzöttségi ráta, valamint a kórházak és intenzív terápiás ágyak telítettsége mellett; a felmérést egy pontszámrendszer alapján tervezték, s értelemszerűen minél magasabb pontszámot ért volna el egy település, annál súlyosabbnak számít az epidemiológiai helyzet, és annál közelebb kerül a vesztegzár alá helyezéshez. Ráadásul mindezek mellett a 3 ezrelékes kéthetes fertőzöttségi ráta fölött minden esetben elrendelhető lett volna a vesztegzár, a feloldás egyedüli kritériumát pedig a szint 3 ezrelék alá csökkenése jelentette volna.

Mennyire (volt) indokolt ennek a drasztikusan szigorú szabályozásnak az életbe léptetése, miközben a járványhelyzeti adatok egyre csökkentő tendenciát mutatnak, a beoltottak száma pedig egyre növekszik? Valóban ennyire rosszul állunk? — kérdeztük az azóta már visszavont miniszteri rendelet kapcsán dr. László Attila szenátort, a szenátus közegészségügyi bizottságának titkárát.

Nem annyit tesztelünk, mint kellene

„A rendeletnek vannak pozitív előírásai is — és gondolok itt legfőképp az elvégzett tesztek számának figyelembevételére, amiről egyébként már hosszú ideje szó van, és szükséges is lenne, hiszen minél kisebb az elvégzett tesztek száma, annál kevesebb a pozitív eset, de ez messze nem fedi a valós helyzetet. Rengeteg olyan megye van, amely hónapok óta zöld besorolású, pedig szó sincs róla, hogy kevés vagy jelentősen kevesebb koronavírus-fertőzött lenne náluk, egyszerűen csak alig tesztelnek, a mintaelemzések napi 100 körül mozognak — Kolozs vagy Temes megyével, ahol átlagosan 1500 körüli a napi tesztelésszám, de akár Jászvásárral összevetve is érzékelhető a különbség. És még mindig azt mondom: továbbra sem tesztelünk annyit, amennyit kellene.

Lehetett tudni: áprilisban csúcs lesz

Másrészt viszont a nagy(obb)városok, megyeközpontok 80%-át vesztegzár alá kellett volna helyezni a 3 ezrelékes fertőzöttségi szint alapján, ha a rendelkezés érvényben marad. Mindig faramuci helyzetet teremt és gondot okoz, ha le kell zárni egy települést — egy nagyváros/megyeközpont esetében viszont komoly gazdasági következményei is vannak, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Úgy mondanám: kiforratlan volt a rendelkezés, még ha szakmai indokok is szülték — igény, és nagy szükség van egy objektív kritériumrendszer bevezetésére, de nem tűzoltó módon. Kapkodás tanúi voltunk olyan helyzetben, ami előjegyezhető volt — február óta lehetett tudni, hogy áprilisban csúcs lesz” — fejtette ki a szenátor. Hangsúlyozta azt is: továbbra sincs tisztázva egy másik sarkalatos kérdés. „Milyen lakosságszámhoz viszonyítunk, vetítünk? Ez főleg a városok esetében nyom a latban, hiszen nagyon sok embernek ilyen-olyan okok miatt a városba szól a hivatalos lakcíme, miközben nem ott, hanem annak vonzáskörzetében, közeli vidéki településen él; szintén sokan az adott városban vannak nyilvántartva, miközben külföldön élnek. Úgy vélem, nem kellene újabb kritériumokkal riogassunk, s nem most, amikor úgy tűnik, hogy a következő napokban körülbelül 20%-kal fog csökkenni az új esetek száma — azaz már a harmadik hét lesz, amelyen a járványgörbe lefelé ível.

Nehezen kezelhető ágyszükséglet

Viszont nehezen kezelhető helyzet a kórházi/intenzív terápiás ágyszükséglet. A csúcsot, a teljes telítettséget valószínűleg ezen a héten érjük el, és körülbelül április utolsó hetében számíthatunk az elhalálozási csúcsra. Az új fertőzések és a súlyos betegek számának alakulása között eleve van néhány hetes csúszás: ma azok kerülnek kórházba, akik egy-két vagy még több hete megfertőződtek már (akkor voltak új esetek), és mostanra már szövődményeik vannak. Ezért is lényeges 1800-ra emelni az intenzív terápiás ágyak számát — aki intenzív terápiás ellátásra kerül, az átlagosan 23–24 napig, vagyis több mint három hétig van ott, közben pedig biztosítani kell az új (napról napra több) páciensek számára is az ágyakat, illetve előre nem látható helyzetekre felkészülve tartalék ágyakat is fent kell tartani” — magyarázta. Nem hallgatta el azt sem: nagyon reméli, hogy a politikai krízis mielőbb megoldódik, s még inkább szeretné, hogy a jövendőbeli egészségügyi miniszternek orvosi vagy egészségügyi végzettsége legyen.

Szabó Kinga Mária