Lelki egészségünket is támadja a koronavírus

A lelki egészség világnapjáról 1992 óta emlékeznek meg minden év október 10-én, a Lelki Egészség Világszövetségének kezdeményezésére. A világnap célja a figyelemfelkeltés, valamint a pszichiátriai problémákhoz és a pszichiátriai problémákkal élőkhöz kapcsolódó előítéletek elleni harc, valamint a lelki egészség középpontba állítása. Az idei világnap témája: Lelki egészséget mindenkinek!

Ebben az évben fokozott stressznek van kitéve az egész világ: amikor mindennapi életünket felkavarja egy váratlan egészségügyi vészhelyzet, illetve megjelennek ehhez kapcsolódóan ránk is ható korlátozások, az a gondolkodásmódunkra nézve mindenképpen kihívást jelent, hiszen lassan alkalmazkodnunk kell a megváltozott élethelyzethez. Ennek nyomán észlelhetünk magunkon enyhe vagy közepes súlyosságú hangulatváltozásokat is, megtapasztalhatjuk a szomorúságot, frusztrációt, zavartságot és olyan új érzéseket, amelyek korábban alig voltak ránk jellemzők.

Mi, emberek alapvetően szeretünk rendszerben élni, dolgozni, szokásokat alakítunk ki az élet minden területén, amikor azonban a tevékenységeink korlátozottá válnak (például át kell állni az online oktatásra, egyéb, megszokott társas tevékenységek kimaradnak), akkor bár alkalmazkodunk, de sokszor belső súrlódások és ellenállás árán.

A járványügyi helyzethez történő alkalmazkodás többnyire öntudatlanul is sok érzelmi energiát igényel, ezért a megfelelő és hatékony megküzdési mechanizmusokra nagy szükségünk van, hogy mentálisan és érzelmileg is rugalmasak maradhassunk. Mindez azonban azzal kezdődik, hogy figyelemmel kísérjük a kialakult helyzetre adott személyes stresszreakcióinkat, válaszainkat.

Egy másik fontos felismerés is megállapítható a jelenlegi egészségügyi válsághelyzettel kapcsolatban, amire ez a vírus is emlékeztet bennünket, mégpedig hogy az élet egyáltalán nem statikus, sőt, meglehetősen dinamikus. Nem számít, életünk melyik szakaszában vagyunk, és lényegtelen, hogy mások ezt mekkora szorongással élik meg, a változás állandó. Ami pedig talán még fontosabb felismerés, hogy a változás számunkra is elkerülhetetlen, ennek befogadása azonban a legtöbbször küzdelmes élethelyzeteket teremt.

Annak érdekében, hogy jobban felismerjük és megismerjük a gondolatainkat, érzéseinket, érdemes szakmai segítséget kérni, olvasni a témáról, vagy akár kipróbálni valamilyen tudományos alapokra épített mentálhigiénés alkalmazást. Ezek alapelve, hogy segítsenek nekünk azokra a dolgokra koncentrálni, amelyeket képesek vagyunk befolyásolni, alakítani, azaz konkrétan mi az, amit a következő időszakban teszek, vagy akár az is, hogy felismerjük, mire van az adott pillanatban szükségünk, hogy azt érezzük, hogy jó irányba haladunk.

Stresszhelyzetkezelés

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása alapján összeszedtünk pár megfontolandó szempontot a járvánnyal kapcsolatos stresszhelyzet kezelésére.

— Törekedjünk a mértékletességre a vírus terjedéséről szóló hírek olvasásával, hallgatásával kapcsolatban! Természetesen fontos a megbízható forrásból érkező információ annak érdekében, hogy meg tudjuk védeni magunkat és hozzátartozóinkat, de a médiafogyasztás túlzott mértéke szorongáshoz, pánikhoz vezethet. Napi egy-két alkalommal elegendő tájékozódni.

— Az otthoni vagy kórházi karanténba került, a mindennapi életből hirtelen kiszakított emberek körében különböző megterhelő érzelmi reakciókat tapasztalhatunk. Fontos, hogy rendszeresen tartsuk velük a kapcsolatot, segítsük az egészséges életmód fenntartását, és amennyire csak lehet, fektessünk hangsúlyt az otthon végezhető mozgásra, kikapcsolódásra, rendszeres pihenésre.

— Gyermekek számára is félelmetes és szorongáskeltő lehet ez a helyzet, hiszen észlelhetik, hogy megváltozott körülöttük a világ, még akkor is, ha nincsenek direkt kapcsolatban fertőzöttekkel. Az is megtörténhet, hogy egyik napról a másikra beszüntetik tanintézetükben a fizikai oktatást, és át kell térniük az online tanulásra. Ilyenkor picivel több figyelmet és törődést igényelnek. Koruknak megfelelően türelmesen és őszintén beszéljünk velük a vírusról, valamint tegyük lehetővé, hogy kifejezzék aggodalmaikat, negatív érzelmeiket, félelmeiket! Igyekezzünk egy biztonságos és támogató közeget biztosítani számukra, ahol megoszthatóvá válnak az aggodalmaik.

–– Próbáljunk jó példát mutatni, mert a gyerekek a felnőttek viselkedéséből tanulják meg, hogyan kezeljék saját nehéz érzelmeiket. A családi szokások, a rutin fenntartása például növeli a biztonságérzetet. Ha a gyerekeknek otthon kell maradniuk, bátorítsuk őket a koruknak megfelelő játékokra, aktivitásokra! Lehetőleg törekedjünk arra, hogy a gyerekek együtt maradhassanak a szülőkkel, elsődleges gondozókkal! Abban az esetben, ha mégis szét kell őket választani, ügyeljünk a rendszeres, kiszámítható kapcsolattartásra!

— A koronavírus sajnálatos módon az idősebbekre és a krónikus betegségben szenvedőkre a legveszélyesebb. Az idősebb emberek általában nehezebben viselik a hirtelen változásokat. Ilyenkor szorongóbbakká, dühösebbekké, türelmetlenebbekké vagy éppen zárkózottabbakká válhatnak. Fontos, hogy gyakorlati dolgokban és érzelmileg egyaránt támogassuk őket. Világosan megfogalmazott, egyértelmű üzeneteket osszunk meg velük a járvány veszélyeiről és a biztonsági előírásokról! Vegyük figyelembe, hogy a felfokozott érzelmi állapot miatt akár többször is el kell ismételni mondandónkat! Legyünk türelmesek, és segítsük őket, hogy minél kevésbé legyenek kitéve a fertőzés lehetőségének!

Kiemelendő még, hogy ismerjük el, köszönjük meg, és amivel tudjuk, mi is segítsük az egészségügyi dolgozók és a fertőzötteket egyéb módon támogatók fáradhatatlan munkáját. Végül, de nem utolsósorban legyünk elfogadók a koronavírus-fertőzéssel kezelt emberekkel, ne kapcsoljuk össze nemzetiségükkel vagy etnikai hovatartozásukkal a fertőzöttségüket! A koronavírus-járvány a világ különböző részein terjed, így származástól függetlenül bárki elkaphatja — erről senki sem tehet.

Bumbuluţ Krisztina