×
2020. 05 26.
Kedd
Fülöp, Evelin
13 °C
Erős felhősödés
1EUR = 4.84 RON
1USD = 4.42 RON
100HUF = 1.39 RON
Olvasó hangja

Kettős tükör a múlt fellapozása VI.

2020.01.14 - 14:49
Megosztás :
  • Kettős tükör a múlt fellapozása VI.

    Harmincadik születésnapunkon nem arra vállalkozunk, hogy botor módon visszafordítsuk az idő kerekét, sokkal inkább az eltelt évtizedek nyújtotta távolságbeli tárgyilagossággal szemezgetünk a hírekből s nézzük meg, hová is fejlődtek az akkori események.

     

    Július 14-én „Alakulóban a korszerű állomáskép. Nagyszabású korszerűsítési munkálatokba kezdtek a szatmárnémeti vasútállomáson — a hajdani diktatorikus rendszerben, akárcsak a gazdasági-társadalmi tevékenység bármely területét, a vasutat is elhanyagolták, takarékosságra hivatkozva megvonták az anyagi támogatást. A jelenlegi korszerűsítési munkálatok megkezdésével viszont régóta dédelgetett tervünk válik valóra, melynek gerincét a pályatér bizonyos módosítása, a vágánybővítés, valamint az utasforgalom könnyítését célzó aluljáró elkészítése alkotja. A korszerűsítési munkálatokba szervesen illeszkedik a vonatok elektronikus vezérlésének bevezetése. Az aluljáró melletti peronon pedig mintegy száz méternyi szakaszon, padokat és betonból készült virágtartókat helyezünk el” — sorolta Pop Ioan állomásfőnök, szakmai elégedettséggel számolva be arról is, hogy a távolsági vonatok zsúfoltságának elkerülése érdekében pótszerelvényeket iktattak be, a vagonok megfelelő megvilágítása sem gond többé, és az „aranykorszakban” teljesen megvilágítatlan ingajáratokban sem kuksolnak már tök sötétben az utasok, megkétszerezték a takarítószemélyzetet, elkészítették a vonatok takarítási programját, hogy az utazóközönséget emberi körülmények fogadják. Ugyanakkor egy „végtelenül aggasztó jelenségre” is felhívja a figyelmet: az utazóközönség fegyelmezetlenségére, kulturálatlanságára, a vagonokban elkövetett vandalizmusra és az egyre nagyobb számú potyautasra. — Az a bizonyos aluljáró el is készült, de nem könnyíti az utasforgalmat, hiszen legtöbbször szennylében úszik, s használhatatlan; a peronnak nevezett sódersávok amúgy is göröngyös felülete már össze-vissza van törve, csorbulva, és csak az isteni gondviselésnek köszönhető, hogy eddig még nem bicsaklott-botlott és zuhant a sínekre, vonatnak vagy vonat alá senki a reggeli/esti szürkületben vagy tömegben; a síneken való átjárást biztosító, össze-vissza álló betonlapok sincsenek jobb állapotban, mint ahogy egy szintben sem. A két évvel ezelőtt friss meszelést kapott, 1899-ben átadott, impozáns, neoreneszánsz és eklektikus stíluselemeket, szimmetrikus díszítéseket hordozó épület s a megkopott főperon tiszta, rendben tartott (akárcsak a szerelvények legtöbbje), de a lassan öt éve beígért, teljes körű, külső-belső épületfelújítás még mindig csak várat magára. A vonattal való közlekedés pedig egyre inkább kimegy a divatból (nem mintha nem lenne sokkal olcsóbb és környezetkímélőbb, pontosabban nálunk kicsit fejlettebb országokban sikerült azzá tenni), az ingajáratokat viszont sok esetben maga a vasúttársaság szünteti meg, alacsony utaslétszámra hivatkozva (mint az esti Szatmárnémeti–Nagybánya járatot), vagy csak parlamenti képviselői közbenjárásra sikerül megmenteni (mint a Szatmárnémeti–Halmi járatot).

