Kortárs képzőművészeti biennálé
A Szatmár Megyei Múzeum és a G. M. Zamfirescu Kulturális Központ közös szervezésében nyílt meg péntek délután a Fehér/Fekete című képzőművészeti kiállítás. A Szatmár Megyei Múzeum képzőművészeti részlegén (Vécsey-ház) lévő, 30 év után című tárlat 2019-re volt tervezve, de ez akkor elmaradt, az Iparosotthonban a Fehér/Fekete Vírusnapló című tárlat olyan munkákból áll, melyek a világjárvány idején készültek.
A kiállított anyagokat figyelve számtalan kérdés vetődik fel a tárlatlátogatókban: milyen eszközök állnak a művész rendelkezésére mondanivalójának a kifejezésére, ha csupán a fehéret és feketét, valamint annak árnyalatait használja; mennyire van korlátozva a kifejezési mód, ha a képzőművész elutasítja a színek használatát? A festőtől, a grafikustól vagy bármelyik más képzőművészeti stílus képviselőjétől függ, hogy milyen formai eszközökkel fejezi ki az érzéseit. Mert a művészet egyik fontos feladata az érzések kifejezése egy-egy kor szellemének és elvárásainak megfelelően, vagy a művész konok, meg nem alkuvó sajátosságaival. A képzőművészet aránylag nagy százalékban elment az absztrakt irányába, viszont vannak olyan alkotók, akik a huszonegyedik század emberének üzenve még mindig konzervatív módon viszik vászonra azokat a meglátásaikat, melyek bennük születnek meg, de ezeket az érzéseket igyekeznek megosztani másokkal is. Ahhoz, hogy egy képzőművészeti alkotás minél több ember számára vonzó legyen, az alkotó olyan érzéseket kell kifejezzen, melyekkel minél többen tudnak azonosulni. A művésztől függ az, hogy a pozitív vagy a negatív érzéseket milyen mértékben tudja csupán az alapszínek felhasználásával ábrázolni. Amikor minél több ember vonzásáról beszélünk, nem egyfajta populista művészetről beszélünk, hanem minél több műértőről. A színes festményeken több kifejezési mód áll a művész rendelkezésére, a fekete-fehérnél csak árnyalati különbségekre van lehetőség, nagy részben el kell dönteni, hogy az életképek, az érzelmi különbségek feketék vagy fehérek.
A pénteken megnyílt két tárlatot figyelve lényeges különbségeket figyelhetünk meg a kiállított munkák között. A Vécsey-házban azok a munkák találhatók, melyek a világjárvány előtt készültek, az Iparosotthonban pedig azok, melyek a világjárvány megjelenése után. Máskor hosszabb idő telt el, hogy az érzésvilág és a kifejezési mód ilyen jelentős változáson menjen át, most ehhez egy-két év is elegendő volt. Az utóbbi képek sokkal absztraktabbak, sokkal bonyolultabbak, egy sokkal zaklatottabb érzésvilágot fejeznek ki.
A január 3-ig látogatható tárlatokon a Vécsey-házban 21, az Iparosotthonban pedig 24 kortárs képzőművész munkái tekinthetők meg.
Elek György
