Megváltozott gyerekjátékok

Kecskés könyveléssel foglalkozik, a felesége megrendelésre készít ajándéktárgyakat (nem hivatalosan). Mivel egész nap otthon vannak, ha az időjárás úgy engedi, sokat ülnek az erkélyen, néha kíváncsisággal figyelik a játszadozó gyerekeket, néha bosszankodnak azon, hogy mennyire másak a mai gyerekek, mint amilyenek ők voltak.

Eddig is látták, de nem tették szóvá egymás között, hogy egyre kevesebb gyerek megy ki a játszótérre, azok pedig nem ordítoznak, nem kergetik egymást, nem tiporják el a gyengébbeket… Előbb azt hitték, hogy a járvány miatt maradnak otthon, hogy végre megértették a szülők, hogy óvakodni kell attól, hogy megfertőződjenek, majd megfertőzzenek másokat. Biztosan van hasznos elfoglaltságuk otthon is, hiszen a tanévet úgy-ahogy lezárták, azt azonban nem lehet elmondani, hogy az online oktatással minden gyerek elsajátította a tananyagot. Aki tanulni akar, kihasználja az időt, jól beosztja, hogy mennyi időt tölt játékkal és mennyit tanulással.

— Nem hiszem, hogy a járvány miatt maradnak otthon — keresi a választ Kecskésné. — Láthatod, hogy jönnek-mennek az emberek. A lépcsőházban is állandó a zaj, a hangoskodás, nem tudnak megnyugodni az emberek. A televízióban is folyton arról beszélnek, hogy nagyon kevesen tartják be a szabályokat.

— Nézd azt a néhány gyereket ott, a fa alatt! — figyelmeztet Kecskés. — Ott ülnek azon a játékon — nem tudom, minek nevezik —, és úgy telik el húsz perc, egy félóra, hogy nem szólnak egymáshoz. Úgy el vannak foglalva a telefonjaikkal, hogy semmi másra nem koncentrálnak. Én gyerekkoromban már rég belefáradtam volna a hallgatásba. Egy ezzel a témával kapcsolatos televíziós beszélgetésben hallottam, hogy azok az emberek, akik több időt töltenek el egymással, és nem beszélnek, valamilyen pszichiátriai problémával küzdenek. Ezek a problémák komoly következményekhez vezetnek, ha nem figyelnek fel rájuk időben. Lehet, hogy ezek a gyerekek most jól elvannak — mondhatnám azt, hogy magukkal —, de később komoly párkapcsolati problémák fognak jelentkezni náluk.

— Azt mondják, ne foglalkozzunk mi a fiatalok dolgával, tudják ők, hogy mit akarnak, mi a dolguk, és mit kell tenniük. Én ezzel nagyon egyetértek. Amikor mi fiatalok voltunk, ha valamit tiltottak, megtettük titokban. A lényeg az lenne, hogy a gyerekek előtt fel kellene mutatni a választási lehetőségeket. Meg kellene számukra tanítani, hogy milyen lépés milyen következményekkel jár. Én azonban attól tartok, hogy erről már lekéstünk. Azok sem tudják, mi a jó választás, akiknek példát kellene mutatni. Nemcsak a gyerekek vesznek el a hallgatásban, hanem a felnőttek is. Egy generáció úgy nőtt bele ebbe az életformába, hogy észre se vette. Nem akarok általánosítani, mert nem mindenki került be a zsákutcába, de nagyon sokan nem beszéltek egymással, mert mindenki a televízióra figyelt, vagy valaki a családból pihenni akart, fájt a feje, meg sok más olyan ok miatt, ami valójában csak magyarázkodás volt arra, hogy miért nem.

Kecskés a feleségével ott áll az erkélyen, figyelik a játszóteret, s valóban nemcsak a fiatalok vannak elfoglalva a telefonjaikkal, hanem a felnőttek is. Visszagondolnak a gyerekkorukra, amikor a játék hangos volt, és nem volt megállás egy pillanatra sem. A fiúk a labdát rúgták, a lányok társasjátékkal foglalták el magukat — ebből sem hiányzott a mozgás —, és ami különös figyelmet érdemel: énekeltek. No, de ahogy Kecskésné mondja: nem kell foglalkozni a fiatalok dolgával. Arra azonban odafigyelt, hogy a játszótéren elhelyezett nem igazán olcsó játékszereket nagyon kevesen használják. Mintha ezeket az eszközöket kinőtte volna már a mai gyerektársadalom. Számukra ez már nem korszerű. Nehéz lenne eldönteni, hogy mi az, amire le kellene cserélni ezeket az eszközöket. Remélhetőleg nem a telefon az egyetlen megoldás. Tudja-e valaki, mi lenne az a játék, amivel meg lehetne mozgatni a gyerekeket? Kecskés és Kecskésné ösztönösen egy irányba tekintenek. Most már vitathatatlan számukra, hogy egy generáció észrevétlenül nőtt bele ebbe az életformába.

A játszótérre egymás kezét fogva érkezett meg két fiatal. Elsétáltak egy padhoz, leültek, elővették a telefonjaikat, és szótlanul, egymást figyelmen kívül hagyva bámulták azok képernyőit.

Elek György