    Július 17-én tevődik fel a kérdés: lesz-e helyi tévéadás, ugyanis még az év elején a helyi lapok tudósítottak arról, hogy Szatmáron körzeti tévéadás indítását tervezik, a hírt pedig hosszú csend követte. Antal István, az NSZIT (Nemzeti Szövetség Ideiglenes Tanácsa) alelnöke elmondta, több alkalommal is nyújtottak be kérvényeket a polgármesteri hivatalnak, amelyekben a heti néhány órás tévéadás beindításához kértek erkölcsi és anyagi hozzájárulást. „Sajnos nem csak anyagi természetű akadályai vannak a körzeti adó létrehozásának. Ezzel magyarázható az az idegenkedés, a probléma megoldhatatlanságára való hivatkozás, amely aztán abban is megnyilvánult, hogy nem reagáltak érdemben kérelmeinkre.” Mint magyarázta, az első lépés a stúdió berendezése lenne, amit helyi vállalatok támogatásával lehetne megoldani, „az adminisztrációs palota tetejére könnyen felszerelhető lenne az adáshoz szükséges antenna, amelynek még a helyét is előkészítették az építkezés során, s a napokban járt itt egy holland küldöttség, ígéretük szerint az ősz folyamán leszállítják az adáshoz szükséges erősítő-sugárzó rendszert. Addig itt is változhat az illetékesek hozzáállása és nem lesz semmi akadálya annak, hogy heti néhány napon, két vagy három órás helyi tévéadás induljon be. Távlati terveink között szerepel a kábeltelevíziózás megszervezése is, de ez jelentős anyagi ráfordítást igényel, jelenleg meghaladná a város erejét.” — A helyi tévéadás, a Samtel TV végül 1993 decemberében indult be nagy sikerrel, stúdiójában pedig olyan (ma már emblematikusnak minősülő) szerkesztők, műsorvezetők kezdték a szakmát, mint Antal Márta és a később egyszerűen csak „a hang”-ként emlegetett Bartos Erzsébet, mindenki Bartoskája. Ma már három helyi stúdió, pontosabban tévétársaság működik, nem csak két-három órás, hanem egész napos műsoridővel Szatmárnémetiben; megszerveződött a kábeltelevíziózás is, aminek köszönhetően a tömbházak tetejéről eltűntek az antennaerdők, s esetleg csak mutatóban, madárpihenőnek maradt fent egy-egy, a jelenkori szolgáltató csatornakínálata pedig több mint bőséges.

    Július 17-én a teret kapó magánvállalkozások egyik első fecskéjeként mutatják be a Babos bár kertvendéglőt, amelynek megnyitásához igencsak sok bátorság is kellett, hiszen majd' fél évszázadon keresztül semmi nem volt és nem is lehetett magán-, csak állami. „Őszintén szólva, soha nem gondoltam arra, hogy valaha vendéglőt fogok vezetni, de amikor a tévében bejelentették azt a törvényt, miszerint ilyen és ehhez hasonló vállalkozásokba lehet kezdeni, egyből arra gondoltam: belevágok, én is megpróbálom. Annál is inkább, mivel a férjem édesanyjának régen fűszerüzlete és kiskocsmája volt itt a Bariţiu úton, pont ezen a helyen, ahol most a Babos bár van, s amit 1947-ben bezártak” — mesélte Pittner Ilona tulajdonos. Az étlap kétféle leves, kétféle főfogás kínálatát házias ízekkel és ételekkel színesítik — túrós csusza, káposztás kocka stb., hiszen ha van rá kereslet, miért ne lenne kínálat is —, a beszerzéssel azonban vannak problémák, például „sört nem tudunk szerezni, csak hordós sört kapnánk, de annak méréséhez nincs felszerelésünk. Önerőből nagyon nehéz minden után járni, a nagyvállalatoknak, nagyobb kereskedelmi egységeknek a rendelkezések értelmében segíteniük kellene ugyan minket, de ez csak elvben van így, a gyakorlatban nem. Mindezek ellenére mindent megteszünk, hogy menjen az üzlet. Ahhoz képest, hogy új hely vagyunk, már vannak törzsvendégeink is, ami feltétlen sikerélményt jelent és egy új szolgáltatást is bevezetünk: vállaljuk 25 személyig névnapi, születésnapi ünnepségek megrendezését.” — Ma már megszámlálhatatlanul sok kifőzde és kisvendéglő működik, egyik kínálatából sem hiányzik a napi menü, az ételek jellege és ízei pedig még inkább házias, hiszen mindenki a piacról él, s ahol nem finom-ízletes az étel, oda nem térnek vissza a vendégek, és lehúzhatja a redőnyt, mint ahogy mára a kisebb létszámú, családi vagy egyéb jellegű rendezvények megszervezése is alapkövetelmény lett a vendéglátóipari egységek kínálatpalettáján.

