Máramaros koronájának ékköve — a Szekatúra-csúcs
A kedvenc film, amit ezerszer láttunk már; a dal, amit már az első taktusról felismerünk; a sütemény, melynek illata felidézi a gyermekkori emlékeket — ezekhez tudnám hasonlítani a természetjárók ragaszkodását és többszöri visszatérését Máramaros megye királyi díszéhez. A Keleti-Kárpátok belső hegyvonulatának északi részén fekszik a 15 kilométer hosszan elterülő vulkáni láncolat, a Gutin-hegység. Nevének eredete egy legendás történethez fűződik: „Volt egy 25 év körüli férfi, akire az urak nagyon haragudtak, mert mindenüket elszedett, és a szegényeknek adta. Elfogni nem tudták, mert mindig lóháton járt. Ha üldözték, csak eldobta a kantárszárat, s a ló már tudta, hogy merre menjen. Egy hatalmas hegyen, a barlangokban eltűnt a lovával együtt. Ez a hegy erről a lóról kapta a nevét, mert Gutinnak hítták.”
Az évmilliók alatt egymásnak tolódó tektonikus lemezek, robbanások és vulkánkitörések alapozták meg kialakulását, majd az eróziós folyamatok finomították felszínét, hogy ne csupán ércekben gazdag, de változatos felszíni formáival is gyönyörködtessen. A korona ékköveit a legmagasabb csúcsok alkotják: a Nagy-Gutin (Vârful Gutâiul Mare, 1443 m), nem messze tőle a Kis-Gutin vagy Apostolok hármas csúcsa (Vârful Gutâiul Mic sau Trei Apostoli, 1257 m), a Szekatúra vulkáni sziklatornyai (Vârful Secătura, 1392 m), majd a jellegzetes alakú Kakastaréj (Creasta Cocoşului, 1438 m).
„… A Gutin egy falakkal körülvett várhoz hasonlít, meredeken felfutó lejtőkkel, védve kétfelől a Szekatura és a Kis-Gutin bástyáival, s megkoronázva középen a főcsúcs által” — írta Siegmeth Károly. A gyakori fogazott, pengeéles sziklás ormok kihangsúlyozzák a hegység havasi jellegét.
Első túráink között szerepelt a Kakastaréj meglátogatása. Azóta már számtalanszor visszatértünk, hogy megcsodáljuk, mert minden alkalommal és minden évszakban meglepetést tartogatott számunkra. A téli világ, látni az ünneplőbe öltözött rezervátumot és a hosszan nyújtózkodó Gutin gerincvonulatát, ismét kalandra csábított minket is.
Először a már jól ismert Gutin-hágó kígyózó szerpentinjein autóztunk a legmagasabb pontig. A fából készült emlékművet most vastagon beborította a hó, és a vidék Robin Hoodjáról elnevezett Pintea fogadó is csendesnek mutatkozott. A 987 méter magasságról induló, piros sávjelzésű útvonalat könnyen megtaláltuk most is. A terv szerint déli irányba haladva átsétáltunk volna az erdőn, megkerülve a Magurát (1123 m), majd leereszkedtünk volna az Ökörmezőre (Poiana Boului), de a frissen hullott hó terhe alatt meghajló ágak megnehezítették a haladást, így pár száz méter után visszafordultunk.
A másik ismert túraútvonal a régi bányaváros Kapnikbánya (Cavnic) közeléből indul. A Nyeteda-hágó aszfaltcsíkját követve 1034 méter magasságban térünk el balra, és érkezünk meg a Gutin hegyvonulat másik oldalára, ahol szintén a piros sávjelzést követve az Apostolok hármas csúcsa felől járhatnánk be a főgerinc vonulatát. Ez a turistaút tiszta időben is hosszúnak nevezhető túra, hiszen a lassan emelkedő, ligetekkel megszakított, fenyőerdős övezetet hamar felváltja a sűrű és szúrós borókás között, keskeny csíkban, meredeken emelkedő kaptató. „… egy szűk, a sima fűben mélyen bevágódott ösvény vezet a gerincre. Körös-körül fantasztikus alakú andezit oszlopok és gúlák tűnnek fel” — olvashatjuk szintén Siegmeth Károly leírásában.
Maradt a harmadik útvonal, mely a sujori bánya árnyékából indul. Ezt az utat is többször végigjártuk már, de be kell vallani, hogy tejesen más arcát mutatta a táj a tavaszi zöldellő bokrokkal, mint a nyári vadvirágok illatfelhőjében. Megint mást a varázslatos őszi lombhullás színkavalkádjában, s igen… teljesen más volt látni a vidéket a lassan ereszkedő tejfehér ködfátylon át. Az érintetlen felszínt csak a cikázó állatok lábnyomai törték meg. A magas fenyők között gyalogolva innen is az Ökörmezőre érünk ki, majd a villanyoszlopok sorát követve, az Urak asztalát (Masa Domnului) érintve, a Gutin hatalmas sziklaalakzatokkal díszített tömbje alá érkezünk. A vonulat legnyugatibb orma a Szekatúra. Több ösvényről is megközelíthető, de a legbiztonságosabb, ha a Kakastaréj csúcsáról sétálunk át. Már a főútról jól láthatók a 2012 augusztusában történt tűz pusztításának nyomai. Akkor 40 hektáron perzselődött fel az élővilág. Lentről nézve szembetűnő, ahogy a kiálló sziklaformák és fogazatok szinte fedetlenül mutatkoznak meg. Ez a látvány a nyeregben áthaladva a Szekatúra felszínén sokkal átütőbb. Itt ugyanis a borókák bokrainak vastag törzsei teljesen csupaszon, szinte kifehéredve hevernek a gyér növényzeten, mint elesett állatok csontvázai. Még nyomasztóbb a megtépázott vagy kiégett fatörzsek látványa, amiket leginkább néma kopjafákhoz tudnék hasonlítani. A közöttük süvítő szél hangja búcsúztató. Miközben közeledünk a csúcshoz, egyre több, sávokban megjelenő sziklaalakzat tűnik fel, szobrászati alkotások, páratlan képződmények. A csúcsról látni lehet a balra elnyúló Gutin gerincvonulatot, míg alattunk a Poiana Mleşniţă terül el. A kilátás önmagáért beszél, tiszta időben festői körpanorámát kapunk a környező havasokról. Ezeknek a csúcsoknak a meghódítását azok számára tudjuk ajánlani, akik a rövid séták helyett az 1000 méter fölé emelkedő, hosszú túrákat szeretik. Megfelelő felszerelés és az aktuális időjárás vagy az évszakra vonatkozó szabályok ismerete és betartása nélkülözhetetlen. Szeszélyes vidék ez még a nyári időszakban is, télen pedig gyakori a földcsuszamlás és nagy a lavinaveszély.
Habarics Ilona
