Megoldásokért a gyökerekhez

Közhelynek tűnik ez a felvetés, hiszen ezek a kérdések mindig foglalkoztatták az embereket, a válasz mindig ugyanaz volt: meg kell próbálni rendbe tenni a saját életünket — ki-ki a magáét, nem a másokét —, aztán majd minden kialakul. János éppen ezzel a „majd”-dal vitázik, elég volt már a sok „majd”-ból, itt az ideje, hogy most legyen. Elhatározta, hogy rendbe rakja az életét, ha egyáltalán van mit rendbe rakni. Az a véleménye, hogy nem úgy kell elkezdeni, hogy felleltározza a múlt hibáit, és abba az irányba halad, hogy hasonló hibákat ne kövessen el, mert azzal nem sokat változtat a helyzeten. Arra kell törekedni, hogy megerősödjön és bölcsebb legyen. Az első lépés az értelmes élet útjának megtalálásához az kellene legyen, hogy megfogalmazza a saját léte értelmét. A saját élete bármilyen tényezőjét megváltoztathatja azért, hogy az másképp alakuljon, de a jólét attól függ, hogyan éli meg a saját életét, mennyire érvényesülnek az olyan elvek, mint az igazság, a tudás, a szépség és az erkölcs. Az értelmes élethez hozzátartozik elköteleződni valakihez, valakikhez.

János, ha csak teheti, olvas. Megtanulta, hogy az ember életét meghatározza az, hogy hova született és hogyan nevelkedett. Ez az a rész, amin nem könnyű változtatni, de nem lehetetlen. A gyereknevelésnek a hatása általában az unokán mutatkozik meg. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy mindenre képesek egyedül. A bölcs ember tudja, hogy milyen célok elérésében mikor és kik lehetnek a segítségére. Az, aki csak magára számít, folytonos küzdelemben él, de lehet, hogy sohasem éri el céljait. Az ember lelkivilága csak akkor működőképes, ha a mindennapok intimitásában ott vannak az érintések, amik erősítik az érzésvilágot.

János azt is megtanulta, hogy az elégedetlenség lehet ösztönző, de nem kísérheti el egy életen át. A folyton elégedetlen ember egy idő után kiég, mert ha nem éli meg azt az érzést, hogy megérkezett, valamit elért az életében, akkor céltalanná válik minden újabb lépés.

Ma az anyagiasság és a versengés a legtöbb ember ösztönző ereje. Az anyagiakért le lehet mondani az igazságról, a tudásról, a szépségről és az erkölcsről, de ennek az a következménye, hogy az ilyen ember robottá válik, akit kívülről érkező impulzusok irányítanak teljesen lélektelenül.

János sokáig azt hitte, hogy a világ nem ebbe az irányba tart, de betekintve azoknak az embereknek, családoknak az életébe, akik nem az uralkodó korszellemnek megfelelően élnek, kissé elcsodálkozva, kissé kételkedve tapasztalta, hogy ebben az elhidegülni látszó világban is vannak emberek, akik tudnak emberi módon élni, és csak nyernek azzal, hogy nem az anyagiasság és a versengés az életcéljuk.

— Hogyan tudnánk visszavezetni életeket és sorsokat az elhidegülés gyökereihez? — teszi fel gyakran a kérdést János. — Amikor már oda jutunk, hogy megtapasztaljuk az elhidegülést, már csak nagy elhatározással és odaadással lehet tenni ellene. Meg kell találni azokat az okokat, melyek miatt elindul az elhidegülés. Az elhidegülés a házastársak között, szülő és gyerek között, közösségek tagjai között, egyházi felekezetek között, hívők és hitetlenek között, kitekintve a nagyvilágba népek és nemzetek között. Ezek sokszor apró dolgoknak tűnnek, de látható módon befolyásolják, hogy milyen irányba halad a világ. A nagy érzések nincsenek a felületen, semmi kötelességet nem rónak annak vállaira, aki azokat elfogadja. Egy érintéstől mégis működőképessé válhat egy meghibásodott rendszer. Az emberek élete akkor fog jobbra fordulni, ha nem nyugszik bele abba, hogy ami van, nem megváltoztatható.

János mindig magából indul ki, amikor annak a lehetőségét kutatja, hogyan lehet bizonyos problémáknak a megértése végett visszajutni a gyökerekhez. Ilyen helyzetekben mindig megnehezedik a dolga. Gyakran tűnik úgy, hogy nem rajta múlott, hogy jó irányba haladjanak a dolgok. Azt viszont nem szeretné, hogy mást vagy másokat tegyen felelőssé azért, mert nem úgy alakultak, alakulnak a dolgok, ahogy kellene. Nem hozhat megoldást semmire az, ha két ember egymásra hárítja a hibákat, mert ezzel a hibák továbbra is hibák maradnak, ami továbbra is rossz irányba vezet.

Elek György