×
2020. 08 03.
Hétfő
Hermina
26 °C
Derült
1EUR = 4.83 RON
1USD = 4.08 RON
100HUF = 1.40 RON

Merjünk emlékezni — merjünk verset mondani!

2019.12.09 - 07:37
Megosztás:
  • Merjünk emlékezni — merjünk verset mondani!

    A mikolai Gellért Sándor Általános Iskola, az Árpád Egyesület és a LiterArt Egyesület szervezésében zajlott szombaton a mikolai Művelődési, Ifjúsági és Turisztikai Központban a XXVII. Gellért Sándor vers- és prózamondó verseny Kárpát-medencei döntője.

    Huszonhét év után Mikolába, mondhatjuk, hogy hazaérkezett Szatmár megye a rendszerváltás után legrégebbi szavalóversenye, mely a Szatmár Megyei Tanács, Mikola Község Helyi Tanácsa, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Bethlen Gábor Alap révén a magyar kormány támogatásával valósult meg.

    A mikolai Gellért Sándor Általános Iskola falán elhelyezett emléktáblánál Dobos Csaba, az intézmény igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, hogy tizenhetedik éve figyelmeztet arra a Gellért Sándor-emléktábla, hogy a költő huszonkilenc éven át tanított itt. Ugyancsak tizenhét éve vette fel az iskola a Gellért Sándor nevet. A mikolaiak idősebb nemzedéke máig nem feledte ékes hangját és előadásmódját, saját verseinek mondását.

    Az emléktáblánál Gellért Ágnes mondta el apjához írt versét, Czernák Ferenc Lajos mondott Gellért-verset, majd megkoszorúzták az emléktáblát.

    A Művelődési, Ifjúsági és Turisztikai Központban Dobos István, Mikola község polgármestere köszöntötte a verseny résztvevőit, a vendégeket és a vers iránt érdeklődőket.

    Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke az 1990-es években maga is részt vett a verseny szervezésében, így tudja, mit jelent a háttérmunka. Örömét fejezte ki amiatt, hogy a verseny ennyi időn át megmaradt, de még inkább örül annak, hogy hazatért Mikolába. A szatmáriak számára nagyon fontos, hogy megőrizzék az értékeiket, és Gellért Sándor ránk hagyott öröksége benne van a szatmári értéktárban. Gellért Sándor műveit olvasva arra következtethetünk, hogy látnoki tehetséggel is rendelkezett. Korában nem igazán értették gondolatait, szavait, de mára már megvilágosodtak számunkra üzenetei. Arra kell törekednünk, hogy becsüljük azokat, akik kötődnek a megyéhez. Becsülnünk kell azokat, akik értéket teremtettek, és őriznünk kell a meglévő értékeinket, függetlenül attól, hogy milyen kihívások elé kényszerít bennünket a sors, figyelmeztetett Pataki.

    Gellért Gyula — Gellért Sándor egyik fia — ismertette a család történetét. Beszélt az apáról és beszélt a nevelőről. Elmondta, hogyan nevelte a gyerekeit, a tanítványait, és hogyan próbálta nevelni a magyar közösségek értelmi, érzelmi és akarati életét. Gellért Gyula beszélt a költőről, a műfordítóról, a prózaíróról, a nyelvészről… Gellért Sándor életcélja a nemzetnevelés, a nemzet formálása és a nemzet megtartása volt. Arra tanított mindenkit, hogy tartsa meg a közösséget, gazdagítsuk és adjuk tovább szellemi értékeinket, népi-nemzeti értékeinket. Hitte és mi is hisszük, hogy a magyarságnak lesz jövője a Kárpát-medencében.

