Az elmúlt napokban nagyon súlyos gyanú vetődött fel a magyar kormánnyal szemben: azzal vádolják, hogy törvénytelen titkosszolgálati eszközökkel figyelteti és hallgattatja le a saját állampolgárait.

Vége a szükségállapotnak, vége a távolságtartásnak, vége az online sulinak, vége az online üzengetéseknek, és mi, mintha alig vártuk volna, visszatértünk a régi, jól megszokott papírtologatós világba. Valljuk be: szeretjük mi az ilyesmit, nagyon!

Negatív hatásai mellett pozitív hatásai is voltak a 2020-ban kirobbant koronavírus-világjárványnak, nagyon tanulságos volt egyes szempontokból. Én például megtanultam, hogy a rémhírek sokkal gyorsabban terjednek, mint a valódiak, az emberek sokkal inkább elhiszik, hogy valaki rosszat akar nekik, semmint jót.

Egyre unalmasabbá válik, amikor folyamatosan azt halljuk, hogyan kellene megőrizni, továbbvinni, továbbadni minél többet abból az évszázados, évezredes tudásból, amit őseink hagytak ránk.

Emlékszem, gyerekkoromban én is igyekeztem megjátszani a focirajongót, mert ez abban az időben egyfajta felnőttséget, férfiasságot jelentett, lehetőséget arra, hogy a felnőtt férfiakkal szurkoljak a televízió előtt, vagy a pálya szélén kiabáljam hogy: hajrá…! Egyébként nem szerettem a focit.

A fizetéses parkolási rendszer, amelyik lassan már mindegyik romániai városban létezik, és amelyik Szatmárnémeti és Nagykároly után hamarosan a többi szatmári városban is meg fog jelenni, nem egyéb, mint egy újfajta adónem, amelyik csak az autósokat terheli.

Kegyetlen hőség van, ahogy azt áprilisban sejteni lehetett, és amit a hideg május meg is erősített: tavaszi átmenet nélkül fogunk belezuhanni a legnyarabb nyárba.

Mindig kedvelem a mellveregetős harcosokat, akik minden, másokat hátrányosan érintő kérdéskor azt ordítozzák tarzani hangnemben, hogy nekik jogaik vannak.

Tikkelni kezd a szemem, amikor valamilyen hivatalos papírt kapok. Pláne akkor, ha abban arra hivatkoznak, hogy az a plusz út, amelyet azért teszek meg, mert ez az ország képtelen felfejlődni a huszonegyedik század lábtörlőjének szintjére is, tulajdonképpen az én érdekem.

Megint drágulásokról hallani mindenfelől. Most épp a lecsengeni látszó koronavírus-járvány az okozója az áremeléseknek, különböző szakmákban dolgozók azt mondják, még csak most jön a java, ezután fog csak igazán megérződni a korlátozások negatív hatása az árakon.