×
2021. 03 07.
Vasárnap
Tamás
-1 °C
Derült
1EUR = 4.88 RON
1USD = 4.09 RON
100HUF = 1.33 RON
Olvasó hangja

Játék a történelemmel — mert unom már a COVID-ot és a maszkot

2020.07.29 - 16:00
Megosztás:
Játék a történelemmel — mert unom már a COVID-ot és a maszkot
Mindenki ismer olyan mesét, regényt, netán ilyenből készült híres filmet, amely régmúlt idők történéseiről, harcairól és híres vezetők, vezérek, pasák és uralkodók dolgairól mesél. Ezeregy éjszaka meséi, sárkányölő hősök, szegény ember legkisebb fia, török-tatár kergető fejedelmek elevenednek meg képzeletünkben vagy most, a modernebb időkben akár tévésorozatban és videojátékban is.

A legtöbb ilyen történet nem csak szórakoztató, de — sajnos — felhasználható a mai nemzeti, politikai vitában is. Kik, mikor jöttek, honnan, kiket találtak, milyen nyelven beszéltek, hogyan írtak (vagy nem írtak…), hol harcoltak, és kiket győztek le — ha nem kaptak ki csúnyán —, mindez alapul szolgál a XXI. századi vitában.

A történelem nem egy konkrét, kőbe vésett idővonal, ahol minden tiszta és logikus. Az sem egyértelmű, hogy mikortól számíthatjuk az emberi létet, sem a mai időszámítás kezdetét nem fogadják el egyértelműen a különböző nemzetek, egyházak, hivatalos nézetek.

Van, aki nem is tulajdonít nagy fontosságot az ember megjelenése időpontjának, hiszen a darwini eszmék alapján nem egy helyen és nem egy időben jelent meg — kicsoda? milyen ember? mennyire volt még majom, és mennyire két lábon járó kvázi intelligens teremtmény? —, hanem az azelőtt történteket kutatja.

Van, aki a kreacionista elvek alapján egy adott pillanatban egy teljes mai ember megjelenését vallja (majd a kedves feleségéét is), így bizonyos számítgatásokkal meg is állapítja a dátumot: a zsidó tudósok szerint Krisztus előtt 3761-ben október 7-én (!) kezdődik az időszámítás. Vagyis az ember 5781 éve jelent meg. Punktum.

Régészek szerint az emberi jelenlét akár 10–20–30 millió éves is lehet, mivel ilyen régi, ember által megmunkált, alkotott tárgyakat is találtak. Hogy esetleg létezett-e ezelőtt egy másik, eltűnt civilizáció, az is jó téma lehet majd egy írásban.

Kemény viták vannak arról is, hogy menyire helyes bizonyos jelek, hagyományok, ősrégi maradványok alapján történelmet írni. Minél régebbi egy lelet, annál bizonytalanabb az értékelése. Fáraók korabeli vésetek, görög írások későbbi fordításai, középkori fóliánshamisítások és modern technikai csalások alapján nehezen lehet állítani, hogy bizonyosan így történtek a dolgok — ott és akkor.

A történelmi igazság mindig is a regnáló vagy éppen győztes hatalom szája íze szerint alakult. Vagyis mindig érdekigazság volt. Előfordult a kolostorok sötétjében a másoló barátok tudatlansága és hitbéli korlátozottsága okán, hogy kivettek az eredetiből általuk értelmezhetetlen részeket, és magyaráztak tovább a hit előírásai szerint történéseket, így „hamisítva” meg a dolgokat.

Sokan olvastuk a német Heribert Illig munkáit a történelem kitalált 300 évéről. Na ez aztán rekesztett is akkora felháborodást a történészek lelkében, hogy hosszú évekig ez vitte a prímet a konferenciákon és a szaklapokban. Sok érv szól mellette, de sok ellene is. Illig szerint minden régészeti lelet és hamisított irat ezt bizonyítja, az pedig tény, hogy egységes időszámítás nem volt egészen a XVIII. századig. Egyes területeken a bizánci, a pravoszláv, máshol a zsidó időszámítást használták, de főleg Ázsiában egy bizonyos uralkodó trónra lépése volt az alap. Európában is vegyes rendszert használtak (így lett a nagy októberi forradalom is novemberben!).

Viták vannak az úgynevezett krisztusi időszámításról is, mert máig az sem elfogadott, hogy melyik a Krisztus utáni első év.

Mindez a káosz fokozódik napjainkra, habár a középkor óta történelmi források sokasága jelent meg írásban és mondakörben is, az érdekek összefeszülése miatt ezeknek az elismerése, használata és magyarázata teljesen a jelen politikai, hitbéli és nemzeti érdekeltségének hatása alatt van.

Kérdezhetné a mindennapi ember: mi értelme van ezen rágódni? Akár a hozzánk közelebbi évtizedekben, egy-két században is eldőltek olyan dolgok, amik hatással vannak a mai életünkre, de ez elmúlt idő — megváltoztatni nem tudjuk, újraírni sem lehet (?), de levonni a tanulságokat, azt igen, azt kellene. Nem újramagyarázni, letagadni és kitalálni kellene, hanem tanulni belőle, és nem vindikálni olyan dolgokat, amit nem érdemlünk meg.

Sajnos az internet miatt az információáradat akkora, és olyan egyszerű a használata, hogy akárki akármilyen alantas szorgalommal megtöltheti a kevés történelmi ismerettel rendelkezők fejét mindenféle tendenciózus eszmével, tartalommal. Elég a hírek-szövegek elé egy háromszínű zászlót vagy elhalt „szent” szerzetes képét betenni, mindjárt hihető lesz a szöveg.

Így jutunk oda, hogy nemrég történt dolgainkat is elferdítik, meghamisítják, és aki ez ellen felszólal — akármelyik oldalon is állna —, árulónak, hazugnak, népellenesnek kiáltják ki.

Hogy mondjuk 50 év elteltével ezeket hogyan fogja a történelem megítélni?! Ki tudja.

Utóirat: ha az alexandriai nagy könyvtárat nem égette volna fel a betolakodó hatalom, talán nem is itt tartanánk.


Szerémy Péter

Cookie