    Július 19-én, több mint negyven év után ismét novíciaavatás van a Szatmárnémeti Irgalmas Nővérek zárdájában. „E nagymúltú, a megye határain messze túlmutató jelentőséggel bíró vallási intézmény újraéledésének — pontosabban szólva: nyilvános működése újraindításának — tanúbizonysága ez. A Páli Szent Vincéről elnevezett Szatmári Irgalmas Nővérek zárdája Szatmár egykori nagy püspökének, a szent emlékű Hám Jánosnak életműve. Az 1842-ben megnyílt zárda már megalapítása évében iskolát nyitott, az évekkel együtt pedig nőttek az iskolák: elemi, polgári, óvónő és tanítónőképző, tanárképző és gimnázium működött falai között. Emellett mind nagyobb szerepet vállaltak a betegápolás, a kórházi szolgálat terén. A Zárda-templomot 1846. július 19-én, Páli Szent Vince ünnepén szentelte fel Hám János alapítópüspök, s az általa elvetett magból terebélyes fa lett. Ágai nőttek országhatárokon (Magyarország, Szlovákia), tengereken, óceánon keresztül (Kína, Amerika).” Azonban 1948-ban kiűzték otthonaikból, elvették iskoláikat, szétszórták a nővéreket. „Az itteni anyarendegyházban az 1948-beli százhúszból alig negyvennégyen élünk, s mondanom sem kell, hogy mindannyian nagyon idősek vagyunk. (…) Elképzeléseinket, tennivalóinkat a lehetőségekhez kell szabnunk, igazítanunk. Tevékenységünket karitatív vonalon szeretnénk újraindítani. Ez látszik a legreálisabbnak s e téren is komoly hagyományaink vannak. Szeretnénk továbbá árvaházat nyitni, beteg gyermekek gondozását vállalni” — sorolta Both Mária Klára tisztelendő anya, a Szatmári Irgalmas Nővérek szerzetes kongregáció általános főnöknője. — A karitatív, segítő tevékenység mellett az eltelt három évtized legnagyobb megvalósulása a Zárda romos (főleg a Voinţa Sportegyesület által használt bal szárny) épületének felújítása, az épület jobb szárnyának termeit a Boldog Scheffler János Központ rehabilitációs és fejlesztő tevékenységének igényei szerint alakították ki. „Mi bízunk a jövőben, hittel vagyunk a jövő iránt. Azt szerettem volna, hogy a Páli Szent Vincéről nevezett Szatmári Irgalmas Nővéreknek legyen új kezdete. Amit itt látunk, ez a nővéreké, a nővérek pedig az egyházmegyéé, az egyházmegye pedig Krisztusé. Amit itt látunk tehát, Krisztushoz tartozik. Én hiszem azt, hogy a Jóisten megtette a magáét. Ezért vezetett hozzánk olyan embereket, vagy minket hozzájuk, akik segítségével a felújítást megvalósíthattuk. A mi részünket azonban nem fogja helyettünk más megtenni. Szívvel, lélekkel dolgozzunk!” — fogalmazott 2017 nyarán, az épület ünnepélyes átadásán ft. Schönberger Jenő püspök.

     

    (folytatjuk)

     

    Szabó Kinga Mária

     

     

    Cookie