Középkori történelem modern köntösben

Hazánk északkeleti részében, az azonos elnevezésű folyó partján fekszik Szucsáva városa. Története szorosan összeforrt Moldva múltjával és fejlődésével. Egészen a 13. századba ugrottunk vissza, midőn a város keleti részén fekvő egykori fejedelmi vár romjaiban — ma a nevezetes Bukovinai Nemzeti Múzeumban tettünk látogatást.

1388-ban I. Péter (Petru Muşat), Moldva fejedelme áthelyezi fővárosát Szeretvásárról (Siret) Szucsávára (Suceava), és rögtön két erődöt is építtet a város keleti és nyugati oldalába. Mindkettő a főváros védelmére szolgált, és az új moldvai állam függetlenségének védelmi pilléreit képezték. A fejedelmi vár alapelrendezése a lengyel balti építészeti stílushoz hasonlóan szabályos téglalap alakban épült, sarkaiban és oldalában összesen hét bástyával. A falakat 2 méter vastag, habarccsal kitöltött kőből és zúzott téglából építették, fagerendákkal segítve az esetleges repedések és megsüllyedések elkerülését. Egy 1,5 méter sugarú, félkör alakú kapun lehetett bejutni a várba, ami a déli oldalban helyezkedett el. Középen nagy belső udvar volt, a falak mentén pedig mély, boltíves pincéket alakítottak ki. A falaktól 4 méterre körbe változó mélységű védelmi árkot ástak.

Az erőd átalakítását és kibővítését I. Sándor (Jó Sándor/Alexandru cel Bun) fejedelem szorgalmazta. Délen az erőd falával párhuzamosan még egy falat húzatott fel azzal a céllal, hogy megvédje a bejáratot. Kikövezte a belső udvart és a várhoz vezető bekötőutakat is.

Moldva leghíresebb és leghosszabb ideig uralkodó fejedelme III. István

(Nagy István/Ştefan cel Mare) volt 1457–1504 között. Ebben az időben élte fénykorát a város, annak ellenére, hogy közben három támadás is érte.

Először 1476-ban II. Mohamed szultán vette ostrom alá a várat, de nem sikerült elfoglalnia. Rávilágított viszont a védelmi rendszer gyengeségeire, amiket az uralkodó azonnal orvosolt. Egy második fallal vonták körbe a teljes várfalat, így megduplázva az eddigi 2 méteres vastagságot, illetve a bástyák félkör alakú megerősítést kaptak.

Másodszor 1485-ben ismét a törökök támadták meg, II. Bajazid oszmán szultán vezetésével, de ennek a támadásnak is ellenállt.

A harmadik ostromra 1497-ben került sor a lengyelek részéről. A három hétig tartó támadást maga Albert János lengyel király vezette.

A krónikák úgy emlékeznek meg róla, hogy amit nappal leromboltak, az csodával határos módon éjszaka felépült, így kapta a fejedelmi vár a meghódíthatatlan elnevezést.

III. István halálával viszont ez a sikersorozat megszakadt, s a vár a török kézre került. 1564-ben a szultán parancsára Alexandru Lăpuşneanu feltölti fával a várat, és felgyújtja, a fővárost pedig átköltözteti Jászvásárra (Iaşi).

A tűzkár után újra megerősítették, de 1675-ben török felszólításra Dumitraşcu Cantacuzino ismét lerombolja.

Miután a fejedelmi vár több mint kétszáz éven át volt a moldvai fejedelmek fő rezidenciája, a rombolás után már senki nem újította fel, sőt, a 17. században egy földrengés is rásegített a teljes pusztulására.

Az erődítményt először Karl Romstorfer osztrák építész tárta fel. 1895 és 1904 között kiásatta a már betemetett és bokrokkal benőtt épületmaradványok jelentős részét. Az 1950-es években aztán elkezdődött az erődítmény módszeres régészeti feltárása, majd a vár maradványainak felhasználásával múzeumot alakítottak ki.

2004-ben a vár felkerült a történelmi műemlékek listájára, és 2006-tól kezdődően minden évben helyt ad a Középkori Művészetek Fesztiváljának.

A vár- és védőfalakból álló középkori építészeti maradványt végül egy négyéves projekt keretén belül helyreállították, és 2016-tól állandó kiállítások fellegvárává, Bukovina Nemzeti Múzeumává vált.

Ennyi történelmi lecke után jogosan merül fel az emberben a kérdés, hogy vajon miért is érdemes meglátogatni ezt a középkori erődöt.

Visszanyúlni a gyökereinkhez, feleleveníteni a történelem kifakult lapjait, érdekessé és látványossá tenni a mai felgyorsult világ számára is bizony nehéz feladat, de annál szebb. Mi sem gondoltuk volna, hogy a modern kor technikai vívmányai, mint a nagy kivetítők, mozgásérzékelő szenzorok, prezentációs eszközök, falra vetített videók át tudják adni a vár dicső múltjának hangulatát… és mégis.

A vár már látványában is igazán impozáns. A hídon végigsétálva érkeztünk meg a bejáratához, miközben alattunk nyújtózkodott a védelmi árok. A vastag falak között masszívan ékelődik a fémbordákkal megerősített faajtó. Befelé haladva a boltíves folyosón kezdődött meg a kaland, midőn az első berendezett terembe léptünk. A vizuális élmény nemcsak a kiállítási tárgyak által, de a hozzájuk kapcsolódó videókon át is megszólított. Fegyvertár, kovácsműhely, a fejedelmek történelmét bemutató zászlók, vértek. Az ásatásokon feltárt középkori leletek, rajtuk a gyakran visszatérő moldvai címer (a bölényfej, szarvai között az ötágú csillaggal, jobb oldalán a nap, míg bal oldalán a hold karéja foglal helyet), misztikus állatok képei, kápolna. Hatalmas könyvből, virtuális lapozással olvashatjuk és nézhetjük a város történelmét, digitális térképen láthatjuk a többi erőd elhelyezkedését, és kivetítő segítségével középkori népviseletbe is öltözhetünk.

Ha mindez még mindig nem lett volna elég vonzó, akkor a bástyák között sétálva elénk táruló széles panoráma a városról és az esti fényekben a vár falain megelevenedő csatajelenetek biztosan meggyőznek mindenkit arról, hogy kihagyhatatlan élmény a fejedelmi erőd meglátogatása.

Szöveg: Habarics Ilona

NÉZZE MEG A FOTÓSOROZATOT IS!