Magyar Lóránd: „Célunk, hogy segítsük a hazai termelőket”(X)

Ritkán fordul elő, hogy a két ország egyetért valamilyen témában, az Európai Unióból behozott rossz minőségű áruk esetében azonban két évvel ezelőtt szerencsére ez is megtörtént. Rövid időn belül mindkét ország kormányfője felhívta a figyelmet arra, hogy az egykori kommunista, kelet-európai államokba érkező nemzetközi termékek sokkal gyengébb minőségűek, mint azok, amelyeket az öreg kontinens nyugati részén árulnak. A két ország nyilvánosságában komoly visszhangot kapott az ügy, az Európai Unió alapító államaiban azonban nem is foglalkozott vele sem a sajtó, sem a politikum. Ha egyszerűen akarunk fogalmazni, újabb ékes bizonyítéka annak, hogy az uniós csatlakozás elsősorban egy újabb szabadpiacot jelentett a tőkeerős nyugati befektetőknek, miközben a hazai termelők teret veszítettek. Mezőgazdasági szakemberként ezt ismerte fel Magyar Lóránd, aki miután négy évvel ezelőtt parlamenti képviselő lett, a hazai termelők és gazdák segítését tekintette az egyik legfontosabb feladatának, miközben azt sem felejtette el, hogy egykori városi tanácsosként a megyeközpont problémáira is oda kell figyelnie. A parlamenti választásokon ismét megméretkező képviselővel a gazdák és Szatmárnémeti megoldás előtt álló problémáiról és az eddigi megvalósításairól beszélgettünk.

      — Pár héttel ezelőtt kinn voltunk a Kossuth-kertben, és csak gratulálni tudunk a Szatmári Termékek Vására megszervezéséhez… Ugyanakkor megjegyeznénk, hogy sokan panaszkodtak, hogy nem tudták helyben megkóstolni a szemet csalogató termékeket…

— Megértem az elégedetlenségüket, de mindenkinek el kell fogadnia, hogy rendkívüli időket élünk. A koronavírus-járvány nem csak a mi, hanem az egész világ életét a feje tetejére állította. Ezért már azt is nagyon nagy eredménynek tartom, hogy ebben az időszakban meg tudtuk tartani a termékvásárokat, sőt, kijelenthetem, hogy a szatmáriak körében pár hónap alatt egy elismert és várva várt rendezvénnyé tudtuk formálni azokat. Az első alkalommal kissé én is izgatott voltam, hiszen fennállt a lehetősége annak, hogy alig néhányan jönnek majd ki. Ehhez képest két napig tele volt a Kossuth-kert, volt olyan hely, ahol sorban álltak a termékekért, közben pedig arról beszéltek, hogy a következő alkalommal még milyen termelőket hozzunk ki. Remélem, ez a rendhagyó időszak pár hónapon belül véget ér, és akkor valóban egy igazi, családias hangulatú, szatmári rendezvénnyé alakul ez a kezdeményezés.

      — Akkor nyugodtan kijelenthető, hogy elérték a céljukat?

— Ezt azért nem mondanám, de úgy vélem, hogy egy sikerekkel kecsegtető út elején járunk. Nem vagyunk könnyű helyzetben, hiszen mikor harminc évvel ezelőtt ránk szakadt a demokrácia, azt hittük, hogy minden, ami nyugati, legyen az Coca-Cola vagy éppen éppen McDonald’s, az mindannyiunk számára nagyon jó, hiszen trendi és európai. Majd jött az uniós csatlakozás, amit szintén mindenki várva várt, hogy aztán ráébredjünk, hogy ez egy meghatározott cukorkvótával is jár, amelynek következményeképpen bezárták például a nagykárolyi cukorgyárat, a helyi gazdáknak pedig így már nem éri meg egy hektáron cukorrépát termeszteni, hiszen nincs kinek átadni. Majd jöttek a nagy áruházláncok, amelyek olcsóbban szerzik be Lengyelországból a tejet, mint Romániából, a hazai gazdák és a termelők pedig nehéz helyzetbe kerültek. El kell fogadnunk, hogy az Unió alapító tagállamai elsősorban a saját érdekeiket veszik figyelembe, ezért nekünk nagyon oda kell figyelnünk az apró részletekre, amelyek során kihasználjuk az EU-s támogatásokat, ugyanakkor nem felejtjük azt sem, hogy mi erdélyiek, partiumiak és szatmáriak vagyunk. Olyanok, akik több száz éve foglalkoznak szőlőtermesztéssel, ezért sokkal jobb minőségű és sokkal olcsóbb nedűt tudnak ajánlani a vasárnapi ebédhez, mint azok, akik csak egyszerű, külföldi borkészítők. De ez csak egy példa. Ide sorolhatnám a hazai és külföldről behozott zöldségek íze közötti különbséget, vagy a helyi juhász sajtja és a több napig utaztatott francia áru közötti különbséget. De az élelmen kívül a Szatmári Termék védjeggyel ellátott termékek között megtalálhatók bőrdíszművesek, cipészek árui, akárcsak a kézzel készített ruhaneműk is. Eltökélt célunk, hogy segítsük a hazai termelőket, és megértessük az emberekkel azt, hogy mindannyian egy hajóban evezünk. Hallottam olyan visszhangokat is, hogy ezek a termelők előnyben vannak, hiszen piaci körülmények között árulnak, és nem adóznak. De ebben az esetben figyelembe kell venni azt, hogy ezek az emberek a bevételeiket visszatérítik a szatmári gazdaságba, és talán ez a legfontosabb cél: hogy egymás termékeit fogyasszuk, egymás szolgáltatásait vegyünk igénybe, a körforgásban itthon maradjon a pénz, a mezőgazdász terméke aztán a szatmári asztaloshoz vagy a szobamázolóhoz kerüljön.