    Mercs István irodalomtörténész, a Móricz Zsigmond Kulturális Egyesület elnöke arról beszélt, hogy 1916-ban, amikor Gellért Sándor megszületett, „cudar idők” voltak Európában. A cudar idők az egész életét végigkísérték. Végigszenvedte az életet, de nem szenvedett, mert a szenvedés mindig kívülről jövő ingerekből, kívülről jövő bántásokból ered, viszont egy önmagával tisztában lévő ember számára a kívülről jövő szenvedés nem lehet soha annyira bántó és megalázó, hogy azt a belső integritást, amivel ő rendelkezett, megingassák. Gellért Sándor olyan ember volt, aki cudar időkben élt, de nem vált cudarrá. Nem volt könnyű a családi élete, nem a vér szerinti szülei nevelték fel, de rátalált egy jó ember, aki a sajátjának fogadta. A jó emberek mindig megtalálják egymást. A versmondó verseny is arról szól, hogy az azonosan gondolkodó emberek egymásra találjanak, és megidézzék annak az embernek az emlékezetét, aki kultúrtörténeti, irodalomtörténeti, művelődéstörténeti szempontból föltette Mikolát a térképre. Minden helynek szüksége van a saját embereire, akik megteremtik annak a helynek a szellemiségét. Mercs István beszélt a népi írók fogalmáról, a népiesség szerepéről, az emberközeliségről. Gellért Sándor életében a katasztrófahelyzet az 1940-es években, a háborús években, a Don-kanyarban következett be. Utána nagyon sok választási lehetősége volt, megtehette volna, hogy nem Mikolát választja lakhelyéül, hanem elmegy nyugatabbra. Számára fontos volt az a következetesség, ami az egész életét jellemzi, hogy vissza kell térni oda, ahonnan vétetett. Gellért Sándor pályájáról nagyon sok mindent lehet mondani, de azok a személyek, akik őt méltatták, akik róla írtak, és elismerték munkásságát, önmagában is referenciát, bizonyságot tesznek arról, hogy Gellért nem egy magának írogató személyiség, hanem egy teremtő, alkotó és másokra hatást gyakorolni tudó ember volt. Mítoszokkal tette élővé a mikolai erdőt. Ide került Angyal Bandi, és ide került belső Ázsia mondavilága. Nem fogalmakból, hanem történetekből épített mítoszt. Gellért Sándor az a költő, az az alkotó, akit nagyon könnyen be lehet fogadni, mert azon a nyelven beszél, amin mi, nem próbálja eladni a semmit valaminek, hanem szól és közöl. Mercs István beszélt Gellért Sándorról, a pedagógusról, a családapáról, a nyelvészről… Gellért Sándor elvégezte a munkáját, a mi feladatunk, hogy tőle tanulva elvégezzük a mi munkánkat. Váljunk közösségekké ebben a világban, ahol lassan már csak virtuális közösségek léteznek, és merjünk emlékezni, merjünk verset mondani, mert ez sem divatos tevékenység manapság.

    A továbbiakban fellépett a mikolai Rákóczi Kulturális Egyesület gyerek- és ifjúsági néptánccsoportja, valamint a Bú Julianna által vezetett asszonykórus.

    A kulturális műsort követően elkezdődött a szavalóverseny, amelyen tizennyolc versenyző vett részt. A szavalatokat Márk-Nagy Ágota színházi rendező, Pakulár Bú Julianna református lelkipásztor, Gaál Gyula színművész, Higyed István református lelkipásztor és Elek György publicista zsűrizte.

    A produkciókat Márk-Nagy Ágota értékelte a díjkiosztást megelőzően. Ismertette, hogy a zsűri milyen szempontok szerint pontozott. Elmondta, hogy a versenyzőknek nem minden esetben sikerült a koruknak, érzelmi és értelmi állapotuknak, hangulatuknak, egyéniségüknek és személyiségüknek megfelelő verset választani. A pontozás során fontos szempont volt a szép magyar beszéd és a művészi teljesítmény.

     

    Eredmények

    1. díj: Balogh Ádám (Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum), 2. hely: Kánya Réka (Szatmárnémeti Református Gimnázium), 3. hely: Bagi Natália (Vajdaság). Dicséret: Horváth István (Nagykanizsa) és Tóth András (Bácska). A szavalók díját Miskolczi Olga (Szekerestanya), a közönségdíjat Kállay Hanna (Mikola) kapta. A fődíjak mellett számtalan különdíjat vehettek át a versenyzők.

     

     

    Cookie