×
2024. 03 28.
Csütörtök
Gedeon, Johanna
15 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Publicisztika

Láthatatlan módon történő megújulás

2021.03.08 - 20:01
Megosztás:
Láthatatlan módon történő megújulás
Zoltán és felesége, Zelma rendszeresen sétálnak a Szamos-part mellett elhúzódó töltésen. Nem egyszer elmennek a város közelében lévő falvakig, közben megfigyelik a természet életében végbemenő változásokat.

A rendszeres séták megfigyelései megerősítik bennük azokat az ismereteket, melyeket egykoron az iskolában sajátítottak el, akkor megválaszolatlan kérésekkel az elméjükben: mire jó ez a tudás, mi hasznuk lesz az élet során az ilyen nehezen elraktározható és megőrizhető elméleteknek? Az ébredő természetet átölelő napsugár egyre nagyobb hatással van az élővilágra. Táplálja, növeli, érleli…, ahhoz, hogy eredményes legyen a természetesnek és megállíthatatlannak kialakult munkafolyamata, segítségre szorul, az emberek segítségét várja, kéri, hogy a természet és az ember közösen tegye hatékonnyá a tavasz ébredésének folyamatát.

Zoltán és Zelma a tömbházból kiszabadulva úgy érzi, mintha ez a felszabadulás visszavezetné őket a hajdani, bűntelen, ember előtti állapotba, és ott állnának a tisztaság eszmény teljes valóságában. A napsugarak már felszárították a töltésen lévő padokról a harmatot, megmelegítették azokat annyira, hogy meg lehet pihenni rajtuk. Zoltán egy-egy pihenéskor elmondja, hogy nem pihenni jön ki a tömbházból, mégis mindig hasznosnak tartja az üldögélést, mert néhány perc alatt olyan megfigyeléseket tehet, amikre másként nem volna lehetősége. Párhuzamot von az emberek viszonya és az ébredő élővilág között. A fű már korábban nőni kezdett, itt-ott megjelentek a tavaszi virágok is, egyesek most fakasztják a rügyeiket, de vannak olyanok is, melyek már virágba borultak, és árasztják az illatokat. Megjelentek a rovarok is, segítenek a virágok beporzásában, az állatok és a növények — ha ösztönszerűen is — jobban érvényesítik az egymásrautaltság szükségességét, mint az emberek.

A szép tavaszi vasárnap megmozgatta az embereket. A padon ülve nyomon lehet követni, kik milyen társadalmi csoportokhoz tartoznak. A legtöbben az idősebb korosztályból menekültek ki a bezártságból. Nem a városi parkot választották, ahol elég sokan ülnek ki a padokra, vagy körbe-körbe sétálnak a napsütésben. A városszéleken — főként a Szamos-parton — sokkal előnyösebb. Itt az amúgy minden szabályt betartani igyekvő idősebb emberek is megengedik maguknak, hogy lehúzzák a szájukról és az orrukról a maszkot, mert nem vitás az, hogy zavarja őket, hiszen amúgy is nehezen veszik a levegőt, főként egy hosszabb séta után. Lassan sétálnak, s közben a bekövetkezett változásokról beszélnek. Elmondják, milyen volt régen a folyó árterülete és a töltés másik oldalán lévő terület. Emlékeik a régiekhez kötődnek, amikor jobb esetben szántóterületek húzódtak el a töltés bal oldalán, de a legtöbb helyen kihasználatlan volt az a rész, egyes helyeken bozótos, máshol füves zöldövezet. Megértik, hogy számukra a múlt volt szebb, de el kell fogadni a jelent, mert az azoknak szebb, akik most élik életük virágzó időszakát.

Az árterületen gyerekek fociznak. Nem annyian, mint évtizedekkel ezelőtt, amikor a tömbházakban élő gyerekeknek és fiataloknak jó kikapcsolódás volt a mozgás és a sportolás. Abban az időben nem beszélt senki arról, hogy mozogni kell: a fiatalok számára természetes volt, az idősebbek pedig dolgoztak annyit, hogy nem szenvedtek mozgáshiányban. Azok sem, akik szellemi munkát végeztek, mert a hivatalos munka után megtalálták a módját annak, hogy valamit barkácsoljanak, aki csak tehette, egy-egy kis földterületet is megművelt. Unalmasnak tűnik az ilyenszerű visszaidézése a múltnak, nem csak a fiatalok számára idegen, a középkorúak is mosolyognak, ha valaki ilyen történeteket idéz.

Zoltán és Zelma, miután befejezte a sétát, a városközponton keresztül megy haza, ahol virágárusok kínálják a nőnapi csokrokat, virágszálakat… Zoltán is vásárol virágokat. A jó kívánság, a szeretet átadása, az örömszerzés közel áll hozzá, bár gyakran megjegyzi, hogy azt naponta kell gyakorolni, hogy ne egy szokás, egy kényszer legyen, hanem egy természetes állapot, ami természetes módon vár befogadásra és viszonzásra. Tavasszal látványos módon újul meg a természet, az embernek naponta láthatatlan, de érezhető módon kellene megújulnia.

Elek György