Kezdődik a kullancsszezon
A kullancsfélék családjába világszerte mintegy 700 ismert fajt sorolnak. Viszonylag nagy termetű (1–6 mm) ízeltlábúak, amelyek elsősorban madarak és emlősök, kisebb arányban hüllők vérszívói. Legnagyobb számban a gazdag aljnövényzetű erdőkben, valamint egyéb, bokros-fás, sűrű aljnövényzetű területeken fordulnak elő. Itt a legkisebb a hő- és páratartalom-ingadozás, amely a kiszáradásra rendkívül érzékeny kullancs szempontjából kulcsfontosságú, valamint a legtöbb potenciális gazdaállat (különféle erdei emlősök, madarak) is itt található.
Azonban városi környezetben is előfordul a kullancs, különösen az összefüggő növényzettel borított kisebb-nagyobb területeken, így parkokban és családi házak kertjeiben, a magas fűvel benőtt, elhanyagolt területeken és a települések határában. A kertekbe a háziállatok, elsősorban a kutyák (macskák), különböző madarak és vadon élő kisemlősök révén kerül be. Elsősorban április-május-júniusban és szeptemberben aktívak a kullancsok, éppen ezért most van itt az ideje a védekezésnek is. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) legfrissebb, 2021. márciusi összesítése szerint Szatmár megyében az Ixodes ricinus, tehát a közönséges kullancs és a Dermacentor reticulatus, azaz a „kutyakullancs” vagy „birkakullancs” van már jelen. Az ECDC hónapról hónapra frissülő térképeit — https://bit.ly/3aCsafR — bárki megtekintheti, ezekből pedig világosan látszik, hogy melyek Romániában a nagy fertőzéskockázatú területek, földrajzilag hol és melyik típusú kullancs fordul elő.
Betegséget terjeszthetnek
A kullancsok világszerte számos emberi és/vagy állati betegség átviteléért felelős, úgynevezett vektorszervezetek. Térségünkben a két legfontosabb emberi betegség a kullancs által terjesztett vírusos agyhártya-agyvelő gyulladás (meningoencephalitis) és a Lyme-kór, mindkettőnek a közönséges kullancs a vektora.
A kullancs által terjesztett vírusos agyvelőgyulladás jellegzetes, eurázsiai elterjedésű betegség: Franciaország nyugati határától kelet felé egészen Japánig, észak-déli irányban Skandinávia és a balti államok területétől Európa mediterrán térségéig előfordul. Közép-Európában a vírus okozta és kullancsok által terjesztett betegségek közül ez a leggyakoribb. A fertőzés az esetek jelentős részében tünetmentes. Az esetek kisebb részében 7–14 napos lappangási időt követően enyhe tünetek (láz, fejfájás, izomfájdalom, rossz közérzet, étvágytalanság, émelygés, hányinger, hányás stb.) jelentkeznek, majd néhány nap múlva a panaszok megszűnnek, teljes a gyógyulás. Minden ötödik betegnél azonban egy második, lázzal és a központi idegrendszer gyulladásával (rossz közérzet, magas láz, erős fejfájás, a nyak merevsége, hányás, tudatzavar, izombénulás) járó szakasz is követi az elsőt, a csípés utáni 3–4. héten. A betegség ilyenkor kórházi ellátást és esetenként intenzív kezelést igényel. Specifikus terápia nincs. Az ember egyrészt kullancscsípéskor, másrészt fertőzött szarvasmarha/kecske/juh nyers (forralatlan) tejének fogyasztásakor fertőződhet meg. A fertőzés védőoltással megelőzhető.
A Lyme-kór az északi félteke mérsékelt égövi zónájában a leggyakoribb, vektorok által terjesztett, baktérium okozta zoonózis (állatról emberre terjedő fertőző betegség). A megbetegedést 1975-ben, az Old Lyme városban (Connecticut, USA) jelentkező, elsősorban gyermekeket érintő, ízületi gyulladással járó járvány kapcsán írták le, ahol az ízületi gyulladást sok esetben jellegzetes bőrtünet előzte meg. Különböző tényezők arra utaltak, hogy a járvány valamilyen ízeltlábú vektorral terjedhet. Végül Willy Burgdorfer azonosította a betegség kórokozóját (Borrelia burgdorferi) 1982-ben, Ixodes kullancsok tápcsatornájából.
Legjellegzetesebb, az esetek 60–80%-ában előforduló klinikai tünete a vándorló bőrpír (erythema migrans), amely általában 7–10 napos (de minimum 48 órás) lappangási idő után, a csípés helyén jelentkezik. A bőrelváltozás mindig kis kerek folt formájában kezdődik, majd a széli részeken terjedve, középen halványulva gyűrűt formál. A bőrjelenséget enyhe helyi fájdalom, égő érzés, ritkán viszketés kísérheti, de felléphetnek nem specifikus tünetek (pl. magas láz, gyengeség, fejfájás, izom- és ízületi fájdalom, esetleg nyirokcsomó-duzzanat), valamint idegrendszeri tünetek is. Igen ritkán, a kezeletlen vagy nem megfelelően kezelt betegeknél napokkal, hetekkel, esetleg hónapokkal a kullancscsípés után idegrendszeri, mozgásszervi vagy a szívet érintő szövődmények (zsibbadás, végtagfájdalom, perifériás ideggyulladás, szívpanaszok) jelentkezhetnek, de a legtöbbször semmilyen társtünet nincs. Megfelelő adagban és ideig szájon át alkalmazott antibiotikummal általában jól gyógyítható, védőoltással nem megelőzhető betegség.