      — Ezt olyan szépen mondta, hogy már alig várom, hogy kilátogassak a következő rendezvényükre. Mikor lesz?

— A Szatmári Termékek Vásárát minden hónap második hétvégéjén megtartjuk. Eddig a Kossuth-kert adott neki otthont, november 7-én és 8-án pedig a központi parkban, az úgynevezett „régi főtéren” tartjuk meg. Decemberben aztán a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal által megrendezésre kerülő Karácsonyi Vásár keretén belül lesznek kinn az árusaink egy hónapon keresztül a központi parkban. Várunk szeretettel minden árust, vásárlót és nem utolsósorban minden újító ötlettel előálló állampolgárt, ugyanis mi komolyan gondoljuk azt a szlogent, hogy együtt fejlesszük Szatmár megyét.

      — Azt követően, hogy önök hárman — azaz Magyar Lóránd, Nagy Szabolcs és Turos Lóránd — kerültek a befutó helyekre, Kereskényi Gábor szatmárnémeti polgármester a közösségi oldalán írt arról, hogy rendkívül örül annak, hogy mindhárom esélyes helyre olyan jelölt került, aki korábban városi tanácsos volt. Eddig elsősorban a vidékiek gondjairól beszéltünk, nézzük, mi a helyzet a várossal, a megyeközponttal…

— Az utóbbi négy év során több mint egy tucat esetben interpelláltam a parlamentben konkrét szatmárnémeti ügyekben. Ezeket most nem sorolnám fel itt, de kiemelnék egy dolgot, ami bizonyos körökben több vitát is szült. Ez pedig a Partiumi Magyar Labdarúgó Akadémia esete. Ha őszinték akarunk lenni, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy az utóbbi harminc évben a szatmárnémeti labdarúgás folyamatosan halad lefelé a lejtőn. Előbb megszűntek a gyárilag támogatott csapatok, majd eltűntek ezek focipályái, ma pedig ott tartunk, hogy az Olimpia-stadion is alig alkalmas másodosztályú meccsek megrendezésére. Azt is láthatjuk, hogy a mindenkori román kormányok részéről nincs meg a szándék a versenysport komoly támogatására. Magyarországon ennek éppen a fordított helyzete áll fenn. Ezért úgy vélem, örülhetünk annak, hogy a magyarországi sportdiplomácia Szatmárnémetit választotta egyik lehetséges partneréül. Közel két éve tartanak az egyeztetések, amelyek szinte mindegyikén személyesen részt vettem. Az a célunk, hogy három évtized után végre rendbe tegyük a szatmári és a régióbeli utánpótlás-nevelést, amely garancia lehet arra, hogy Szatmárnémetiben ismét minőségi futball legyen, úgy, hogy közben a jövőre 100 éves Olimpiára is büszke legyen a szatmári közönség. És ahogy azt a korábbiakban is mondtam, itt is vegyük figyelembe a gazdasági előnyöket is! Egy több millió eurós beruházás esetében a működtető komoly adót fizet a helyi költségvetésbe, több tucat embernek ad munkát, akik szintén hozzájárulnak a költségvetéshez, ezenkívül pedig szakmai fejlődést is garantál. Ha össze kellene foglalnom a politikusi munkát, nagyjából így képzelem el: úgy dolgozzunk a közösségért, hogy annak látható eredményei legyenek, miközben a város és a közösség is gyarapodjon ebből! Szerintem ezt tettük az elmúlt négy évben, és ezt tervezzük a következő mandátumban is, többek között ezért számítok a szatmáriak szavazataira.(X)