Már megint azok a szegények!

Mellébeszéléssel tele világunkban megszokott módszerré vált valakikre mindig hivatkozni, az általuk jelentett, állítólagos „veszélyekkel” másokat riogatni, rosszul sikerült dolgokért különböző népcsoportokat vagy társadalmi rétegeket bűnbaknak kikiáltani. Mifelénk különösen gazdag a választék: hol a cigányokat, hol a magyarokat, hol a zsidókat, keresztényeket vagy muzulmánokat stb. lehet, szabad, sőt divat minden bajunkért felelőssé tenni. Most éppen a bulgáriai, illetve hazai „szegények” vannak soron. Akik állítólag nemsokára elözönlik az EU jólétinek hitt országait, hogy — magukat munkavállalónak álcázva — befurakodjanak azok szociális ellátórendszerébe, elhappolva a szorgalmas, jóhiszemű „bennszülöttek” elől minden létező kedvezményt és segélyt.

Mindez akár nevetséges is lehetne, ha nem lenne ezernyi okunk szomorúnak és veszélyesnek tartani a tudatos félreinformálásnak, rosszindulatú hangulatkeltésnek ezt a legújabb vadhajtását. A legutóbb Gyurcsány Ferenc és elvtársai uszították ellenünk ilyen szlogenekkel Magyarország népét. Az eredmény ismeretes.

Most akkor próbáljam nyugtatgatni a német kormány illetékeseit olyan kézenfekvő igazságokkal, miszerint a tájainkról érkezők azokat a munkákat végzik el félpénzért, amelyeket egy tősgyökeres német állampolgár magához méltatlannak érez, s amelyekhez már a török bevándorlóknak sem fűlik a foguk? Vagy hogy gond egy szál se, az itteni szegények már anyagi helyzetük miatt is képtelenek előteremteni az áttelepülés költségeit? Pontosabban az a réteg, amelyik még megőrizte munkaképességét, mert az utóbbi két évtized populista segélypolitikája miatt ezrek nőttek fel anélkül, hogy iskolát vagy munkahelyet belülről is látva, bármilyen rendbe beilleszkedni tudjanak.

Dehát ezt a jelenséget ott is jól ismerik, ha nem is vallanák be semmiért. Hiszen ha a jóléti államok népe hajlandó lenne bár az epret leszedni, vagy szemetet elhordani saját magának, nem lenne szüksége vendégmunkásokra.

Báthory Éva