×
2024. 03 28.
Csütörtök
Gedeon, Johanna
15 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Két barangoló

Mesélő kövek — avagy a torockószentgyörgyi várrom

2018.10.20 - 15:50
Megosztás:
Mesélő kövek — avagy a torockószentgyörgyi várrom

Mindenki találkozott már a Lukács evangéliumából ismeretes mondással, miszerint ha elhallgatnak az emberek, a kövek fognak megszólalni. Kövek, falak, romok, amelyek elevenen őrzik történelmünket, és nem tűnhetnek el nyomtalanul a felejtés vagy az enyészet örvényében.

 

Barangolásaink során többször látogattunk már el elhagyott, omladozó épületekhez. Van valami furcsa varázsa annak, ahogyan az emberi kéz alkotta épületek harcolnak a lassan burjánzó, leigázó természet erőivel. Jártunk elhagyott bányavidéken, elnéptelenedett kísértetfaluban, most pedig Erdély egyik legimpozánsabb középkori várának, a torockószentgyörgyi várnak a falai között sétáltunk.

 

„Várrom magaslik a hegy csúcsán,

tiszteletet követelve magának.

Öregesen,

méltón néz le a Földre,

emberek hadára.

Az idő szele megtépázta már,

évek szállnak át felette,

de Ő megrendíthetetlenül áll,

nem engedve az idő vasfogának.”

Mönich Krisztina

 

Fehér megyében, Torockószentgyörgy határában, a falutól alig két kilométerre található a legendás múlttal rendelkező várrom. A településtől nyugati irányban, 740 méter magas kristályos mészkőszirt tetején magaslik a vár, mely omladozó falainak ellenére még mindig tekintélyt követel magának. Már messziről látni lehet az útról, és a legjobban a régi bejáraton, az aszfaltos útról jobbra térve közelíthető meg. Kiszélesített földes út ez, mely az emelkedőkön gyalogos ösvénnyé változik, kanyarogva lépcsőzetesen a domboldalon. Mindössze 200 méter a szintkülönbség, ami sokkal többnek tűnik, ha a Havas-patak síkságából kiemelkedő, a település irányában meredek oldalt nézzük. A várat a Thorotzkay család építette és birtokolta, s az évek folyamán jelentős szerepet játszott történelmünkben, mi több, magyar nemzeti öntudatunk erejének és kitartásának szimbólumává emelkedett.

A magyar népmesék misztikus hármas száma s a Nemzeti dalból jól ismert balsors kézen fogva kísérte a vár történelmét.

A vár kőmagja a XIII. század végén épült, a kornak megfelelő klasszikus építési formában. A körülbelül 20 méter magas, négyszög alakú lakótorony szintekre osztva, ablakaival a Kőközi-szorosra való kilátással adta az alapot. Mivel a vár elsődleges célja a védelem volt, így kibővítették. Ám ez a déli rész nagyobb helyiségekre volt bontva, ami a leírások alapján helyt adott lovagtermeknek és fényűző, erkélyes szobáknak is. Az ablakok a szemben lévő Székelykőre, illetve a településre néztek.

A Dózsa-féle parasztfelkelésben, 1514-ben elfoglalják, feldúlják és felgyújtják a várat.

A tűzre hivatkozva a Thorotzkay család új tulajdonlevelet kért, ám amikor ezt megkapta, nemcsak a várat, de a települést is minden lakosával, a bányákat és a földeket is tulajdonba kapta, aminek mintegy 300 éves perlekedés lett a végeredménye. A család helyreállította, sőt, kibővítette a várat, erős várfallal zárta körbe. Ám miután támogatta a Rákóczi-féle felkelést, összetűzésbe keveredett az osztrákokkal, akik 1703-ban nemcsak szétlőtték, de fel is robbantották a várat. Ezután már nem állították helyre, inkább beköltöztek a faluba. De egyes elmondások szerint a vár raktárként szolgált még az 1848-as forradalom idején is, amikor sikerült még egyszer, harmadjára is felgyújtani. Ezután már senkinek nem volt szüksége a romokra, 1860-ban az út felőli torony három oldala is leomlott. A mai napig szimbólumként, műemlékként tekintenek ugyan rá, de felújítás nélkül folytatja harcát a megmaradásért.

A gépjárművet a földes úton leparkolva, gyalogosan indultunk neki a szerpentines ösvénynek, amely szépen kanyarogva mutatja az utat a vastag várfal alá. A falban lévő hatalmas nyíláson hamar a vár belsejében találtuk magunkat. Bal oldalon, két, bejáratra hasonlító, boltíves kőkeret alatt érkezünk a lakótoronyhoz, ami annak ellenére, hogy a legrégebben épült, a legjobb állapotban maradt meg. Falában egy kőtáblát találunk nehezen olvasható szöveggel:

 

„A Thorotzkay család vára.

Építtette Thorotzkay Illés er-

délyi alvajda a 13. század végén.

Leégette br. Tiege osztrák tábornok 1703-ik évben.”

 

A déli oldalon lévő bejáratán belépve azonnal két dolog vált szembetűnővé. Először is a bal oldalon található lépcsőmaradvány, mely a következő szintig vezetett, illetve a falban található szabályos mélyedések, amelyek a szintek elválasztását jelzik. Ha jól megfigyeljük, amint beléptünk, máris a földszinti rész tetején állunk, vagyis a belső térbe gyűlt hulladék mára eléri az egyemeletnyi magasságot. Ablakra utaló nyílásokat találunk, szintenként elosztva, melyek kövekből kirakott keretes formája még most is jól kirajzolódik.

A vár udvarából remek panoráma nyílik a közeli településre. Ez ihlette meg Gyulai Pált is Az óriásleányka megírásakor:

 

„E fényes, büszke várnak most csak romját leled

Lakói merre vannak, hiába kérdezed.”

 

Az egykori szobákból és erkélyekből semmi sem maradt. A megtépázott falak és a köztük tátongó, ablakszerű nyílások csak következtetni engednek, hogy mi és hogyan helyezkedett el. A hiányos lépcsőkezdemény és vélhetően a robbantás által keletkezett üregek átjárhatóvá teszik a még megmaradt romokat. Kimagasodni csupán a toronyból maradt csúcsos szigony tud. Vigyázni elsősorban a burjánzó növényvilággal kell, a kövek még mindig masszívan ragaszkodnak egymáshoz.

Mára már csak rom, a történelmünk egy élő szikrája, köveiben őrzi a múltat, és mesél minden arra látogató turistának. Minket is áthatott a hely hangulata, ahogyan kitekintettünk a Székelykőre vagy az alattunk elterülő falvakra. A visszaúton pedig az a gondolat kísért bennünket, hogy ezt a történelmi örökséget megmutassuk mindenkinek.

 

Szöveg: Habarics Ilona

Fotók: Habarics Zsolt