Kalitkába zárt kulturális élet

Lehet vitatni, hogy mihez képest vannak sokan vagy kevesen egy kulturális rendezvényen egy olyan időszakban, amikor a kulturális életet kalitkába zárta a koronavírus-járvány. A törvényhozók — a maguk módján — keresik a megoldásokat, igyekeznek megállapítani a prioritásokat, hogy milyen területek kapjanak támogatást a túlélésre.

— Kormányszinten a kulturális élet újjáélesztése nem tartozik a legfontosabb teendők közé — mondja az egyik grafikus —, helyi szinten viszont vannak lépések, ami annak a jele, hogy a helyi vezetők felismerték, nem mindig igaz, hogy a kultúra csak viszi a pénzt, nem termel anyagi hasznot, nem hoz pénzt, hanem azt elveszi más ágazatoktól. Egy ideje látható módon is újraindult a kulturális élet: szabadtéri színházi előadások, filmvetítések, képzőművészeti tárlatok, koncertek várják az érdeklődőket. Itt-ott elhangzik, hogy megpróbálják pótolni a mulasztásokat. Sajnos be kell ismerni, hogy semmilyen mulasztást nem lehet bepótolni, mert amíg a mulasztásokat pótoljuk, addig lemaradunk az újakról, és újabb bepótolni valók elé kerülünk. Azoknak, akik úgy gondolják, hogy a kultúra nem a prioritást élvező területek egyike, nagyon sok a bepótolni valójuk.

— Én nem értek egyet azokkal — jegyezte meg egy vállalkozó —, akik a kultúrát egy szükséges rossznak tartják, ami csak nyeli a pénzt. Azt viszont figyelembe kell venni, hogy a kultúrát csak akkor lehet támogatni, ha működik a gazdaság. Jelenleg viszont nem működik még annyira sem, hogy az egészségügy megkaphassa a koronavírus elleni háború megnyeréséhez szükséges pénzt. Hol van akkor az oktatás és sok más fontos terület működéséhez szükséges pénz? Átláthatatlan mókuskerék az, amibe bekerült a világ. Túl kell lépni azon a gondolkodásmódon, hogy a kultúra csupán egy szűk értelmiségi réteg számára fontos. Elévült felfogás ez, és éppen emiatt jutott oda a világ, hogy egy nagy méretű szellemi visszamaradás jellemzi a többséget, az emberek többsége befolyásolhatóvá és irányíthatóvá vált, sokszor olyan dolgokat támogatnak, amik számukra sem kedvezők.

— Vitathatatlan — teszi hozzá a grafikus —, hogy a gazdaság fejlődése nélkül a kulturális élet is lelassul vagy stagnál, mégis meg kell szabni az arányt az anyagi és a lelki tényezők között. A nehéz gazdasági helyzetekben mindig a szellemi táplálék éltette az embereket, onnan jött az erő, a bátorítás és a vigasztalás. A jól szervezett kulturális élet mindig járható út, hogy az ember túljusson a nehéz időkön. Ha ez az út járhatatlanná válik, nemcsak a gazdaság omlik össze, hanem a szellemi élet is. Ha jobban széttekintünk a világban, azt észleljük, hogy egyre inkább kezd eluralkodni az érzéketlenség.

Egyesek szerint kevesen, mások szerint szép számban voltak jelen az érdeklődők a kiállításmegnyitón. Új arcok is. Olyanok, akik máskor nem vettek részt ilyen eseményeken. A szervezők egyike azzal magyarázta ezt, hogy a hosszan tartó bezártság után az emberek vágynak a közösségbe. Egy másik abban reménykedik, hogy az emberek felismerik: szellemi élet nélkül az emberek elfásulnak, kezdik érezni a saját életükön, hogy nem csak a gazdasági élet lassult le, hanem kihalóban vannak az emberek érzelmei is. Az pedig nem csak az egyének életére káros, hanem kihat a közösségekre is. A fizikai távolságtartás lehet, hogy megvéd a vírus terjedésétől, viszont sokkal nagyobb veszélyt jelent a párkapcsolatokban és a közösségi életben. A kézfogás elmaradása nem tűnt rossznak mindaddig, amíg nem vált kötelezővé. Amikor a fertőzés megelőzése miatt az emberek nem nyújtottak kezet, elkezdtek egymás számára közömbössé válni. Elég sokszor észrevehetjük azt, hogy párkapcsolatok esetén is megmutatkozik egy érzelmi alapú eltávolodás. Ezen már érdemes lenne komolyabban elgondolkodni. Ez is a kulturális élet kalitkába zárásának a következménye. Sokkal mélyebbre kell nyúlni, ha az okokat keressük, mint a koronavírus-járvány megjelenése. Az, hogy a kultúra egy szűk réteg „hobbija”, amiatt van, mert az volt korábban is. Akik a kalitkában voltak, nem akartak kitörni, akik kívül voltak, nem kértek — sok esetben ha kértek, se kaptak — bebocsátást. Ezen kellene változtatni.

Elek György