Kártékony űr

Nem könnyű eldönteni, mikor és mennyit kell elengedni a megszokott és kényelmes életmódból, amit az otthoni keret biztosít, vagy mennyivel jobb az, ha nem köt semmilyen kompromisszumot saját önállóságának a megszerzéséért és megtartásáért. Már rég foglalkoztatja a kérdés: miként tudna elköteleződni egy függetlenséget biztosító életvitel mellett? Nem egyszerű meghozni egy olyan döntést, ami mellett érvelni lehet, ha az első lépésekkor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő elképzelte. Tisztában van azzal, hogy a jót csak jobbra érdemes váltani, de azt is tudja, hogy vannak átmeneti időszakok, a jó és a jobb között van egy rövidebb-hosszabb életszakasz, amikor előfordulhat, hogy a jónál alacsonyabb színvonalon kell átküzdje magát az ember.

A szülői aggódás mindig érthető, főként akkor, amikor a változások, változtatások előtt egy olyan fekete lyukba kell betekinteni, ami se jót, se rosszat nem ígér. Erika elgondolkozott azon, hogy a jövőépítéskor mennyire tekinthetők bölcseknek apja azon tanácsai, melyek szerint amikor megszületik bennünk egy elhatározás, egy döntés, a továbbiakra nézve a legfontosabb szempont az, hogyan szeretnénk élni. Amikor ez a döntés megszületett, el lehet kezdeni megépíteni a jövő alapjait. Nagyon sokan elkövetik azt a hibát, hogy nem vállalják be egy bizonyos időre a nehezebbet, hogy majd könnyebb legyen.

Az anyja megmaradt a régi. Továbbra is kitart amellett, hogy mindent megtesz gyermeke jövője építésének a támogatásáért. Igyekszik ő is mai szemmel nézni a világot, megpróbál korszerű lenni, divatos kifejezéseket használ, utánozza a fiatalokat, nem mindig sikeresen, mert a megjátszott szerep és a megélt szerep között óriási a különbség, amit nem lehet nem észrevenni. Erika ezt mindig látta, de amíg kényelmet jelentett számára, nem tulajdonított neki jelentőséget, túlnézett rajta, esetleg mosolyogva tett egy-egy vicces megjegyzést.

Az apa az, aki elméleti szempontból közelíti meg a gyerekneveléssel kapcsolatos dolgokat, a gyakorlatban viszont tehetetlennek bizonyul. Mindig az érzelmi és az értelmi érettség fontosságát hangoztatja, tisztában van azzal, hogy ezek nem következnek be egyik napról a másikra, de ennél tovább nem igazán jut el. Véleménye szerint erre az a magyarázat, hogy túl keveset beszél erről a feleségével, ezeknek a beszélgetéseknek a hiánya pedig fékezi a fekete lyuk átláthatóságát. Vannak pszichológusok és szociológusok, akik abban látják a társadalom megváltozását, hogy előbb szülőket kell nevelni, akik érzelmekben és ismeretekben gazdag gyerekeket nevelnek. Vannak már gyerekek, akik érettségben a szülők előtt járnak, belőlük lesznek az ideális szülők. Mindig szem előtt kell tartani, hogy a gyerekek tulajdonságait a szülők érzelmi érettsége határozza meg anélkül, hogy a szülők erről tudomást szereznének. Erika egyre inkább kezd tudatában lenni annak, hogy az anyja túlzásba viszi a gondoskodást, ami csupán a táplálkozásra, a kényelemre és a jólétre fókuszál. Gondol ő az érzelmi biztonságra is úgy, hogy azt hiszi, a jólét azt magával hozza anélkül, hogy azért külön kellene tenni valamit.

A huszonegyedik században, amikor a szülői feladatok összemosódnak, elég sok esetben kezd háttérbe szorulni a nemiség, lehetetlen megfogalmazni — számon kérni —, hogy melyik szülő követ el mulasztásokat. Az érzelmileg éretlen szülők ezekre a meghatározó dolgokra nem is gondolnak, nem veszik észre, hogy mi az, ami hiányzik a gyerekeik lelki világából, ők csak arra gondolnak, hogy a jólétnek csak anyagi oldalai vannak. Akikből hiányoznak a valódi érzelmek, a közelség, nem lehetnek pozitív példaképek. Szeretnének adni, de nem ismerik fel gyerekeik érzelmi igényeit. Az ilyen szülők érzelmi viselkedése kialakít egy űrt, előbb a két szülő, majd a szülők és a gyerek között. Kártékony tud lenni ez az űr, hiszen egy működésképtelen szülő-szülő és szülő-gyerek kapcsolat alakul ki, ami állandó konfliktushelyzeteket teremt.

Elek György