Mekkora a fertőzött kullancsok aránya?
Általánosságban igaz, hogy a kullancsencephalitis kórokozója ritkábban, míg a Lyme-kórt okozó baktérium gyakrabban fordul elő a legfontosabb vektorfajban, a közönséges kullancsban. Ez az előfordulási gyakoriság azonban nagymértékben függ a gyűjtési helytől, a vizsgálati módszertől és a kullancsok fejlődési stádiumától.
A Lyme-kór kórokozóját európai átlagban az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ tájékoztatása szerint a kullancsok 12 százaléka hordozza. Azonban az egyes fejlődési stádiumok érintettsége eltérő. A legfertőzöttebb területeken a lárvák körülbelül 1 százalékában, a nimfák >10 százalékában és a kifejlett kullancsok >20 százalékában mutatható ki a kórokozó. Az említett kórokozók gyakorisága a közép-európai országokban és a balti államokban a legmagasabb. Lyme-kór ellen az ember számára jelenleg nem áll rendelkezésre védőoltás. A szintén kullancs által terjesztett vírusos agyhártya-agyvelő gyulladás ellen viszont lehet védőoltást kérni.
Mit tehetünk ellenük?
A kullancsok ártalma, a vérszívás, kórokozók átvitele ellen egyénileg számos módon védekezhetünk, amit semmi nem pótol, és sokszor ez jelentheti a leghatékonyabb védelmet. Melyek ezek közül a legfontosabbak?
Erdei túrák alkalmával használjunk kullancsriasztó szereket, bőrünkre és ruházatunkra juttatva. A riasztószereket mindig a használati utasítás szerint alkalmazzuk, amelyből azt is megtudhatjuk, hogy milyen gyakran (hány óránként) javasolt az adott készítmény ismételt alkalmazása. Annak érdekében, hogy a kullancsok nehezebben érjék el a bőrfelületet, erdei kirándulások alkalmával viseljünk világos színű, hosszú ujjú, galléros inget, valamint sűrű szövésű, szintén világos színű nadrágot, a világos színű ruházaton ugyanis sokkal könnyebb észrevenni a sötét színű kullancsokat. Az inget tűrjük be a nadrágba, a nadrág szárát pedig a zokniba vagy a bakancsszárba. A túra/séta során rendszeresen pillantsunk a ruházatunkra, így hamar észrevehetjük a rajtunk mászó kullancsokat.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni a bőrbe fúródott, táplálkozását elkezdő kullancs mihamarabbi felfedezésének és eltávolításának fontosságát. Mivel a kullancs által hordozott kórokozók átvitele jellemzően csak a szúrást követően néhány óra múlva kezdődik el, ez általában eredményes módszer a kórokozók átvitelének megakadályozására.
Ehhez gondosan át kell vizsgálni azokat a bőrfelületeket, elsősorban a hajlatokat és a deréktájékot, ahová a kullancsok előszeretettel befúrják magukat. Mivel a kifejlett kullancs a vérszívás megkezdésekor anyajegyre is hasonlíthat, ezért figyelmes keresésre van szükség. Az eltávolításhoz egy vékony hegyű csipesz a legalkalmasabb, amellyel a kullancs a bőrhöz legközelebb eső részénél ragadható meg anélkül, hogy utótestét összenyomnánk. A kullancsot ezután határozott mozdulattal kihúzzuk rögzülési pontjából. A bőrből történő eltávolításukhoz speciális eszköz, kullancseltávolító kanál is vásárolható. Szükség esetén azonban két körmünk közé fogva, gyengén csavaró mozdulattal is kihúzható a kullancs, mert az a legfontosabb, hogy minél előbb eltávolítsuk bőrünkből. A sebet, ha lehetőség van rá, langyos, szappanos vízzel öblítsük le. Előfordulhat, hogy a kullancs eltávolításakor a bőrben marad a sebben apró, visszahajló horgocskákkal rögzült szájszerv. Ez azonban a kórokozó-átvitel szempontjából már nem jelent veszélyt, így ha nem tudtuk kiszedni, akkor mint egy apró szálka, idővel magától kilökődik a bőrből. Célszerű a befúródott kullancs helyét és eltávolításának idejét a naptárba feljegyezni, hogy az esetleges betegségtünetek megjelenésekor tájékoztathassuk az orvost a kullancscsípés időpontjáról.
Bumbuluţ Krisztina
