×
2024. 03 29.
Péntek
Auguszta
13 °C
enyhe intenzitású szitálás
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Publicisztika

Magunkkal húzni a gyerekeket

2020.08.10 - 17:42
Megosztás:
Magunkkal húzni a gyerekeket
Tamásnak nem sikerült az érettségije. Ezt már akkor megjósolták neki, amikor szülei unszolására elméleti líceumban tanult tovább. A felvételin nem érte el az ötös átmenőt, de szülei addig jártak, amíg felvették.

Tanárai mindig mondták, hogy jobb lenne, ha szakiskolába járna, ahol megtanulna egy jól fizető szakmát, és nem lenne se munkahelyi, se anyagi problémája a továbbiakban. Ahogy az elég gyakran megtörténik, a szülei erről hallani sem akartak. Mi az, hogy az ő gyereküknek nem lesz érettségije?! Azokat a tanácsokat, melyek hasznosak lehettek volna a gyerek számára, a szülők nem hallgatták meg. Pedig jobb lett volna, ha a szakiskolában szakmát tanul, majd a munka mellett leérettségizik.

Tamás szülei nem az egyedüliek, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy gyerekük elméleti oktatásban részesüljön — magyarázza az osztályfőnök. Nem lehet velük elhitetni, hogy ezzel csak ártanak neki. Nem a szülők vágyai kell hogy teljesüljenek, hanem a gyerekek számára kell biztosítani azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik a kibontakozásukat. Azzal, hogy leérettségiznek, nem biztos, hogy találnak olyan munkát, ami hosszú távon biztos megélhetést garantál.

Tamás, amikor elkezdte a kilencedik osztályt a város egyik neves középiskolájában, egyáltalán nem gondolt arra, hogy mi lesz, ha leérettségizik. Nem tervezte, hogy egyetemre megy, annyit remélt csupán, hogy ha nem szakiskolába jár, nem kell majd fizikai munkát végezzen. Ezt hallotta a szüleitől is, emiatt volt nyugodt és reménykedő. A középiskolát úgy végezte el, hogy minden évben súrolta az átmenés határát. Túl sok elméleti ismeretet nem halmozott fel magában a középiskolai évek során, és a szakma tanulásáról is lemaradt. Ezek után mégsem maradt számára más lehetőség, mint elhelyezkedni egy magánvállalkozó által működtetett cégnél.

Tamás édesanyja nem érzi úgy, hogy rosszul döntött, amikor fiát elméleti líceumba íratta. Mondhatja azt, hogy amiatt nem sikerült a fia érettségije, mert rossz a rendszer, vagy azt, hogy a járványhelyzet megakadályozta a felkészülésben, számtalan magyarázattal lehet előjönni, arról viszont nem esik szó, hogy a gyerek nem tanult, továbbtanulni nem akart, s arról sem esik, hogy ez esetben mire számítottak.

— Ha munkát vállalok — mondja Tamás —, nem lesz időm az érettségire felkészülni. Egy év talán beleférne, ha biztos lenne, hogy jövőre sikeres vizsgát teszek. Ha akkor sem sikerül, akkor… Azon még nem gondolkodtam, mi lesz, ha megszerzem az érettségi diplomát. Jó lenne találni egy olyan főiskolát, ahova könnyen bejuthatok. Amíg ott tanulok, lesz időm átgondolni, hogy végül is mit akarok. Valahogy fékezni kell a jelenlegi feszültséget, aminek a fókuszában vagyok. Anyám nyugtat, hogy ne csüggedjek el, mert minden megoldódik, apám folyton azt veti a szememre, hogy én is mamahotellakó leszek. Most van véleménye, amikor viszont kilencedik osztály előtt dönteni kellett, hallgatott.

Tamás volt osztályfőnöke úgy tekint rá, mint szemléltető eszközre. Szülőknek hozza fel példaként, hogy nem szabad így gondolkodni. Elméleti líceumban csak az tanuljon, aki főiskolát vagy egyetemet akar végezni, mert akinek nem ez a célja, elveszít négy évet. Aki nem tervezi a továbbtanulást, az jobban teszi, ha szakmát tanul, mert úgy könnyebben talál munkát.

Ez így szépen hangzik, elméletileg egyetértenek vele a szülők és a gyerekeik is, csupán azzal nem értenek egyet sokan — függetlenül attól, hogy hol tanul a gyerek —, hogy előbb-utóbb dolgozni kell. A fiatalok pedig válogatnak a munkahelyek között. A legtöbben a divatos szakmák iránt érdeklődnek.

Tamás osztályfőnöke azt hiányolja, hogy a diákok között kevesen vannak, akik hivatást választanak. Nem jól fizető szakmát, nem olyat, hogy sok szabadidejük legyen, vagy akár olyat, hogy sokat utazzanak, hanem hivatást. Ezt pedig jogosan lehet szülői hibának tekinteni. A hivatásválasztást lehet ösztönözni példamutatással, vagy biztatni a gyereket, hogy többre vigye, mint amennyit a szülők elértek. Ahhoz, hogy egy gyerek többre vigye, mint a szülei, elsősorban arra van szükség, hogy a szülők pótolják az addigi mulasztásaikat. Ne ott folytassa a gyerek, ahol a szülő abbahagyta a tanulást és az éltre való felkészülést, hanem ismerjék meg azt, ami a korábbi életükből kimaradt. Az elején ne előre tolják a gyereket, hanem húzzák maguk után.

Elek György