Kinek nyögdíj, kinek nyűgdíj

Míg jelenleg az országos átlagnyugdíj 1600 lej (325 euró), de Szatmár megyében csak 1325 lej (269 euró), a minimálnyugdíj pedig 800 lej (162 euró), addig a hivatalosan megállapított minimális megélhetési szint Romániában egy személyre 2552 lej (519 euró). Akinek csak feleannyi a pénze, az éljen csak fél életet! Majdnem egymillióan élnek az országban minimálnyugdíjból, nem csoda hát, ha a szegénységi szint alatt élő mintegy 3,5 millió romániai embernek a nagy része a nyugdíjasok közül kerül ki. Mi mást tehetnek így, minthogy nyögnek nagyokat, innen a nyögdíj. Persze a minimálbérből élő sem ugrálhat nagyokat, 1386 lejt kap kézhez, 282 eurót, ennyi máshol bizony csak zsebpénz.

A kisnyugdíjas munkásnő csak az olcsó csirkehúst veheti meg, esetleg sertés- és marhacsontokat, a fehérjeszükségletét pedig a napi egy csésze tej hivatott fedezni. Havonta vesz egy vajat és húsz tojást, naponta tejet és kenyeret, a paprikás krumpli, a sült hagymás borsó és lencse meg a laskafélék (ízzel főleg) a fő ételei, de külön kívánságai már nem lehetnek. Ruhát sok éve nem vett már, és csak a templomozással él valamicske közösségi életet. A gáz miatt a téli hónapok persze sokkal nehezebbek. A napfényes szép öregkornak a valóságban nyoma sincs, a regényekben esetleg, és szürke reménytelenségben telnek a napjai, nyög hát nagyokat szegény. Ha minderről a bársonyszékben ülők mit sem tudnak, akkor nagyon bűnösök, de ha ismerik a helyzetet, és azt a szőnyeg alá söprik, akkor valódi szörnyetegek, Nérók, Vlad Ţepeşek.

A hatalmon lévőknek viszont az öregek havi járandósága egy valódi nyűgdíj, nyűg a nyakukon, úgy szeretik, mint púpos a hátán levő púpot. Az ötmillió nyugdíjas léte mihaszna dolog, akárcsak a tanügy vagy az egészségügy, ezekre egy krajcárral sem adnak többet, bármi is történjék. Mindenki a pénzért lesz politikus, és nem azért, hogy öregeket, gyerekeket vagy betegeket pátyolgasson. A nagy szemforgató beszédeken, retorikán túl a romániai nyugdíjasok zöme haszontalannak tartott, másodrendű állampolgár, akárcsak a méheknél a herék. Őralucasága már be is jelentette, hogy senki se számítson nyugdíjemelésre, esetleg 2022-ben, és csak az infláció mértékében. És azt is megemlítette kedvesen, hogy a mai 1500 lejes átlagnyugdíjnak néhány év múlva már csak 500 lej lesz a vásárlóértéke. A nők már csak ilyen érző, vibráló lelkek.

Ez a hazai sanyarú nyugdíjaskor nem újdonság, szinte mindig is így volt, rendszertől függetlenül, mert mifelénk az öregek hivatalos tisztelete és értéke nem európai jellegű, hanem sokkal inkább eszkimós. Azért jött azonban mégis szóba, mert az ország urai újabb lehetőséget találtak az öreg csontok ropogtatására. A kormány a legújabb ötletét szándéknyilatkozatban tudatta az EU-val, és arról szól, hogy ezután az átlagéletkor növekedésével párhuzamosan és folyamatosan a nyugdíjkorhatárt is emelni fogják. Mert mégiscsak felháborító, hogy a mai nyugdíjasok azzal az előre megfontolt és aljas szándékkal vonulnak nyugállományba 65 évesen, hogy legalább még 15–20 évig éljenek aranyéletet a kormány krajcárjain. A román média szerint a kormánynak az lenne jó, ha az embereknek egyszerre állítanák ki a nyugdíjazási és az elhalálozási papírokat is, de hát ez csak szervezés kérdése.

Tisztelettel,
Dr. Zagyva Miklós