Kémlelők és kémleltetők

Állítólag a Pegasus kémprogrammal távolról, észrevétlenül lehet behatolni a kiválasztott iPhone-okba vagy androidos eszközökbe egy olyan kiskapun keresztül, amelyről a gyártók és a mobiltelefonok szoftvereinek a fejlesztői sem tudnak.

Első hallásra felkapja a fejét az ember, de miután az egészet átgondolja, semmi újszerűt nem lát az egészben. Az emberek mindig megfigyelték, megfigyeltették egymást, előbb kezdetleges módszerekkel, majd a technika fejlődésével egyre tökéletesebb és gyanútlan eszközök álltak a megfigyelők rendelkezésére. Már Mózes próféta 4. könyvének 13. fejezetében is olvashatunk kémkedésről: „És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Küldj férfiakat, hogy kémleljék meg a Kanaán földét, a melyet én adok Izráel fiainak; az ő atyáiknak mindenik törzséből egy-egy férfiút küldjetek, mind olyat, a ki főember közöttök.”

A nomád vagy félnomád pusztai életnek is elmaradhatatlan kísérője a szomszédokkal minduntalan kitört, gazdasági okokból eredő torzsalkodás. Mindegyik félnek érdeke volt, hogy lehetőleg sokat tudjon meg a szomszédok erejéről, jó vagy rossz szándékáról. Márpedig ez csak megbízható hírszerzés és kémkedés útján volt lehetséges.

Anonymus, a névtelen jegyző már meg is nevezett egy állítólag honfoglalás korabeli magyar kémet. Tudni vélte ugyanis, hogy Töhötöm vezér, mielőtt Erdélybe érkezett volna, előreküldött „egy ravasz férfiút”, Apafarkas apjának, Agmándnak személyében, hogy „loppal járva” kémlelje ki a várható hadszínteret. Agmánd sikeresen oldotta meg ezt a bizonyára nem könnyű feladatot, mert „rókamódra körüljárva” meggyőződött a föld termékenységéről, és lakosait is szemügyre vette.

A megfigyelések a történelem során egyre gyakoribbá, a technika fejlődésével egyre könnyebbé és megbízhatóbbá váltak. Amíg a kommunista évtizedekben besúgók jelentése alapján, majd kezdetleges lehallgatókészülékek segítségével történt a hírszerzés és a kémkedés, ma már az egyre tökéletesebbé váló okostelefonok segítségével történik a lehallgatás. Bizonyára sokan visszaemlékeznek rá, amikor tíz-tizenöt éve a lakosság véleményének a kikérése után a román parlament is megszavazta, hogy felhatalmazzák a titkosszolgálatokat valamennyiünk lehallgatására annak érdekében, hogy megvédjék a biztonságunkat. Jól el volt adva akkor ez a kérdés, itt-ott volt egy kis zúgolódás, de a biztonság szót hallva mindenki belenyugodott.

Nem egyszerű a titkosszolgálatok tevékenységének az értelmezése. Ha nem végeznének megfigyeléseket és lehallgatásokat, megkérdőjeleződne a létük. Azt sem mondhatjuk, hogy a feladatkörük jelentős része nem hasznos. Azt viszont sohasem fogjuk megérteni, hogy a titkosszolgálatok tevékenysége miért kerül olyan sokba, miért kell az ezen a területen foglalkoztatottak száma olyan nagy legyen. Soha sem tudjuk meg, mi az, amitől megmentenek minket, és mi az, amibe éppen belekevernek. Tudjuk, hogy mindenkit megfigyelnek, de azt is, hogy számtalan esetben a megfigyelések eredményeit csak akkor hozzák nyilvánosságra, amikor az érdekek úgy kívánják. Nem túlzás azt mondani, hogy a titkosszolgálatok hatalma nagyobb, mint a parlamenté, pedig tagjait nem választja meg senki, az viszont elképzelhető, hogy mi szavazunk, ők pedig választanak.

Elek György